anyám reggel hívott, tök sokat beszéltünk és rájöttem: nagyon jól indul a reggel, ha az anyámmal beszélek telefonon.
egyébként kurva szar reggel volt, de a hangulatom legalább nem hagyott cserben.
a jövő héten valami tréningre kell mennem, ahol direkt nem lesz térerő, hogy tudjunk koncentrálni, és szerintem ez szemétség, mert 5 napig ne basszanak már ki az emberrel, hogy még egy rohadt sms-t sem tud elküldeni. faszom.
vagy fél kettőig írtam még otthon, és tudtam, hogy mi lesz a vége, ha a forró rágógumira kapcsolok, de nem törődtem a megérzéseimmel. szóval végignéztem, gyerekkorom óta nem néztem meg újra egyébként, mert mindig untam a dalokat, de tegnap éjjel fennhangon énekeltem, hogy lonely im mr. lonely, i have nobody, for my own..:)
lets take a ride
on the country side
lets just get away
we can spend the night
till the morning light
lets just get away
justinra is nagyon jó vezetni.
és annak is megvan a varázsa, ha az ember desszertvillával fogyasztja a sonka-gombás spagettijét.
hogy vannak bloggerek, meg blogok, akiknek nagyon komoly bloggertudatuk van. folyamatosan figyelik a statisztikákat, az ip címeket és egy idő után sztár allűröket is vesznek fel. szavakban. nyelvezetben. rém vicces ez olykor.
persze miért is ne lehetne ez így.
sokszor akartam olyan nőcis bejegyzéseket írni, de mindig rájöttem, hogy nem tudom meghatározni úgysem a postok jellegét. meg nem tudok nőciset írni, az van. nem szoktam ruhákat próbálgatni reggelente, nincsenek olyan élményeim, hogy ki néz meg, meg hol, meg mikor, nincsenek álompasijaim vagy csajaim, nem szeretek az érzelmeimről érthetően és felismerhetően írni.. szóval ez nem megy azt hiszem. a hiszti még csakcsak, de az is inkább agresszívan, mint aranyosan. szóval nem működik a dolog.
vagy..
diétázni fogok mától, mert nem jó rám a nadrág, amit nyár elején vettem. megnéztem a velveten, hogy.. na jó, hagyjuk.
asszem kellene nekem valami tréning, ami megtanít arra, hogyan kezeljek kifejezetten rólam szóló helyzeteket. önértékelési tanácsok, kommunikációs ötletek, add el magad tréning. fontos lenne részt vennem egy ilyenen. nem lehet, hogy múlnak az évek, és ugyanolyan szinten vagyok ezen a területen, mint mikor 6 évesen felvételiztem a testnevelés tagozatra. akkor mondjuk egyszerű dolgom volt, mert a testemet, a fizikai adottságaimat kellett "eladnom". kurvaélet.
letűnöben a disco. úgyhogy nagyon örültem, mikor tegnap kiderült, hogy chris, daniel és dalia disco-t játszanak! éljenek a színek és a putyputyok.
kipróbálom ezt a blog dolgot a telefonomon. ezen az élményen kívül nem tudok mit írni egyébként. és lassan le is kell feküdnöm..
na, hát nem tudom. a "vallatásom" olyan volt, mint egy nagyon rossz vígjáték. nekem még sosem volt dolgom a rend őreivel egyébként. ott kezdődik, hogy a rendőrség gépparkja 3 olyan kompjúterből állt, amibe még nagy alakú floppy-t kell behelyezni. aztán adott egy rendőr, aki két ujjal gépel, egy olyan klaviatúrán, amin nem működik a space.
minden mondatomat lefordítja. pár másodperc = kisvártatva. németül kiabáltak = hangosan kiabáltak, azt hiszem németül. hihetetlen. a vallomásomat visszaolvasva olyan érzésem volt, mintha egy 10 éves gyerek élménybeszámolóját hallanám. ez is érdekes egyébként, mert ez tulajdonképpen máris hamasítás, nem? mindegy.
a nyomtatás külön élmény volt. 6 oldalt kellett összesen kinyomtatni. az ősrégi nyomtatón, ami kétszer is begyűrte a papírt, ez összesen 26 percig tartott. a hangja olyan volt, hogy 30 méterrel és egy zárt ajtóval arrébb a dohányzóban is hallottam. jézusom.
most azonban már pesten, és nem jó egyébként. büntetek, ok?
