apukám új barátnője úgy néz ki, mint halász judit, és ezzel az egyszerű szemponttal azonnal belopta magát a szívembe. no nem a legmélyére, de legalább pozitív az első benyomás ugyebár. az van, hogy gyermekkoromban halász judit rajongó voltam. ha tehettem, elmentem minden koncertjére, illetve helyesbítek, ha tehettem és ha anyukám ráért, elmentem minden koncertjére. elvittek. akarom mondani. aztán én annyira szerettem a halász juditot, hogy nagyon szerettem volna az egyik kisgyerek lenni, aki felviszi neki a virágot, meg mittomén, ilyesmi. és egyszer lőn, elém állt a várva várt alkalom, kezemben csokorral, szememben fénysugárral, pirosan izzó arccal és izzadó tenyérrel a színpad oldalánál vártam, hogy sorra kerüljek. és mindez egészen biztosan megtörtént volna..de megijedtem, elrohantam sírva, gátlásaim hurrikánjának közepette. a virágot unokaöcsém kezemből kitépte és halász juditnak odaadta. halász judit kedvesen mosolygá norbira, adá néki puszit, fénykép készüle eme esetről. jómagam hátul szomorúan. asszem ülök.

feri, a nonstopos megint épp kezdte visszalopni magát a szívembe szótlan segítőkészségével, figyelmes előrelátósággal, mígnem tegnap újra többet beszélt, mint amennyi ebbe a szimpatikus imágóba belefér. nem is értem miért kell átlépni bizonyos szerepköröket. ő feri, a boltos, aki ahogy belépek nyúl a szofi lights és a piros parmalat után, én meg a vásárló vagyok, aki mindig éjjel érkezik, mint a pataki attila, és szinte mindig ugyanazt kéri. ebbe a kapcsolatba belefér egy hogy vagy, vagy mi újság, de nem fér bele mélyebb bölcseleti eszmecsere. ha már úgy adódott, hogy van nekem feri, akkor én őt a boltos ferinek akarom.

"házasodj meg, meg fogod bánni;
ne házasodj meg, ezt is meg fogod bánni;
házasodj vagy ne házasodj, mindkettőt meg fogod bánni;
vagy megházasodsz, vagy nem, mindkettőt megbánod.

nevess a világ bolondságán, meg fogod bánni;
sirasd meg, azt is meg fogod bánni;
nevess a világ bolondságán vagy sirasd meg,
mindkettőt meg fogod bánni;
vagy nevetsz a világ ostobaságán, vagy siratod, mindkettőt megbánod.

bízzál egy lányban, meg fogod bánni;
ne bízzál benne, azt is meg fogod bánni;
bízzál egy lányban vagy ne bízzál benne, mindkettőt meg fogod bánni;
vagy bízol egy lányban vagy nem, mindkettőt meg fogod bánni.

akaszd fel magad, meg fogod bánni;
ne akaszd fel magad, azt is meg fogod bánni;
akaszd fel magad vagy ne akaszd fel magad, mindkettőt meg fogod bánni;
vagy felakasztod magad, vagy nem, mindkettőt meg fogod bánni.

ez, uraim, minden életbölcsesség foglalata. nemcsak egyes pillanatokban szemlélek mindent aeternomodo, mint spinoza mondja, hanem szakadatlanul aeternomodo vagyok. sokan azt hiszik, hogy ők is aeternomodo vannak, ha ezt vagy azt megtéve, egyesítik vagy közvetítik ezeket az ellentéteket. ez azonban félreértés; mert az igazi örökkévalóság nem a vagy-vagy mögött, hanem előtte van."

..és amikor az ember mosolyog, akkor nem létezik az a fegyver, amivel leteríthető.

önkényesen elfoglalta egy ideje az arcomat egy méretes mosoly..

béla kutyám, mikor először látott havat, még nem volt egy éves. mindig bent aludt a házban, ezért baromira meglepte a dolog. hatalmas hó hullott abban az évben, derékig ért. emlékszem, reggel gyalog fél óra volt eljutni az 50 méterre levő boltba. imádták az emberek. mindenki a háza előtt lapátolt, szomszédokkal borozgattunk, ilyenek. béla kijött a lakásból, megijedt. aztán leugrott a teraszról szokásához híven és eltűnt a hóban. annyira megijedt az élménytől, hogy ugrálva volt képes csak haladni. annyit láttunk belőle, hogy néha a fülei libbennek. hihetetlen helyes volt. béla.

ha kinyújtom a kezem.. elérem, ugye?

basszus... boldogat!

hát elég jó dolgok történnek velem. persze közben van néhány nemjó is, de azokat szinte észre sem veszem.
tegnap a madách térnél negyed órán keresztül játszottam, mint kiskoromban. a lábammal írtam a hóba, meg gyúrtam hógolyót is. meg ilyesmi, hóval kapcsolatos dolgok, tudod. és aztán meg még sokkal jobb lett, nem kint, nem a hóban.
vannak helyzetek, amikor minden stimmel.

megettem egy songuku pennét és most mozdulatlanul ülök, fejemen fülhallgató, amiben a nagyszerű lamb együttes lemezének ötödik dala kb 9edszer egymás után..

i've been so excited since i knew i was gonna be with you
now everyday the sun will shine on me from your eyes
i'm on a train to you and it's just not fast enough
every second takes an hour, i can't sit still
now it's all in your hands and it feels so beautiful
now you can lay them all on me as much as you like

és mozdulatlanság. csak a levegőt figyeled. csak a hullámzást. ahogy melegítí a fűtőtest a szobát. ahogy szép lassan elalszanak a bútorok.

rómában marcos hallgatta az apró fehér fiatjában loreena mckennitt the mask and the mirror cd-jét. emlékszem egy kellemes, biztos fogódzó volt az ismeretlen ember kocsijában. ez egyébként nem tudom, honnan jutott eszembe. illetve egy sejtésem van, sarah mclachlan szólt épp a rádióban, akiről eszembe jutott loreena, és innen már egyszerű.

szeretnék időutazni, de csak pár órát ha lehet. és nem akárhova. ugyanoda.

kimegyek enni valamit. életre vágyom. mozgolódásra.

szvsz tegnap nagyon jó volt. olyan kérdésekre kaptam választ, amiket eddig fel sem tettem magamnak. például hány centis orrok vesznek körül, mi a helyzet a fülméretekkel, a bokákkal és talpakkal, nem beszélve a metszőfogakról.
és nagyon, nagyon nehéz néha uralkodnom magamon. ez is tuti. persze szvsz.

ideírnám még ezt a hatalmas mondatot:
"ha most keresztre feszítenének, azt hiszem képes lennék átélni a világmegváltást" mszt. talpmasszázs közben.

