tag:blogger.com,1999:blog-59757072024-03-07T19:13:32.857+01:00state of emergencyits terribly moody..Unknownnoreply@blogger.comBlogger4983125tag:blogger.com,1999:blog-5975707.post-63165633934061093302020-01-20T13:42:00.002+01:002020-01-20T13:42:45.822+01:00hello, új dimenzióarról, hogy létezik ez a dimenzió, soha senki nem beszél. persze minek is beszélne, illetve hogyan is, amikor elég kevés a szó.
mindenesetre egyszer csak benne vagy, ott vagy, és ott a halmazállapot is megváltozik, felengedsz, elolvadsz, de nem szaladsz szét, egyben maradsz, és lágy és selymes és vigyázni kell vele, mert másképp viselkedik ott az idő, vagyis nem kell vigyázni, hanem csak Unknownnoreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5975707.post-4788489470514811872020-01-08T11:06:00.002+01:002020-01-08T11:06:39.558+01:00mintha felfújnának benned egy lufit, ami minden létező kis teret kitölt a testedben, oda is eljut, ahova semmi más, és aztán ott van, ott marad, kitölt. olyan hideg van, hogy megfagyott a pillanat. nem a legjobb, ráadásul. nem a legjobb pillanat.Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5975707.post-17207497009463639842019-12-16T15:24:00.000+01:002020-01-08T11:07:29.674+01:00egy macskaféle, puha, könnnű léptekkel, óvatosan, nehogy megriadjon, lopkodva a távolságot, az öszöntől hajtva, de riadtan.
mi vagyok, mi nem vagyok, mit akarok, mit nem akarok, miért indul el bennem és miért hat rám és legfőképp, mi hat rám, és mit tehetek, tehetek-e, akarok-e, kell-e tennem ellene.
most már január van, és ezt direkt csak elmentettem, hogy megvizsgáljam három héttel később. deUnknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5975707.post-70311738298758737772018-05-08T17:01:00.000+02:002018-05-08T17:01:18.711+02:00csupa furaságolyan fura dolog ez a stressz. ez a folyamatos időpara, meg sietés, meg ASAPság. hogy meg kell lenni vele, hogy nincs idő, hogy azonnal. olyan fura ez az egész, ahogy toljuk egymásra, halmozzuk, görgetjük, basztatjuk magunkat, egymást.
és olyan fura, hogy a felelősség az valahogy ezzel jár, hogy felnőttnek lenni azt jelenti, hogy eheted ezt - nagy kanállal.
egyébként is, annyira fura minden. a Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5975707.post-73529886842131183532017-12-18T21:09:00.001+01:002017-12-18T21:09:09.071+01:00azért elengedni kibaszott nehéz.Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5975707.post-75792056343482057132017-12-12T16:23:00.001+01:002017-12-12T16:31:43.359+01:00vajon van valami jelentése annak, hogy 2 napja szinte megállás nélkül ezt a dalt hallgatom? nyilván van. persze, régóta ismerem, de a napokban beakadt, és nem tudok elképzelni gyönyörűbbet annál, hogy ez szól és közben ott vannak a fények, meg a folyó, meg a képzelet és aztán, teljesen lecsupszítva az egészet, csak én, míg végül eltűnök én is - ez a legjobb rész - és csak a dal marad.
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5975707.post-17814713638712493182017-12-11T20:04:00.002+01:002017-12-11T20:04:44.227+01:00miért nem sétálok többet, amikor tudom, milyen jó hatással van rám?
de most komolyan.
ülni a bem rakparton este, hallgatni azt a kurva zenét és figyelni, ahogy szépen, lassan ritmusra kezdenek pislákolni a fények, felidézni illatokat, lehunyni a szemet, figyelni a lélegzetvételemet, ami valahogy hangosabbá válik a zenénénel.
miért nem csinálom ezt gyakrabban?Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5975707.post-51983151759216699032017-12-05T22:46:00.000+01:002017-12-05T22:46:09.411+01:00olyan furcsa azért, hogy az ember egész életében igyekszik összetartani magát, aztán szépen megöregszik, és jön valami köcsög betegség, ami az egészet tönkrebassza. szegény nagyi, ha tudná, mi mindent csinál és mond. csak remélni tudom, hogy nem villan be neki józanabb pillanataiban semmi abból az őrületből, amit ez a szar kihoz belőle.Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5975707.post-40875203886123039662017-11-30T22:24:00.001+01:002019-12-14T15:56:10.522+01:00új nekem ez a sok felelősség amúgy. és valahogy meglepően határozott tudok lenni, pedig alapvetően mindig is kerültem a konfliktusokat. most valahogy azt érzem, hogy minden egyes konfliktus, amibe beleállok, olaj a tűzre, és valahogy egyre kevésbé félek a következőtől.