reggel egy jóleső szakmai dicséret várt a mailboxban, amitől most kicsit feldobódtam, de aztán a tenderharcok világa le is törte a mosolyt az arcomról, az van.
egyébként meg hétfőn beültettek a nővéremnek egy megtermékenyített petesejtet, úgyhogy most folyamatosan erőteljesen arra gondolok, hogy kapaszkodik a baba a méhfalba, kicsi kezeivel, mintha már lenne neki, és megmarad.
reggel pedig az anyukám - bár igyekezett úgy csinálni, hogy ne érezzem - halálosan megsértődött, hogy megint csak jövök-megyek majd otthon, főképp mert nem szóltam időben, ezért ő már felvásárolta a fél corát, hogy mindenfélét főzzön. persze nem értem, mi a különbség egy ottalvás és egyse között kajamennyiségileg, de mindegy is mostmár. imádom azért. mármint anyut.
talán ma estétől lesz otthon netem újra. izgalmas, izgalmas.. viszont ha így lesz, véged lesz kedves olvasó. csak az éjjeli, magányos postoktól kiméljen meg téged a jóisten:) hahahahaha.
the first time and the last time
you can forget about it baby
forget the rules, forget the fools
forget your fears, forget my tears
you can forget about it baby, bye bye baby bye bye
you can forget about it baby
cause it's the first time and the last time
you'll ever see me cry
you fucked it up
egyenlőre csak a kocsiban hallgatom, miközben basszuskát látom fantasztikusan álmosan biciklizni a bajcsy-n. hát így.
olvastam most a schrodinger blogon az arcos morfondírozást, hogy akkor a my your, meg mittomén, de én nem akarok morfondírozni, csak eszembe jutott, hogy a plusban csináltam két képet azokról a dolgokról, amiket megeszünk.
itt májak láthatók:
itt pedig valami, amit asszem sosem tudnék a számba venni:
na jó, akkor megfogalmazom érthetőbben. nem hordozom magamban az összes hiányt, mert a hiány csak addig él, amíg él bennem az érzelem. ha nem él az érzelem, nincs veszteség. bárminemű érzelem, nyílván. a függőség csak addig tart, amíg szereted.
persze sokminden, sokféleképpen hiányozhat. de a hiányokat számolni a hátadon olyan, mintha aláírnál egy kötelezvényt, hogy örök életedre letörlöd az arcodól a mosolyt. én meg szeretek mosolyogni. és tudok is. és a hiányok idővel értékesek lesznek. emlékek. szépek.
van egy olyan pillanat, amikor felállnál, és kurvaanyáznál, és otthagynál mindent, de nem teszed meg, mert attól tartasz, hogy nem nyúlnának utánad.
majd ha megtanulok elindulni ilyen helyzetekben, akkor leszek felnőtt. és ezt most lehet, hogy csak azért mondom, mert megváltozott az értékrendszerem. egy éve még azt mondtam volna, hogy nem megyek bele ovis játékokba, hogy ha te nem, én sem. most meg tessék. hol van az a pont, amit elnevezhetek origónak? meg kell keresnem.
egyébként meg nem számít, nem? sosem lépünk kétszer ugyanabba a folyóba. vagy mi, nem?
my blood wants to say hello to you
my feelings want to get inside of you
my soul is so afraid to realize
every little word is a lack of me
and i want you
you are the perfect drug, the perfect drug, the perfect drug.
take me, if you want..
ha az ovist összezárnám a zabálóssal:
a. az ovis magábafordulna, mert a zabálós megenné a kajáját.
b. a zabálós megőrülne, mert kaja közben folyton beszélne hozzá az ovis.
istenem, milyen segg köcsög faszfejekkel kényszeríti össze az embert a sors.
mindannyian függők vagyunk bazd meg. az van. én tudom, hogy azért félek elveszíteni valakit, mert nem bízom benne, hogy lesz még olyan, aki szeretni fog. te?
i can love you
in one million ways
and if you dont like it
send it back in thirty days
this is the good stuff
you dont know this is that good stuff
bizonyos szempontból az élet folymatos gyógyulás. bizonyos szempontból meg folyamatos leépülés.
nekem sosem voltak szempontjaim. mármint az életre. sosem akartam értékelni, hogy akkor most merre.. célok voltak, vannak, de az egészen más.