"hey!
ezt irod a blogodban:

"tegnap megnéztem azt a hülye kontroll-t. és megvilágosodtam. egyszeruen
a magyar filmeknek mostanság nincsen mondanivalójuk. nem bírnak a-ból
b-be eljutni. baromire felidegesítettem ezen magamat."

ezt meg a film alatt erezted, vagy csak utana? ha a film alatt, akkor
felalltal, es kijottel? ha nem, miert nem? :)

amugy nem teljesen ertek veled egyet.. odairhatnad a mondat vegere, h
imho vagy szvsz.. "

ezt kaptam ma. illetve így kezdődött. tök mindegy most a tartalom, arra már válaszoltam. csak annyit szeretnék kérdezni, hogy egy blog esetében akkor most minden postom után írjam oda, hogy szvsz? esetleg imho? szvsz jézusom..

mára kellett rájönnöm, hogy lehet, hogy nem is lettem volna jó efbíáj, vagy szíájé ügynök. nem bírom a durva érzelmi viharokat. illetve sokáig nagyon bírtam, sokáig baromira bírtam nyugodt, apatikus, közönyös lenni. de ma valahogy nem megy. valahogy hat rám, kihat rám minden. belevonódok. szar ez. nemcsak, mert ügynöknek nem vagyok jó. szimplán szar. ez.

a hétvége furcsa volt. illetve nem furcsa, hanem vegyes. boldog és szomorú is, és jajongós kicsit.

idén először nem hívott fel fél ötkor anyukám. persze ez alapvetően nem baj. csak valahogy hozzászokik az ember. mindenesetre ma még megköszönöm neki az életem.

magadat keresd
belül kutass kérlek, ne
arcomba nézve

egészen más ízű a kávé. egészen más fényű a reggel. egyébként.

ha van egy idős, beteg, csúnya és agresszív néni, és van egy középkorú, egészséges, agresszív néni, és ők ugyanazon sorban állnak a postán a pénzbefizetés ablaknál, akkor előbb utóbb meghallják, hogy dünnyög a másik és egymásra fognak találni. ez tény. és ha ez bekövetkezik, akkor az idegrendszeredből kő kövön nem marad. a hosszas sorbanállás 25 fok melegben sem olyan megviselő, mint az egymást hergelő nénik dialógusa. és előbb utóbb nem bírod. és megmondod nekik. és akkor megnyugszol.

nyugalom van. biztonság. persze ez csak érzet, de érzetnek erős és remek.

olyan sokminden van bennem. nem is tudom képes vagyok-e szavakba. önteni.
később biztosan.

rossz egyébként, mikor nem tud válaszolni az ember lánya egy smsre.

egész jól állok. úgy értem.. nem tudom hogy értem. most mintha megint a helyére kattant volna egy darab puzzle. mintha jobban látnám a képet. a képemet. a képedet. a képünket. nyugodt vagyok. és ez elég jó.

egyszer a diáksziget nulladik napján a híd alatt megcsípett vagy 40 darázs. hánytatni vittem vikit, aki jó barátnőm volt. rengeteg cherrybrandyt ivott és nem volt tőle valami jól. délután volt, reggelig kellett várni, hogy beengedjék az embert. a híd alatt aludtunk (basszus, mik vannak, ma már a szigeten sem tudnék aludni, akkor meg...!). szóval vittem vikit hánytatni, mert remekül hánytatok. és ahogy hátulról fogtam egyszercsak olyan volt, mintha csikkeket nyomnának el a bokámon. lenéztem és hirtelen realizáltam, mi történik. darázsfészekben álltunk és a darazsak szálltak, meg másztak befelé a nadrágszárunkon. rohanni kezdtünk, vettük le magunkról a ruhadarabokat. olyan furcsa volt érezni, ahogy másznak és csípnek a daraszak a testemen. aztán vége lett, nem maradt több darázs, de nagyon hosszú percek teltek el. a két bokámon 30 valahány csípést számoltam, de volt még vagy 10 a lábamon és a hasamon elvétve. ez most azért jutott eszembe, mert éjjel begörcsölt a vádlim és most olyan érzés, mint mikor a darázscsípések után bedurrantak az izmok a lábamon.

tegnap miután a mai manóból hazajöttem simán elaludtam a kanapén. reggel 10-ig fel sem ébredtem. elég jól esett, meg kell mondjam. és az sem érdekel, hogy egy "tuti, hogy ott leszek" programon tutira nem voltam ott. jól esett ez az öntudatlan alvás.

furcsa ám sok szempontból az élet.

cd-ket égetek éppen. ezt mindig nagyon szeretem.

azt gondoltam a keletinél kocsmát találni a világ legegyszerűbb feladata. ehhez képest apám hatalmas utazótáskájával legalább 5 percet gyalogoltunk az egyik irányba, majd visszafordultunk és a kiindulási ponttól 15 méterre meg is lett a megfelelő kocsma. remek volt. kiderült, hogy apám becsajozott. tök rendben van a dolog. ráfért. meg az is kiderült, hogy totálisan le van égve, és hogy esély sincs, hogy még a hónapban pénzt adjon. ez is tök rendben van.
keleti pu. fontos szerepe van az életemben. a megérkezés állandósult pontja.

a napfény csiklandoz, simogat. tisztára mos. szeretem.

valami volt tegnap a szódában, amit nagyon be akartam postolni a basszuska seggnél lukas jégeralsóján kívül. nyílván nem emlékszem. szomorú, hogy ilyenkor könnyedén elfelejti az estét az ember.
és tudom, hogy ígértem, hogy mindjárt leülök ari kedves, és azt is tudom, hogy ez tulajdonképpen nem sikerült. elnézésed kérem, most. viszont örültem, hogy hosszú idő után újra. látlak.

jön ma apám pestre. vele fogok ebédelni. hát..nem tudom. nagyon nem.

tulajdonképpen régen volt ilyen remek reggelem. leszámítva a majdnem lefagyó lábujjaimat..
ez elég jó érzés. ez nagyon.

szeretném ha mindenki elé tartana valaki egy kurva jó tükröt, akinek fontos. hogy lássa. hogy tudja.

FAQ: ki kezd? ki? ki lesz az első?

az első film, amit életemben láttam, a jézus krisztus szupersztár volt. emlékszem apám az első negyed óra után kivitt a moziból, mert bömböltem, annyira megijesztettek a homokból előbújó emberek. visszagondolva erre az egészre, felfoghatnám ezt egy ilyen determinációnak is akár. mert tulajdonképpen tényleg nem szívesen járok moziba a mai napig. valami mindig idegesít, soha nem tudom megérteni, hogy mi, de valamiért mindig kényelmetlenül érzem magam. a moziban.

szeretnék hosszasan aludni. egyedül vagy nem, kifliben vagy nem, csak aludni. egyszer.

reggel a metrón egy párocska turbékolt, de olyan kedvesen, nem gusztustalanul. visszafogottan. és a dózsa györgy úton leszállt a lány, a fiú maradt, velem szemben ült. és legalább a forgách utcáig folyamatosan mosolygott, mint egy tejbetök, láttam, hogy próbálta leszedni a mosolyt az arácról, de nem ment neki, mert boldog volt. nagyon szép látvány az ilyen. nagyon kellemes.