és közben meg olyan rohadt hideg van, hogy a séta sem esik jól. és ez most kivételesen nem a lustaságom, hiszen a séta mindig Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5975707.post-61083514638233807702017-11-29T14:41:00.000+01:002017-11-29T14:41:08.630+01:00van az, amikor csak tűröd, tűröd és tisztában vagy azzal, hogy ez nem lesz jó, mert kurva nagyot fogsz robbanni, de akkor is azt választod, hogy csak tűrsz tovább.
na, ma robbant. jó nagyot.Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5975707.post-49972326666834876162017-11-28T21:10:00.002+01:002017-11-28T21:10:27.646+01:00nem mozdulni. egyhelyben maradni. levegőt venni. beszippantani. nem mozdulva. egyhelyben maradva.Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5975707.post-51165865250681251202017-11-24T23:26:00.003+01:002019-12-14T15:57:01.256+01:00A felnôtt életben például az is nehéz, hogy néha be kell látni, hogy valami csak az én fejemben van, és erôltetek olyan dolgokat, amiket más nem akar. De most belátom. És igyekszem abbahagyni. Nem erôltetek. Megfogadom.Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5975707.post-74577590987955958652017-11-22T19:54:00.003+01:002017-11-22T19:54:33.627+01:00végülis az agy egy tök genyó dolog. mert így folyamatosan agyonkorlátoz minket. ezt nem kéne, azt nem kéne, ezzel vigyázni kell, ezt nem illik, az azért már sok.
olyan kurva jó lenne egyszer ösztönösen nyomni végig egy napot. egy hetet. egy életet.Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5975707.post-2204052554823570762017-11-21T15:24:00.003+01:002017-11-21T15:24:39.660+01:00toporgóamúgy ez a hideg mindent megöl. az illatokat is alig érzem, pedig az illatok talán a legfontosabbak. ugyanakkor meg abban a pillanatban, amikor belépek egy meleg helyiségbe, kibomlik, kirobban, kiömlik minden, ami rám, belém, körém fagyott és megbénít, lebénít. így a reakcióim is késve jönnek - és nem is tudok mit kezdeni velük, itt toporognak a szőnyegen.Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5975707.post-84509278099863464832017-11-21T15:21:00.001+01:002017-11-21T15:21:18.851+01:00mindenhez hozzá lehet szokni és mindent meg lehet unni. (budai közmondás)Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5975707.post-23109034988291461372017-11-20T17:06:00.001+01:002017-11-20T17:06:31.209+01:00valahogy puha a világ, még ha össze is ment kicsit. puha.
nincsen elégedetlen énem és nincsen elégedett sem.
versenyt futok az idővel, pedig köztudott, hogy utálok futni.
közben meg inkább visszafelé mozognék és ettől az lesz, hogy egyhelyben futok.
talán az egyhelyben futást utálom a legjobban.
vagy talán az időt. hogy múlik. ahogy múlik.
és hogy vannak ezek a korlátok, azt is Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5975707.post-48391203612027769122017-05-23T19:27:00.003+02:002019-12-14T15:58:40.669+01:00-napokig tudnék aludni. csak aludnék, és amikor néha felkelek egy rövid időre, akkor pisilnék és megennék egy avokádót, amire előtte lime-ot csurgattam. aztán visszafeküdnék aludni.Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5975707.post-57291115265466530382017-05-19T18:59:00.002+02:002017-05-19T18:59:38.418+02:00mai felismerésvannak olyan ölelések, amelyekről csak akkor derül ki, hogy hiányoztak, amikor létrejönnek.Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5975707.post-80849052331958263422017-04-24T16:58:00.000+02:002017-04-24T16:58:09.061+02:00slowami visszatérő az életemben (ezen a blogon kívül) az az, hogy egyszerűen nem bírom elviselni az embereket, vagyis mondjuk úgy, egyre kevésbé vagyok képes tolerálni a butaságot, a lustaságot és a kibaszott lassúságot - na igen, ettől őrülök meg a legjobban.
van ez a kollegám, aki egyszerűen benedek elek bazdmeg. egy egyszerű történetet is a kibaszott fáraóknál kezd, és hiába gyorsítod, csak Unknownnoreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5975707.post-27939838370735218172015-01-08T00:52:00.000+01:002015-01-08T00:52:08.168+01:00-ült és nézte, ahogy elillan az idő. nézte a vonalakat, amelyek pillanatok alatt kelnek életre és változtatnak meg mindent.Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5975707.post-74355535095752983532015-01-05T10:10:00.000+01:002015-01-05T10:10:01.481+01:00búrapont a múltkor gondoltam, hogy tök rég voltam beteg, erre tessék. így, hogy egy percet sem aludtam és még beteg is vagyok, nem olyan menő az új év. mindegy, egyszer élünk, mindig van valahogy, most is lesz valahogy.
valójában fel vagyok töltve, szóval nagy baj nem lehet. egyébként is szeretem ezt a furcsa búrát, ami ilyenkor körbeölel.Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5975707.post-27270276584341113692014-12-31T02:36:00.000+01:002014-12-31T02:36:13.852+01:00same shitet mihi res, non me rebus, subjungere conor.Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5975707.post-91035814283575104042014-12-29T14:56:00.003+01:002014-12-29T14:56:55.658+01:00narancsvörösa tarkódban érzed. hogy vöröslik, nyom, simogat.Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5975707.post-1905273935734279322014-12-28T15:23:00.002+01:002014-12-28T15:23:10.872+01:00utolsó hangez az utolsó hét mindig olyan, mint egy elnyújtott hang egy dal végén. még mindig nincs vége, még mindig nincs vége, még mindig nincs vége. nem történik semmi, csak várod, hogy egyszer csak csönd legyen, és jöjjön a következő dal.Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5975707.post-47615340447873053402014-12-18T17:19:00.000+01:002014-12-18T17:20:23.231+01:00beleilleszkedésvalószínűleg nem reálisak az elvárásaim az emberek felé. egyre inkább valószínűsíthető, hogy velem van a baj. sem a tempó, sem a tartalom, sem a tudás nem egyezik meg az általam elvárt színvonallal az esetek 85 százalékában kb. meg kell tanulnom beleilleszkedni ebbe, mert fizikai tüneteket produkálok a számomra unalmas, lassú, fárasztó, érdektelen beszélgetések/előadások/prezentációk etc. közben.Unknownnoreply@blogger.com0