vannak nyomok. mint mikor leesik a varr a sebről. szavak, betűk. maradnak. azok még részeid. de már nem tudsz mit kezdeni velük. talán megrágod. talán kidobod. otthagyod.
milyen hülyeség ez is. hihetetlen.
karomon fognyomai a múltnak
nincs jel - nincs jelentés
a napfény eltérítve igyekszik
színt csalni arcodra
hallgatásod tétován nyúl utánam
nem értem, ezért nem engedem
belőled nem lehet más
én pedig sosem lehetek másabb
lépéseinktől csak a fű remeg.
több mint egy év kellett, hogy rájöjjek valamire. istenem, pedig állítólag fejlődő képes az ember agya.
ugyanakkor az érzelmei bármikor képesek elállni a gondolkodás útját.
az egész csak olyan, mint mikor még gyerek vagy, és bár nem érted, tudod, hogy most csönben kell maradnod, mert az a parancs. és nem igaz, hogy nem gondolkozol, mert szétjáratod az agyadat, hogy ez miért van, és nem szólalsz meg, mert nem szólalhatsz meg, és aztán már szinte sírsz a tehetetlenségtől. ismered az érzést te is, ugye?
a másik verzió, amikor mondogatják, hogy szólalj meg, de nem tudsz, mert tudod, hogy a második szavadnál eszükbe jut valami, amit el is mondanak, csak 15 decibellel hangosabban, így te nem tudod befejezni, tehát nem hallják, tehát tehetetlen vagy, és már szinte sírsz. aztán pedig azt mondják, hogy veled nem lehet beszélni, mert te mindig sírsz. ismered az érzést te is, ugye?
el kell mennem sétálni.
mi van, ha nem lehet ablakot nyitni a világra?
látomásod pont
elért, míg hallgattalak
csönben élsz - élek.
életemben először beidéztek tanunak. nagyon kíváncsi vagyok, milyenek ezek a hivatalos körök egyébként. de igazából csak azért örülök, mert most így nem kell a jövő héten csütörtökön dolgoznom. hát így.
hihetetlen egyébként, hogy egyes embereknek csak egy kedves mosoly, és érdeklődő kérdések elegendőek ahhoz, hogy kurvajófejnek tartsanak.
volt régen egy barátnőm, aki a hallgatásával, a nem beszélek a problémáimról dologgal tulajdonképpen engem tett némává. a mai napig nem tudom, hogy tudatosan csinálta, vagy egyszerűen csak valóban nem vette észre, nem látta a dolgokat.
amikor beszélgetni próbáltam vele, olyan érzés volt, mintha egy acéllemezt feszítettek volna a mellkasomnak, a számnak. és azt hiszem semmit sem utálok jobban, mint a tehetetlenséget.
és ez pont akkor volt, amikor elkezdtem beszélni. mert ezelőtt nem nagyon beszéltem a dolgaimról. mondjuk most sem, de akkoriban kifejezetten szótlan voltam. szóval sok kárt tett bennem azt hiszem az a dolog. akárhogy is. érdekes ez. sokszor eszembe jut az érzés. amikor majd szétfeszít a kimondatlan szavak tömkelege. amikor szeretném elmondani neki, hogy mi a helyzet, mit érzek, de nem tudom, és ehelyett az ő véleményét hallom, azt, hogy szerinte mit érzek, és ez merőben eltér a valóságtól. de nem tudom elmondani. mert nem figyel rám. nagyon, nagyon rossz érzés. nagyon.
nice.. valamelyik nap megnéztem az egy makulátlan elme ragyogását, és olyan nagyon szép lett a nice szó azóta.. ez jutott eszembe.
lassan elhagyom magamat, meg kell keresnem majd, ha ez bekövetkezik. lehet morzsázni fogok az úton, mint jancsi és juliska.
I do not trust the spirit. It escapes like steam
In dreams, through mouth-hole or eye-hole. I can't stop it.
mintha felszippantaná az agyakat valami furcsa erő, aztán összemixelné, és akkor visszakapnék valamit, amiben benne vannak mások, meg mások gondolatai, amikkel én kurvára nem akarok foglalkozni, már megbocsáss.
furcsa, hogy az ember folyton magára vesz egy csomó kínt, és itt most nehogy valaki magára gondoljon, mert nem róla van szó, hanem arról a paranoiáról, ami mindenkiben megvan. hogy még mielőtt kimondanék valamit, máris arra gondolok, hogy őt érdekli-e vagy mit fog hozzá szólni, vagy mi van, ha így vagy úgy vagy amúgy..