én látom hogy te miért akarod azt, mondani, hogy ez egy különös helyzet. mert amikor ez látható, akkor ez nem érezhező. de minden bizonnyal általában érzed, amit tudok. és amikor érzed amit tudok, az olyan, mintha én tudnám, hogy... nem. mintha én érezném, amit nem én érzek, hanem te érzel, és mondhatjuk azt is, hogy ez egy kollektív tudatállapot manifesztációja. érezhetjük is akár. mert éreznünk kell. mert mondanunk kell a kimondhatatlant. éreznünk az érezhetőt, mondanunk a mondhatót. tudnunk. mert tudjuk. érezzük. csak nem mondjuk.
posted, and fucked over and over :mszt feat vllnll

FAQ: is you is or is you aint my baby?

egy órán keresztül tömény festékszagot szívtam magamba egy zárt helyen, úgyhogy most kicsit olyan, mintha erőteljesen be lennék tépve. és egyébként is egész nap csak vigyorgok, úgyhogy most már nincs mese. ez a mai napi desztini. a grafománia is biztos eluralkodik majd rajtam. jesszasz.

például viccesnek találtam vác felé az autóból megpillantva egy cég tábláját ezzel a fantázianévvel: Inno-Vác - konkrétan sokáig nevettem, pedig annyira nem volt vicces. itt ragadom meg az alkalmat, hogy előre elnézést kérjek azoktól a kedves barátaimtól, akiket ma valószínűleg az ennél kicsit sem pompázatosabb humorommal fogok fárasztani.

régen egyébként volt egy barátom, a geri, akivel mindig szóvicceket találtunk ki, de nagyon rosszakat ám. az volt a szabály, hogy csak szelebritik lehettek a megoldások. ilyen viccek születtek akkortájt:
hogy hívják azt a színésznőt, aki jutalmat ad át? cameron díjaz.
jól sejtem, hogy nem kellene többet sorolnom, ugye?
nos, gerivel ezeken tudtunk nevetni. a régi szép idők. thália.

tegnap éjjel a szódában már megint meg akart győzni egy pasi arról, hogy ő bizony majd megmutatja, hogy nekem mi kell. nem is a kőkemény önbizalma lep meg, hogy azt gondolja nála jobb fej pasival még nem találkoztam az életemben, hanem az a nagymértékű pofátlanság, amivel beavatkozik az én legszemélyesebb magánéletembe. miért gondolják egyesek, hogy ha meleg vagy, akkor a magánéleted azonnal közüggyé válik?

minden út szódába vezet.

voltam ma az isolabellában és nem volt hely. gyakran járok így és mindig szomorú leszek tőle. mert már olyan jól elképzeltem a virslit mustárral, meg a tejes kávét, meg úgy az egészet. és akkor nincs hely.. és még az elem is lemerült a discmanben rögtön. mindegy mostmár. a szódába indulok éppen.

rengeteg ismerősömnek van ebben a hónapban a születésnapja, sőt mi több, jó barátaimnak van ebben a hónapban születésnapjuk. január. a két arcú ianus hava. előre és hátra néz. szeretem.

it could all be so simple
but you'd rather make it hard
loving you is like a battle
and we both end up with scars
tell me, who I have to be
to gain some reciprocity
see, no one loves you more than me
and no one ever will

is this just a silly game
that forces you to act this way
forces you to scream my name
then pretend that you can't stay
tell me, who i have to be
to gain some reciprocity
see, no one loves you more than me
and no one ever will

no matter how i think we grow
you always seem to let me know
it ain't workin'
and when i try to walk away
you'd hurt yourself to make me stay
this is crazy

i keep letting you back in
how can i explain myself
as painful as this thing has been
i just can't be with no one else
see i know what we got to do
you let go and i'll let go too
cause no one's hurt me more than you
and no one ever will

care for me, care for me
i know you care for me
there for me, there for me
said you'd be there for me
cry for me, cry for me
you said you'd die for me
give to me, give to me
why won't you live for me

rsb-nél ráakadtam annie-re. lennox. ellazultam kicsit.

FAQ: ki viszi át fogában tartva...?

amikor úgy kezdem a reggelt, hogy 10 percen keresztül nézni sem tudok a szemembe csapódó hótól, akkor az kihat az egész napomra. mindenhonnan elfordulok, nem nézek szembe semmivel. de most teszek ellene. megyek a bankba. 3 hete készülök erre és most megteszem. fejest ugrok a bürokrácia medencéjébe. punktum.

egyébként meg egy ac/dc cd-t hallgat a bence, ami többnyire idegesít, de őszintén bevallom, hogy egyes dallamra egészen érdekesen reagálok, nevezetesen éneklem is olykor, valamint dobolom a ritmust a lábammal az asztal alatt. mi lesz ebből estére?

szerelem, stb. (k.kabai lorant verse)

jacques roubaud nyomán

a szerelmed igazat mond. a szerelmed mindig igazat fog mondani. amit a szerelmed mond, igaz, mert a szerelemed mondja. néhányan úgy gondolják, hogy a szerelem azért mond igazat, mert a szerelem igaz. mások azt állítják, hogy a szerelem nem mondhat igazat, mert az igazságnak semmi köze a szerelemhez. de a szerelem igazat mond, mikor beszél.

a szerelem nem beszélhet virtuálisan, mert ami történik, hatással van az életre.

nem egy határ, és nem is az ismétlődő kisajátítási gesztus lehetetlensége, mert semmiképp sem mondhatom, hogy ott van.

a szerelem igaza a szerelemben van. melyik szerelemben? szerelmedben, és a szerelemben, amiről szerelmed beszél. a szerelem igazsága ezért az igazság igazsága.

a szerelmed, saját tanulságod szerint, nem mond semmit? inkább mutat. mit? hogy nem mondasz semmit. de mutatja azt is, hogy miközben mutat, nem tud egyszerre eltűnni is.

"a szerelmem a következőképpen lesz megvilágosodás számodra: felismerheted, mint értelmetlent, amikor megmásztad, mint egy fokot, hogy így fölébe hágj (eldobva, úgymond, a létrát)." - nem hiszem, hogy értem ezt.

megláthattam a szerelmed, íme: semmi, és a hátoldalán is semmi.

sem ami történik, sem ami nem. hisz minden egyéb minden marad.

ebben a körkörös, virtuális és zárt tükörben a nyelvnek nincs semmi hatalma.

a szerelem szerelme, amikor szerelmed hazudni kezd. és egy napon hazudni fog, mert igazat mond, és a szerelmed véget ér. és véget fog érni, mint minden szerelem. mint minden. amikor szerelmed véget ér, halott leszek.

vajon mikor derül ki, hogy a tilda a simándyval? és vajon palika nagyon a szívére veszi majd? és anyus vagy apus lesz jobban mérges? istenem, de izgalmas ez...

volt az a klip régen, valami hobo humpin' slobo babe, now get off get off get off my bed... whale együttes talán. ilyesmi refrénje volt neki. nagyon szerettem. fogszabályzós néni énekelte, piros-fehér kockás rövid ruhában. és ugráltak benne sokat. na, ez a dal jár a fejemben ól déj. valaki segítsen kiverni belőle. mert már unalmas. mást akarok dúdolni. megköszönöm.

