péntek, február 25, 2011

tél


kurvára elegem van már a kabátból, kesztyūbōl és lábujjfázásból, szóval örülnék, ha végre befejezōdne ez a kibaszott tél.

tegnap norbival kávéztam, és totál meglepett, hogy valamikor idōközben észrevétlenül felnōtt ez a hülyegyerek. jó lenne, ha megint közelebb kerülnénk egymáshoz, mint gyerekkorunkban, csak attól tartok, ōt is elkapta a családi vér. majd kiderül. majd kiderül.


szerda, február 23, 2011

süt

ma sokkal jobb már. egyrészt szerda van, másrészt süt a nap, aztán a neska írt, hogy holnap ad pénzt, plusz letudtam az egyik sürgetō cikket is, szóval ma már minden kellemesebb.

és mivel meghallgattam adele lovesong feldolgozását, az is elvarázsolt valahogy, úgyhogy ez a nap megmentette a kō alatt heverészō pincebogarak árnyéka mögé bújt hangulatom.

a tiffanyban a kávé biztos íze és melegsége egy olyan pont, amirōl semmilyen körülmények között nem vagyok hajlandó lemondani.



kedd, február 22, 2011

24

egy 24 fōs meetinggel indult a reggelem, mit mondhatnék egyebet. 24 jól öltözött bankár, szívem szerint elböfögtem volna magam. de nem. felnōttem, bassza meg.



hétfő, február 21, 2011

off the record

pénteken kipukkadtam. végem volt valahogy, elgyengültem, és jól esett gyengének lenni.

szombat és vasárnap zéró energia, kis vasárnap esti hisztivel - néha tényleg nem tudom, mi van bennem.

ki kellene találni valamit, ha lehet, gyorsan. vagy ne akarjak nagyot, vagy akarjak, de akkor csináljam is.



szombat, február 19, 2011

hever

lementek filmért, én meg heverek. igazából folyton hevernék, nagyjából máshoz nincs is kedvem.



péntek, február 18, 2011

jós

és úgy lett.

defekt

ma olyan megbeszélős vagyok, nagy nehezen rávettem magam arra is, hogy elmondjam a lollónak, miért nem mesélek magamról, és tuti, de tutifix, hogy szarul jövök majd ki belőle, és majd jön az énkérekelnézést, mert a fene fog itt hosszasan magyarázkodni. ha nem értik, akkor ne értsék. engem tényleg annyira rohadtul nem érdekel. nyitok. vagy benéz, vagy zárjuk be és kalap.


az ember valahogy egyre türelmetlenebb. de persze, érthető, hiszen annyiszor láttuk már, hallottuk már, és olyan kurvajól tudjuk már, hogy mi jön. vagy miért van. és tényleg, miért is kellene foglalkoznom azzal, hogy a másik ezt hogy dolgozza fel.

miért lenne az én problémám, ha a másiknak van valami defektje? miért nekem kell megoldanom vagy tekintettel lennem rá vagy odafigyelnem, hogy nehogy.

zero

nem tudom, mikor voltam utóljára ennyire lepukkanva szellemileg. nem gondoltam, hogy attól, mert nincsen partnerem a munkában így ki lehet készülni. annyira unalmas vagyok, hogy már fel sem tudom dobni magam. hogy tudnék így feldobni bárkit is. persze igyekszem. de hol tudnám visszafolyatni magamba a kiszökō energiát? hogyne, persze, otthon töltōdöm, de több kell. minden reggel egyre fáradtabban ébredek.

ez a fusi jókor jött. de ez így tutira nem maradhat, mert ezen a helyen pont úgy járok, mint a bazsalikom a hideg lakásban.

ha nincsen inger, nincsen kedv. ha nincsen kedv, akkor meg nincsen energiapótlás.

nem az a szar a felnōtt életben, hogy öregszünk. nem is szar a felnōtt élet, ha jobban belegondolok. az energia hiánya a kibaszás, de sosem gondoltam, hogy létezik olyan szituáció, amelyben nem találok egy képzeletbeli mini konnektort, amire rácsatlakoztathatom majd az aksimat.

zajok

ha elkezdesz odafigyelni arra, milyen ingerek érik a füledet, simán meg is tudsz ōrülni.

folyamatos szopatás, zavaró zajok sokasága, nem is értem miért csodálkozom az egyre nagyobb számú gyakorló elmebetegen köröttünk.

a soknál csak egy van, ami több. a nincs.

vv

az van ezzel a való világgal, hogy megszerettem. nézem, mint egy emberkísérletet, és arra jöttem rá, hogy olyan a csoport leosztás ott, mint a politikában. fideszesek versus nemfideszesek. esküszöm. pont úgy viselkednek és kommunikálnak. hit versus élet.

haladok a korral

letöltöttem egy applikációt, amin keresztül rém egyszerūen tudom írni a blogom - kiváncsi vagyok, milyen hatással lesz a blogra, mármint többször támad-e kedvem írni. például.

fusizom újra. alapból szar lenne, de imádom, hogy végre azt csinálom, amihez értek.

hétfő, február 07, 2011

ha oktatásügyi miniszter lennék, bevezetném talán már áltiban az önismereti órákat. konkrétan vagy pszichológusokkal lenne heti egy alkalom minden gyereknek, vagy egyszerűen csak előadások arról, hogy miért kell megismerni magunkat, meg hogy miért szükséges megtanulni egyedül lenni, etc.


hihetetlen, hogy felnőtt emberek legnagyobb parája az egyedülléttől való rettegés. hihetetlen.

öreg vagyok én már, ma is óriásfejfájás, pedig tegnap esküszöm, alig ittam.


viszont ez a tavaszi érzés, komolyan mondom, elég ennyi a boldogságomhoz, egy kis séta a duna parton, és nekem már jó.

a hétvége miskolcon szuper volt, imádom anyámat, meg igazából az egész családot. nem először fordult meg a fejemben, hogy a családomról kellene filmet forgatni, almadovar leszopná magát, ha látná őket.

website statistics
hit counters