defekt

ma olyan megbeszélős vagyok, nagy nehezen rávettem magam arra is, hogy elmondjam a lollónak, miért nem mesélek magamról, és tuti, de tutifix, hogy szarul jövök majd ki belőle, és majd jön az énkérekelnézést, mert a fene fog itt hosszasan magyarázkodni. ha nem értik, akkor ne értsék. engem tényleg annyira rohadtul nem érdekel. nyitok. vagy benéz, vagy zárjuk be és kalap.

az ember valahogy egyre türelmetlenebb. de persze, érthető, hiszen annyiszor láttuk már, hallottuk már, és olyan kurvajól tudjuk már, hogy mi jön. vagy miért van. és tényleg, miért is kellene foglalkoznom azzal, hogy a másik ezt hogy dolgozza fel.

miért lenne az én problémám, ha a másiknak van valami defektje? miért nekem kell megoldanom vagy tekintettel lennem rá vagy odafigyelnem, hogy nehogy.