mindig, mikor rendesen alszom kifolyik a nyálam. az ágyról jut ez most eszembe. eleinte zavart nagyon, de mostmár kifejezetten örülök neki, mert valahogy bemisztifikáltam magamba, hogy ez azt jelenti, hogy jól aludtam. nos, nagyon régen nem fordult velem elő, hogy kifolyt volna a nyálam éjszaka. ezért valahogy az az érzésem, hogy nagyon régen nem aludtam egy jót.
a ma esti jeligém: csak folyjon, csorogjon a nyál bébi.

a mai FAQ: what the fuck?

holnap is lesz néhány egészen fontos kérdésem...

amikor úgy futsz, hogy azt érzed egy hatalmas nylon van eléd feszítve és nem bírsz gyorsabban futni, mikor azt érzed kiszakad a lábad, mikor csak rohansz és a gondalataidat (szerencsére?) valahol hátul hagyod, mert ijedtükben nem bírnak követni... ez az állapot ugrott be álmomban és azt hiszem nem volt jó érzés. a nuncsaku hangjára is emlékszem és a hátizsákomban zötykölődő kacatokra..

szóval éjszaka a lánchíd mindig varázsos. főleg, ha nincs olyan hideg, hogy odafagyj a korláthoz, mikor nézelődsz.
tegnap főztem a ribanccal nálunk és elég jó volt. a kaja is nagyon jó lett, meg az idő is kellemesen telt, mert a ribanc elég humoros. és aztán meg videózni voltam, ami egyébként sok szempontból kitűnő program volt, de amit hirtelen hangsúlyozni kívánok az a tejeskávé, amit az eszter készített. mert én eddig mindig nagyon lassan ittam a kávét, simán egy órára elegendő volt egy bögre és most egyszerűen nem érdekelt az sem, hogy forró, nem bírtam megfosztani magam az élménytől egy percre sem. köszönet a zseniális kávéért eszter kedves.

és akkor még azt is akartam mondani, hogy megint elkezdődött egy újabb hét és ez már eléggé unalmas. valahogy a hétfők ilyen idétlenek mindig, valahogy mindig azt érzem, hogy visszahúznak, lenyomnak, győzedelmeskednek a szervezetemen, idegrendszeremen, mindenen. talán bele kellene dugnom a fejem a homokba, vagy csak feljebb tekerni a hangerőt...

felfedeztük a katapult elnevezésű szórakozóhelyet, ami azért jó, mert közel van hozzám. viszont ezért nagyon szeretem.

jöjjön kedves, szíveskedjen átlépni az ingerküszöböm...

na végre basszus, te hülye ribanc! na jóvan nem szidlak, csak örülök, hogy visszamászol ide.

menjünk ki az erkélyre, megmutatom neked a várost. nézz szét, figyeld meg a szemeddel az épületeket. jegyezd meg jól ezt a nézőpontot.

figyeltétek már az emberek szemét? hogyne figyeltétek volna. de úgy, hogy így néztek bele és nem láttok mást, mert elmosódnak a kontúrok. csak egy színben úsztok, amiben egy sötétség tágul és szűkül, tökéletesen reagálván a legutolsó szavadra, szavára... csodálatos ez.

tegnap este a szódában egyszercsak mögémosont egy fiú. nagyon zavarban volt, megbökte a vállamat és igyekezett volna rávenni arra, hogy jöjjek el az asztaltársaságtól, de nem volt együttműködő hajlam bennem, meg fáradt is voltam, meg egyébként is. szóval kérdeztem mi van, mire azt mondta írt nekem egy verset és szeretné odaadni, de nem itt a többiek előtt, mert kellemetlen. mire mondtam, én, baromi diszkréten, hogy ugyan már, ne hülyéskedj, ha ide akarod adni, add ide. és ideadta és elszaladt szinte. vagy legalábbis én nem véltem felfedezni sehol sem.. nos, természetesen a verset elolvastam, majd a többiek kérésére nekik is felolvastam (bunkó!), majd azon tűnődtem, hogy ha ez a srác így udvarol másoknak is, akkor szar lehet, ha valakinek mégiscsak bejön és nincsen semmi infója róla, mert még a kibaszott keresztnevét sem írja a lap aljára.. és hát nem gyakori vendég arra - én már csak tudom. mindenesetre megható ez, nem? én azt hittem, ez csak régen volt szokás...

nem hiszem, hogy ma meg tudnám fogalmazni a mondanivalómat úgy, hogy ide szépen leírjam és annak legyen értelme.

viszont este az eszterrel remekül elbeszélgettünk, illetve hallgattam egy hihetetlen "mesét", szépen belevitt a sztorijába, és imádtam.

egyszerűen nem bírok mesélni. beszélni. elszívok egy cigit most. hátha..

a filmet, amit zsaklin beszélt el.. magam is nagyon szerettem. emlékszem a zsófival vettük ki egyszer az odeonból, amikor kitaláltuk, hogy megpróbálunk barátkozni. és nagyon nem bírtam átengedni magam, mert feszült voltam. aztán egész éjjel a film járt a fejemben, és másnap még kétszer megnéztem. egyszer egyedül, egyszer nem...

szóval az van, hogy néha újra meg újra rákattanok sally mann-re. és órákon át meredek bele egy tekintetbe.. ez is egy olyan óra..

sally. lát.

and there is always someone to catch me... when I'd fall

persze, tulajdonképp mosolyoghatunk is, bár sok értelme hosszú távon tudod, hogy nincsen.
persze játszhatjuk a kurva játékodat, igen, belemegyek, bár sok értelme hosszú távon tudod, hogy nincsen.
persze, adok, amennyit tudok, vedd csak el, nem kell semmi helyette, bár sok értelme hosszú távon tudod, hogy nincsen.

lomha, tehetetlen érzelmeket látok. hiteltelen, fájdalmas ölelések és mondatok. gyere, gyilkoljuk egymást édes. főztem neked vacsorát, hogy pusztulnál meg. tessék a párnád, hogy törne le a derekad, hogy nem bírsz elmenni érte.

játsszuk azt inkább, hogy ha a-t gondolunk, a-t mondunk, ha pedig féltengelyre gondolunk, akkor azt mondjuk féltengely. játsszuk azt, hogy tiszteletben tartjuk egymást. csináljuk azt, amit csak akarunk, de legyünk egymáshoz őszinték. játsszuk azt, hogy most tanulunk meg élni. együtt, egymás mellett.

