végülis hullám

roadmovie, de ez nem jó szó. egy egyfolytában erősödő hullám. minden felületet elérő. ölelő.

na az

van az az érzés, amikor kikapcsolod az agyad, vagy az is lehet, hogy kikapcsol ő magától, szóval, hogy nincs, nem csinálja a megszokott köröket, háttérbe vonul, talán még csak szemlélődni sem szemlélődik, és akkor elengeded magad, sőt, mondjuk úgy, hogy átadod, és jó érzés, annyira jó, hogy már meg sem lep, mert olyan intenzitása van neki, hogy az már nem fér bele, meg a meglepetéshez agy kell, ami ugye éppen a háttérben fotoszintetizál, szóval az az érzés az érzések egyik legjobbika.

ott

eltűnt belőlem, kiszállt belőlem, kikerült a pont. ez most már biztos, és egyébként jó érzés. eddig is biztos volt, a lamentálás oka sosem ez volt, hanem az értetlenség.

nyitott lettem hirtelen és érdeklődő. nyugodt. végtelenül nyugodt.

ott vagyok a helyemen.

allisfulloflove

you’ll be given love. you’ll be taken care of. you’ll be given love. you have to trust it.

maybe not from the sources you have poured yours. maybe not from the directions you are staring at.

twist your head around. it’s all around you. all is full of love. all around you.

nincs figyelem

azt nem tudom, miért kell hazudni. illetve tudom, mert vannak emberek, akik képtelenek elfogadni, ha valaki szemében nem jók. meg hát érzelmileg 16 évesek. tinik.

nem tudom, nem tudom.

tegnap este felkúrtam magam, mert annyira szánalmas ez az eső utáni köpönyeg. soha nem mondanék semmi rosszat arról, akit szerettem, a kapcsolatunkról meg pláne nem. és akkor ez még nem is a hazugság kérdésköre. mindegy. ő mond. hát mondjon.

egyszer majd felnő, vagy nem nő fel, és akkor örökké kurvaboldog lesz. tulajdonképpen mindegy. de az biztos, hogy amíg képtelen lesz őszintén, nyíltan beszélgetni, addig tőlem nem kap sem figyelmet, sem szeretetet.

emésztés

az biztos, hogy a rendes emésztés segít abban, hogy az ember jobban érezze magát. meg hát klasszik: nem tudod megemészteni a dolgokat. jelentem, most már meg tudom emészteni. kapják be a dolgok, akkor is megemésztek!

felülemelkedés

felülemelkedés, mint régi-új módszer. ez lesz. más nem lehet. nyílván ez is csak addig, míg valami meg nem érint úgy, hogy kurvára nem bírok majd felülemelkedni, de egyelőre jól megy ez.

kis

ma már buddha vagyok, nincs para.

lent. lejjebb. legalul.

megnéztem a brokeback mountaint és sírok. ez van most. most nem bírok játszani, megjátszani, eljátszani, most kibaszottul sajnálom magam, sajnálom a lehetőséget, ami elment, amit nem kaptam meg. sajnálom, hogy esélyem sem volt megoldani, megpróbálni. bármit feladtam volna azért, hogy működjön. hogy boldog legyen.

utálom ezt a tehetetlenséget, amit még mindig érzek. hogy ülök, és arra gondolok, hogy nem értem. nem értem, hogy miért. hogy miért nem egymás mellett fekszünk, miért nem utazunk, miért nem mosolygunk a reggeli kávé fölött, vagy miért nem alszunk el egymáson.

utálom a meg nem tett dolgokat, az el nem mondott dolgokat, a kihagyott lehetőségeket, amelyekre azt hittem, lesz még rengeteg idő, utálom a hangos szavakat, amiket kimondtam, a bántó mondatokat, amelyek elhagyták a számat, a büntető csendeket, amelyekkel raboltam az időt, az időt, ami kibaszottul az egyik legfontosabb.

nem vagyok erős, nem is akarok az lenni. nem vagyok dühös sem. nem haragszom rá. legyen boldog, és kurvára vigyázzon magára, mert én már nem vigyázhatok rá. kurvára ne legyen semmi baja, mert agyonütöm. kurvára legyen boldog, legalább ennyi legyen bazdmeg, ha már én nem tehettem boldoggá, legalább tegye meg más. tegye meg maga. az isten bassza meg.