van most ez a könyv, marquez könyve, önéletrajzi móka. egy nagyon kedves barátom, orsi mesélte, hogy remek. én ezt a könyvet most nagyon akarom olvasni, nemcsak mert szeretem marquezt, meg mert megbízom az orsi ítéletében, hanem mert egyszerűen most marquezt kell olvasnom. orsi egyébként zseniális, csuda értékes ember, ráadásul tele van jobbnál jobb sztorikkal, amiket most, hogy unszolom, talán végre leír. egyszer például malagán egy élelmiszerboltban összebarátkozott estebannal, aki pizsamában volt. és akárhányszor hülyeséget mondott az orsi, egyszerűen csak felállt és azt mondta: megfájdul tőled a fejem, hazamegyek, beveszek egy aszpirint. és otthagyta. megtette. felnézek rá. just do it. ez most itt nem hiszem, hogy reprezentálja azt, hogy milyen szellemes történet, de sosem voltam jó előadó. mindegy, a lényeg, hogy az azért élek, hogy elmeséljem az életemet címűt be kell szereznem. punktum.

talán el kellene indulnom valahova, mondjuk inni egy pohár bort az eklektikában, vagy mit tudom én. beszélgetős, lassú hangulat ez most, és tuti, hogy ma nem lesz beszélgetés, lassú hangulat..