és egyébként van valaki, akinek nagyon sokat köszönhetek. az ellenpéldát. azt, hogy létezik ilyen is. működhet így is. az értelmet és az őszinteséget. a figyelmet. köszönöm neked.

puha, simogató reggel ez a mai.. friss illatok és tompa színek..

kirakok m&m cukorkákat az utat jelölve hazáig hozzám... egyszer hátha valaki odatalál..

ez valahogy ilyen időszak. 2 perce egykor volt kedvesemet sikerült úgy elküldenem egy igazán nem szép modorban, egy igazán nemszép helyre, hogy csak csodálkozom még most is. ahogy az egyik kedves kollegám, aki a legizgibb részt kapta el, mikor próbáltam a problémáimat kivinni legalább a dohányzóba. ez van, úgy tűnik ez a napom már csak ilyen. kurvaanyázós, bazdmegköcsögözős.

nem tudom eldönteni, hogy későn van-e vagy korán. de ez csak a megszokott, mármint, hogy nem tudom eldönteni.. jó, azt hiszem nem szabad fejtegetnem most semmit, mert csak belekavarodok.

kijön velem valaki cigizni egyet? beszélgethetnénk kicsit.. tudtam, hogy megint egyedül kell menjek. szomorú ez.

de majd magamban közben dúdolom hogy:

well you can tell by the way I use my walk
im a womans man no time to talk
music loud and women warm ive been kicked around
since i was born...

whether youre a brother or whether youre a mother
youre stayin alive stayin alive
feel the city breakin and everybody shakin people
stayin alive stayin alive
ah ha ha ha stayin alive stayin alive
ah ha ha ha stayin alive

lifes goin nowhere somebody help me
somebody help me yeah

és közben írtó nagyokat mosolygok majd magamban akárhányszor eszembe jut a zseniális videóklip, amiben a fehér színű nadrágba bújtatott fokhagymagerezdek ringtak, szerintük valószínűleg baromi szexuálisan.

na ettől már most készen vagyok. újabb könyvélményrablás következik hölgyeim s uraim.

roppanat és reccsenet. szép, hangulatos szavak. itten vagyok lenyűgözve tőlük. roppanok s reccsenek. trallalla.

például eszterrel nagyon szórakoztató mulatni. tulajdonképpen jó a humora. így hát a tegnap estém jórészt kellemes volt. jórészt meg nem annyira.
egykor kedves, agresszív élményt hagyott bennem, miközben próbáltam hangot találni a kimondatlan szavakhoz, és elég nehezen tudtam. vagy más hangot találtam, mint amivel pont azok mondhatók ki...nem tudom.

s ne felejtsük el mellesleg, hogy próbáljuk egy ízlelésből megállapítani a finomságot/nemfinomságot. ha folyton újrakezdjük a kóstolást, előbb utóbb elfogyunk..

kóstoljuk meg egymást azt mondom. tessék, itt a karom, harapj bele, ízlelj meg magadnak és aztán dönts. nem, ne ítélkezz mielőtt még haraptál volna, ne mondd, hogy nem ízlik semmiképp. itt vagyok, főzz meg, vagy ránts ki, csak valami legyen.. cserébe én is belőled egy picit, csak hogy mondhassam hogy finom. vagy nem finom. rendben lesz így? fog sikerülni? bízom benned. köszönöm.

nézzétek az arcokat. mások is beveszik ezt a tavasz dolgot. figyeljétek csak meg. de mondjuk ne a metrón, hanem ahogy sétáltok az utcán. figyeljétek a tekinteteket. a szájakat. ugye, hogy nem annyira feszült? ugye sokkal közvetlenebbek az arcszerkezeteket? mindenkit jól átbasz ez az egész.

mindig, mindig, mindig meglepődöm azon mennyire jól érzem magam az eklektikában. hogy a fene egye meg.

és ma egyszerűen olyan hihetetlen tavasz volt, és úgy utálom, hogy így becsap engem ez az időjárás, mert én még az illatot is éreztem ám, egészen tavaszhangulatba kerültem. két nap múlva meg tuti lefagy a vidám fejemről a mosoly. szeláví.

és tegnap még nagy örömömre lehetőségem nyílt bepillantani a tisztaságba. egy tekintetet kaptam el, egy szempárt, amiben mély, friss és őszinte tisztaság lakott. és akkor, ott elő is jött..a szemből..megmutatta..nekem.

ez gáz.

csupasszá olvadó végtelen idő
ragacsos halmaza
meg nem tett lehetőségeimnek
fényre fáradok
azt hiszem látomásunk közös
érintetlen, élő, érthető.
fejemben számolok háromig
négyre már nem itt
leszek
nyomom nélkülözöd
lélegzetem tartod markodban.

hirtelen energiagomolyagba kerültem és most pörgök a szálakkal, mint egy hülyegyerek. ez van, ezt érzem, tökéletesen felpörögtem kérlek. folyton mosolygok, sőt, mi több, nevetek, kacagok. ez van, és most ez zseniális. mosoly.

gyerekkoromban együtt pecáztam egy nyáron a pataki attila (akkor még) kisfiával a gergővel - asszem így hívták. ez nem egy olyan sztori, amit az ember büszkén elmesél gondolom, de most ez eszembe jutott. eszembe jutott gergő, meg a tó vize, meg pataki attila a lángossal, akivel soha nem beszéltem, valószínűleg nem is tudtam, hogy az ki. elég kicsi voltam még, nem érdekelt akkor más, csak a detektívség, meg a kulcsmásolás, meg a lepkék latin neve. persze most sem hiszem, hogy akarnék kérdezni tőle bármit is.

"kérdeztél, szóltam. most tedd, ami tetszik.
ha vitázol, győzni akarsz, s szived fáj.
elég. menj! én lehántom ölelésed,
s elfelejtelek, mint bőrét a kígyó."

a kimondatlan szavak másoknak is annyira egyértelműek, mint nekem? s ha nem, akkor miért van az, hogy azt mondják sokat beszélsz.. vagy csak a kimondatlan szavakat kellene kimondani? létezik kimondatlan szavak szótára?

nézem itt az indexen a tilos tüntetés képeit.. hát nem tudom. kiábrándító olykor szétnézni a világban. borzalom.

coetzee barbárokra várva című könyvét olvasom. azt gondoltam mégiscsak, ha már nobel-díjas lett, csak el kellene olvasnom...ez is írtó szomorú. vagyis dühítő mellesleg.

szombaton az eklektikában szórakoztam, ami egészen jó volt. akartam menni máshova is, de valamiért mozdulatlannak éreztem magam, a szó nem egészen szoros értelmében.

félsz?
talán igen.

olyan ez a nap, mint régen az oviban. itt kell maradni, mert nem mehetek el, csak mikor értem jönnek, és addig is, hogy az unalmas órák elteljenek hamar, játszunk. most éppen hirdetéseset játszunk a bencével, ami elég viccesnek bizonyul. meg én aknakeresőzöm is közben. a szomszéd szobában sheryl énekli, hogy: if it makes you happy it can't be that bad if it makes you happy then why the hell are you so sad - és ez elég jó egyébként. olyan rokkos. és mások is játszanak, a főnököm csomagolósat például, meg még sokan, sokan cigizőset is játszunk, már unalmunkban. na jó, az oviban ez a játék nem volt.

átláthatatlan tejüveg odakint a levegő.
egyébként kávéillat az orromban, számban íz, szememben pedig a heti fáradtság vetülete. monitorszínű - tehát épp kék.
életem első csókját görögországban kaptam egy zalán nevű fiútól, aki egész este cinzanót ivott. emlékszem baromi keserű volt és borzasztóan kellemetlen. azóta nem szeretem a cinzanót, nem bírom meginni. zalánt sem szerettem. de nem hiszem, hogy csak ez volt az oka.

"Nincs semmi, csak a hely meg az idő,
hol utoljára számontartanak."

belemerültem.

tegnap véletlenül elkeveredtem a merlinbe a tűsarok születésnapjára. valamiért sosem voltam még ilyenen, pedig mindig jönnek meghívók, de ez most nem fontos. szóval a bíróékkal mentem, mert az eklektikában beléjük botlottam és mondták, hogy lesz. és akkor a merlinben a ruttkai bori énekelt, amit nagyon szeretek, mert a ruttkai bori remek előadóművész. és a bori táncolt, meg csillagszórózott, meg nagyon jó volt. valamint azt is észrevettem, hogy egészen más emberek járnak ezekre a tűsarok előadásokra. vagy összejövetelekre, vagy nem tudom. és vörösbort ittam, ami először jó volt, de második körben szerintem kb a felét vízzel helyettesítették, ami már nem volt jó. viszont pontosan elég volt ahhoz, hogy a csütörtöki alkoholszint-maradványomra rátöltve ezen mennyiséget tulajdonképpen berúgtam. vagy szlalomspicc, nem tudom melyik a helyesebb állapotmeghatározás. mindegy, nem fontos. később átmentünk a szódába, ahol a basszuska szokásához híven a pult mellet jól megölelt, ami általában elég jó érzés, leszámítva egy alkalmat, mikor is a táskám is beleesett ebbe az ölelésbe és kissé szétnyomta az oldalamat. de ez most nem ilyen alkalom volt. szóval a szódában is jó volt, a szilvi nevű lány például akciózni kezdett a toilettben, amit mi zitácskával rendkívüli érdeklődéssel szemléltünk.
valamint ma reggel pékárú és elvihetős kávé vételezése közben alkalmam adódott susie-t megtekinteni, aki épp a gyümülcsös megmérettetésre igyekezett. remélem azóta már ügyesen túl van rajta.

a bence azt mondja, hogy a gotan project reggeli zene, és mikor reggel elindította, akkor pár pillanatra még hittem is neki...

rengetegedben
tájékozófutok.
pokrócom kockás
piknikkosaramban.
fára másszak
virágot oltsak
vagy heveredjek
aljnövényzeted közé?
és bármelyik cselekedetemben
fogod-e majd kezem?
reng-e
vagy magabiztos
társas ágad?
eresztesz-e gyökeret belém?
madár fészkel-e ránk?
renget-e
a föld?
..míg lépdelek pázsitodon
játszanak velem lombjaid.

van most ez a könyv, marquez könyve, önéletrajzi móka. egy nagyon kedves barátom, orsi mesélte, hogy remek. én ezt a könyvet most nagyon akarom olvasni, nemcsak mert szeretem marquezt, meg mert megbízom az orsi ítéletében, hanem mert egyszerűen most marquezt kell olvasnom. orsi egyébként zseniális, csuda értékes ember, ráadásul tele van jobbnál jobb sztorikkal, amiket most, hogy unszolom, talán végre leír. egyszer például malagán egy élelmiszerboltban összebarátkozott estebannal, aki pizsamában volt. és akárhányszor hülyeséget mondott az orsi, egyszerűen csak felállt és azt mondta: megfájdul tőled a fejem, hazamegyek, beveszek egy aszpirint. és otthagyta. megtette. felnézek rá. just do it. ez most itt nem hiszem, hogy reprezentálja azt, hogy milyen szellemes történet, de sosem voltam jó előadó. mindegy, a lényeg, hogy az azért élek, hogy elmeséljem az életemet címűt be kell szereznem. punktum.

talán el kellene indulnom valahova, mondjuk inni egy pohár bort az eklektikában, vagy mit tudom én. beszélgetős, lassú hangulat ez most, és tuti, hogy ma nem lesz beszélgetés, lassú hangulat..

ütemes sikoly
születni készül bennem
utolsó énem

oké, szófosásom van. és amint ezt a mondatot leírtam kb 5 percig nem tudtam írni semmit. viccesen determinál kommunikációs központom. de most ez mindegy is, nem is nagyon zavar. az van, hogy egészen elszentimentálisodtam épp (egyesek szerint ez nem jó tulajdonság is, meg jó tulajdonság is), mert mécsesek vannak az irodában és valahogy olyan szentimentálissá tesz a gyertyaláng. meg az is van, hogy egészen jól vagyok mostmár.
mikor 5 éves voltam mindig azt játszottam otthon, ha unatkoztam, hogy anyám könyveinek gerincén található címeket és írókat olvastam visszafelé. éveken keresztül utána bizonyos voltam benne, hogy létezik egy könyv, ami fekete alapon narancssárga és az a címe nekije, hogy getegref. persze azóta se, sose olvastam el azt a könyvet. lehet utánajárok, ha hazamegyek legközelebb.

és én nagyon anyás voltam ám mindig és például egyszer, mikor nem mentem oviba valamiért (talán beteg voltam, fene tudja), szóval anyukám lement a boltba és engem meg otthon hagyott. mondta ő, hogy csak leszalad, ne aggódjak, de hogy, hogy nem én 5 perc múlva már nagyon aggódtam, hogy mi lehet vele, el is kezdtem sírni, majd 7 perc múlva már oly hatalmasra nőtte magát az aggodalom, hogy utána mentem a boltba, ami csak azért volt ciki, mert nem volt kulcsom és a lakásajtót tárva-nyitva hagytam. az avason. mindegy is ez, mert nem lett belőle baj. viszont lementem a boltba otthoni kis nacikámban (tél volt) meg pólóban, ahol egyetlen anyaszerű nőt sem láttam és kétdégbeesve kirohantam az utcára, ahol is a tanácstalanság és kiúttalanság hatására zokogni kezdtem azzal a tudattal, hogy eltűnt az édesanyám és valószínűleg soha sem lesz meg újra. persze perceken belül ott állt mellettem anyám, aki mint kiderült csak a postára ugrott még el, és rohantunk együtt haza, hogy hamarabb jussunk be a lakásba, mint bárki más, aki nem szokta ott tölteni a napjait.
ilyenek járnak a fejemben. és ami a legrosszabb, hogy ezeket le is írom ide.
viszont örvendetes hír, hogy sikerült lebeszélnem anyámat a vasárnap kora reggeli látogatásáról. végre aludhatok.

kiskoromban úgy voltam marc almonddal, hogy láttam a tévében a klipjeit, a tainted love-ot, meg a somethings gotten hold of my heart-ot és azt gondoltam, hogy ő nem is ember. azt gondoltam egy másik világból jött, valami ufó. aztán egyszer, mikor nick cave volt számomra egyfajta kultúrattasé tinédzserként, és a könyve, meg a zenéje töltötte ki a csöndet és az üres órákat, és rajta keresztül újra eszembe jutott az aranydal... szóval akkor szereztem egy marc almond kazettát és imádtam. jójó, persze tudom, a hangja nyávogós, meg buzis az egész durván, de jó dalai voltak, tényleg. és aztán nem jutott eszembe egészen a mai napig. a kazetta sem. éveken át. viszont ma egész nap az jár a fejemben, hogy:

something's gotten hold of my heart
keeping my soul and my senses apart
something's invaded my night
painting my sleep with a colour so bright
changing the grey, changing the blue
scarlet for me, scarlet for you

szóval ez van ma. még a sok arany is itt van a szemem előtt, ami a klipben hullik, de az valószínűleg csak azért, mert minden fény zavar és épp a szemembe világít egy genya halogén lámpa.

where do we go, nobody knows
i've gotta say i'm on my way down
god gave me style and gave me grace
god put a smile upon my face

ezt hallgatjuk itt a munkahelyen, bence kollégával, aki egyébként elég rendes ember.
azt gondolom, nem otthon aludni elég jó, ha az ember elég jó közegben van, viszont viselnie kell a reggeli következményeket. én most épp viselem, azt hiszem. viszonylag jól.
és az eszter tök jó fej. mostanában fontos emberekkel ismerkedem meg. nem olyan jujdefontos emberekre gondolok, hanem olyanokra, akiket így érzem, hogy meg kellett ismernem. fontos volt megismernem őket. ha érted, mire gondolok.
és kifliben aludni nemcsak macskakedvenccel jó ám. kifliben aludni alapvetően csudás.

akartam valami bölcset mondani, de nem tudok. talán nem vagyok bölcs, azért. haha.

jobbra fordítom a fejem és lassú késéssel a tartalma is elindul, meg a kép, amit befogad.. jajaj.

szórakoztató este a szódában. ez jellemezte a tegnap maradék részét asszem. galádka mosolygós, csillogó arca például. és születésnap, ráadásul utóbb kiderült nem is egy. viszont az egyik szülinapos ellopta a másik szülinapos rózsáját és kicsit megsértődött, mikor titokban visszaadtuk. meg aljasul viselkedtünk pár ismeretlen emberrel. és a legeslegjobb duma az írásban visszaadhatatlan: sssssssssssszzzia.

külcsíny. valamint belbecs. ezek most a kedvenc szavaim.

elrontottam bizony ám, hiszen a parfüm süskind-től lett volna a megfelelő válasz egy régebben elhangzott kérdésre. jó, ez így érthetetlen, tudom. nem baj.

kicsit kellemetlen azért, mikor az ember kap egy telefont, hogy egy másik ember sajnos nem ér rá ma délután, ahogy azt szilveszterkor megbeszéltük, szóval kellemetlen, hogy az embernek fogalma sincs semmiről, csak szép lassan ugrik be, hogy tényleg, tulajdonképp ez elképzelhető.. de enyhítő körülmény, hogy azonnal beismerem, hogy nem emlékszem, és addig beszélek, míg elfelejti az ő kellemetlen érzését, amit a nememlékezésemmel okoztam.

fejvadász nem lennék, de a szíjájéjről még mindig nem tettem le. de most ez nem is fontos.
az van, hogy csúszik az út és ilyenkor tökéletesen tudom prezentálni az utat, amin járok déj báj déj. átvitt értelemben, érted. megyek, egy darabig stabilan, aztán megcsúszom (megingok) és onnantól kezdve félek erőteljesen lépni, minden pillanatban csúszásra számítva felkészülten aggódom, ami sokkal fárasztóbb, mintha negyvenszer csúsznék el. logikus nem? szóval az életem ilyen. vagyis én így járom az utam. nem beszélve arról, mikor hó fedi be az egészet és én meg az útnak vélt irányban sétálok, mígnem rájövök, hogy ez nem is az. no way, there's no way baby.

nézőpontok. néző pontok. oké, azt hiszem inkább örülök annak, hogy a vég után kezdet jön. és valójában nem magányos az a kis apró lény, csak valahogy izolált vagy nem tudom. érintésre vágyom, szóra, tekintetre. néha meg nem. néha magányra, falakra, levegőre.

kiskoromban apám vitt mindig régészkedni és az jó volt. hegyre mentünk, olyan volt kicsit, mintha az ég felé mennénk, mintha valaminek a határán lépkednék a rögök között. és nagyon régi dolgokat találtam, kincsek voltak nekem, történelmet találtam ki a tárgyak mögé, elképzeltem az útjukat. új történetet írtam nekik a fejemben. ittam be a szavakat, amiket apám mondott, paleolitikum, meg homo neandertalis, meg kaparó és obszidián.. szép volt. azt hiszem azóta sem figyeltem meg annyira azt, ami fönt van, sem azt, ami lent van. de legalább törekedtem. és néha eszembe jut és olyankor megállok. felnézek, majd leeresztem a tekintetetem.

az az érzés például, amikor nem tudod, mi rosszabb, melyik cselekedeted vált ki kevesebb szart, mikor nem tudod, merre menj, mivel döntesz le több dolgot, mivel rombolsz kevésbé, vajon a cipő, ami rajtad van elég puha-e, elbír-e a hó, a föld, vajon az út arra megszakad, vagy beesel valahova, vajon azok az arcok mosolyognak, vajon ha megfordul ember, mennyire kell akarnom, mennyire látnom, kell-e csinálnom..az az érzés kurva szar.

bennem látom magamat, ha lecsukom a szemem. kicsi vagyok. szomorú vagyok. egyedül vagyok.

egyébként meg jégtenger van, meg óceán van, meg rengeteg víz, mindig csak folyadék. kontinuitás - ahogy használná a szót valaki más, ami nagyon tetszik. hidegzuhany. víz, víz és víz.

illat-érzés-furcsa-pöttyös-pimpa-kutya-szelíd-paripa-hófehér-holló-mátyás-igazság-mérleg-ideális-lehetetlen-misszó-apáca-önmegtartóztatás-lakat-réz-zöld-lomb-elmúlás-fájdalom-agresszió-paxirasol-doktornő-harisnyakötő-comb-fésű-fog-száj-csók-puhaság-kelttészta-sárgabarackdzsem-nagymama-köntös-beszélő-szdsz-madár-repülés-álom-végtelen-egyedüli-egy.

nem akarok sötét estéket, illetve nem szeretném őket egyedül. puhaságot szeretnék, törődést.. egyszerű, tiszta dolgokat.

és ez annyira durva...:

és én a hajót sem értem, hogy marad fent, sem a repülőt. persze tanultam..de akkorse. és ezt most meg végképp. én azt gondolom, hogy icipici vagyok. iciripiciri..

az azért nagyon furcsa érzés, amikor a szódában emeled a szádhoz az italt, akárcsak a a többiek, és melletted hihetetlen izgalomban a susie és a goren a most már váló britney és jason akkor még esküvőjéről tanakodnak hosszú perceken keresztül.
és az is fura érzés, amikor nem tudod magadban eldönteni, hogy túl sok, vagy túl kevés. hogy mi, az teljesen lényegtelen. de túl sok.. vagy az is lehet, hogy túl kevés..

ülsz és legszívesebben nem ülnél, vagy legalábbis nem ott. mosolyogsz, de legszívesebben nem arra mosolyognál. beszélsz, de rég nem hallod a szavakat. nem is a tieid. nem is biztos, hogy szavak. nézel, de tekinteted nem arra fókuszál, hallgatsz, de valahogy nem arra, talán befelé. érzel. azt viszont nagyon. érzed. biztosan, keményen.
vágányaim nem biztos, hogy találkoznak, úgyanúgy, ahogy a párhuzamos sem ér össze soha a büdös életben. figyelek. azt legalább tudok. jól.

szóval tegnap megint szóda, ahol én megint becsíp. és megint nagyon jó. nagyon jó.
aztán eszembe jutott ma az az időszak, amikor úttörőtáborban töltöttem minden nyaramat tanévzárástól tanévkezdésig. mert én nyaranta úttörőtáborban laktam. és egy gyereknek azt hiszem nincsen jobb az úttörőtáborban-lakásnál.
olyan dolgokat lehetett ott csinálni. például volt ott egy mustár színű etz motor, amit mindig el lehetett kérni s bár alig bírtam felmászni rá, folyton-folyvást motoroztam. jaj istenem, asszem mindig csak annyi problémám volt, hogy túl hamar vége van a napnak..

óceánszín, puha, finom párnám alkalmanként csupán, ölelem kuszán.

az út nem mindig egyenes és nem mindig egyszerű. de mindig út és mindig visz és mindig valahova...

egyébként iszonyú álmom volt. azt álmodtam, hogy valami táborban vagyok. mint a régi úttörő táborok, olyanban. és pisilni mentem épp, előttem jött ki a klotyóról a gryllus dorka. bementem, és egy olyan wc volt, hogy hihetetlen. persze álmomban természetes volt az egész. szóval a wc egy pottyantós dolog volt, kb nem is tudom, talán két pingpong asztal méretű. de nem volt ülőke része, csak egy hatalmas gödör. abba kellett intézni a dolgokat. a széléről bele. no és le volt takarva egy fekete nylonnal. és a nylonon volt egy széklet, meg papír és egy levél rajta dorkától, hogy talán jobb lenne, ha a takarítók végeznék rendesen a dolgukat, mert a budiba már nem fér cucc. nem tudom hogy került oda gumikesztyű, de egyszercsak a kezemen volt és egy sparos szatyorba pakoltam dorka termékét. és aztán megemeltem a nylont, hogy hátha még van hely egy pisinek. és ahogy megemeltem gyereksírást hallottam a gödörből. elrohantam segítségért.
beteg egy álom. a gyereksírás részét értem, mert a macska épp tüzel és folyton úgy sír, mint egy csecsemő. a dorkást is értem kb. de hogy hogy jön ide az a sok kaki??? na jó, nem fejtegetem tovább, így is elég durva.

tegnap miután körbejártam éjjel a várost, hogy valahol végre találjak kenyeret és nem sikerült.. szóval mikor hazaértem és éppen a humor1-et néztem úgy, hogy egyáltalán nem érdekelt, és elindultam a modern héber költők című antológiáért, hogy elüssem valahogy az időt.. szóval mikor épp a kezembe vettem a könyvet megcsörrent a telefonom. egy nagyon kedves barátnőm, vagyis nem. egykor volt nagyon kedves barátnőm. vagyis ez sem. szóval egy barátnőm telefonált, hogy kocsival pár percre van tőlem és van nála kenyér. és elhozná nekem, csak nem tudja, hol lakom. és akkor megmondtam, és akkor elhozta. lementem érte a ház elé, és tényleg ott volt, és tényleg adott kenyeret. meg a kezembe nyomott egy üveg nagyon finom, tokaji muscat ottonel elnevezésű fehérbort is. aztán elment. én pedig valószínűleg remekül néztem ki, ahogy az utcán battyogtam: számból cigi lógott, bal kezemben egy félbevágott kenyér, a jobban pedig egy megbontott fehér bor. ez kérem a boldog s új év.

az jutott eszembe, amikor sétáltam a körúton, hogy marci macskám, mikor még élt, egészen kicsi korától kutyának képzelte magát. kutyákkal szocializálódott, úgyhogy megértem. aprócska korában nem nagyon látott macskát, mert a túlélési harcban a környékünkön az összes macska gyengének bizonyult a kutyákkal szemben. de marci más volt. egyrészt tekintettel lealázta az ebeket, másrészt, mikor megnőtt és már minden kétséget kizáróan kutyaként viselkedett, akkor egyszerűen nem is merülhetett fel, hogy harcoljanak ellene a kutyák, ugyanis be lett fogadva. egyszerűen. meg erős is volt, szóval ha úgy adódott volna simán lepofozott volna minden kutyát. de visszatérve marci kutyalétére. szóval sétáltam a körúton, fülemben szólt a zene, és arra emlékeztem épp, mikor sétálni mentünk a kutyákkal a mezőre a házunk mögött. elől ment a két kutya, idegbetegen rohangásztak és marci közöttük. nem volt kérdés, egyszerűen lelki metamorfozis ment végbe, vagy magam sem tudom. csatangoltak. vadásztak együtt. ha eldobtam egy labdát marci utána ment simán. elképesztő. és ahogy ez a kutyasétáltatás az eszembe ötlött egészen jól éreztem magam. a körúton. délután.

ezt a képet pnxntdd útmutatásával találtam, illetve agy linkje vitt oda és megtetszett. annyira, hogy ide szeretném tenni. az a címe, hogy no work. de lehetne akár az is a címe, hogy szilveszter után, vagy csak bármely pillanatban. nem tudom miért tetszik annyira. de ez most mindegy is asszem.

meg kell köszönnöm a katusnak és gorennek azt, hogy tegnap este a nagy semmiből elővarázsolták belőlem a kedvet. valamiféle konyakot ittunk náluk, amíg katus főzött két éhes lánynak, és bár a konyak nem volt épp a legfinomabb ital, mégis olyan hatással volt rám, hogy hazafele már a petárdázás sem hozott ki a sodromból. sőt, itthon kedves kis baráti körben elfogyasztott alkohol mennyiség után az eklektikában még tánc is kerekedett, illetve jómagam kezdtem mozgatni tagjaimat ütemre, ahogyan mások is. egészen jó estém lett. rengeteg emberrel megismerkedtem, példul egy müncheni fiúval, akinek zseniális kalapja volt és folyton meg akart hívni egy italra, amit én már (okosan) nem fogadtam el, meg angol leszbikus lányokkal, meg egy londoni fiúval, aki annyira édesen táncolt, hogy ezt többször ki is kellett fejtenem neki. szóval ezzel az egésszel csak azt akartam mondani, hogy a goren papa megmentette a szilveszteremet. köszönöm neki.