jó lenne egyszer csak arra figyelni, amit mondok, amit csinálok. csak arra.
et mihi res, non me rebus subjungere conor.
hányszor láttam ezt az apám képernyővédőjén..?!
a ráday utcában sajtszag van.
ez pillanatnyilag nem zavar, mert nem vagyok a ráday utcában. de nagyon érdekes, sosem éreztem még sajtszagot a ráday utcában.
viszont egész reggel a dugóban a snoop legutóbbi albumát hallgattam, amitől most olyan sukárnak érzem magam. és még az eső sem zavar.
gyerekkoromban egyszer bújócskázás közben egy szarba feküdtem. ez most nem tudom, hogy jutott eszembe.
i just wanna rock you all night long..
egész jó napom van, az van. vagy ezt elkiabáltam? na.
vele ámodtam, mert este megnéztem a live 8 ismétlését.
néha odavágó részeket dalolnék telefonba, szemtől szembe, akárhogy. mint a björk klipben, mikor táncra perdülnek az utcán, vagy inkább akkor egyszerűen csak élném úgy az életemet, mint egy musical-t, csak ha lehet, akkor ne olyan hosszú, táncos dalokkal. szóval néha így van.
why on earth can't you just pick-up the phone,
you know i don't like to be alone!
mindig janus, vagy ianus volt az egyik kedvenc mítológiai alakom egyébként. nem mert januári vagyok, hanem mert előre és hátra is lát, két arca van, de nem kétszínű, hanem inkább kettős személyiség, egyik pillanatban lehet ez, a másikban meg egy egészen más.. szépek egyébként ezek az alakok, hihetetlen, mennyire kidolgozták a személyiségüket.
aztán meg artemisz a görögöknél. de most ezen nem ragadok le, csak mondom.
van egy ösztönlény a szobában, aki csak az étellel képes intim viszonyba kerülni.
a suttogók sosem lesznek rekedtek.
nyíljon már meg végre az ég.
sing it one more time
it feels like something's heating up, can i leave with you?
i don't no, but im thinking bout really leaving with you.
okés, kezd elmúlni ez a fejfájós dolog. kinyitottam minden ablakot, vettem be egy algopirint és megírtam, amit kellett. így most egész jó.
a finishing szót mindig fishingnek olvasom. még jó hogy nem fistingnek. persze mondjuk mindegy.
nagynéném nagy horgász, régen mindig elvitt horgászni a keleti főcsatornára. ott fogtam életem legnagyobb és egyben utolsó halát, aki egy amúr volt, és akit pucolás után annyira megsajnáltam, hogy azóta halat sehogy.
egyébként jó volt horgászni akkor, csak egy olyan helyre volt engedélye juditnak, ahova rajta kívül vagy 6 embernek összesen, így mondjuk 10 másodpercenként fogtam kilós meg nagyobb halakat, tisztára, mint lütyő abban a filmben, ahol dobbant és lesz kapása. na. és annyi halnyálka volt, meg véres kopoltyú, meg mittomén, hogy erre már csak az amúr kellett, hogy kimondjam: no more fishing.
mintha egy plexiüvegbe lennék zárva, olyan érzés ez a nap. levegőt sem kapok, a fejem is megpusztul, meg úgy egyáltalán..
mindenki alszik egyébként. minden, és minenki.
if you are the desert, i'll be the sea
if you ever hunger - hunger for me
whatever you ask for, that's what i'll be
reggel 7kor egy kisgyerek apukáék cd-lejátszóját maximális hangerőre tekerte, így a forogj világ című dalra ébredtem, mondhatni riadtan. csak 20 másodperc volt, aztán pedig kurvaanyázázás anyutól. aztán fél perc nyugalom, majd ismét: hájnánánánáná..
hihetetlen.
csak semmi trükk, ne is mosolyogj, mert pontosan tudom, hogy mit akarsz, vagy ha pontosan nem is, hát sejtem, szóval vigyázz, résen vagyok, készen vagyok, figyellek.
vagy ha harc, legyen harc, tudok én is lecsukott szemmel, és mosolyoghatok is, bármikor, a csíkszemem ne tévesszen meg, se a merev szám, se a görcsös kezeim...
egyébként meg mássz fára, vagy ugorj magasabbra, vagy csak nőjj feljebb, mert odafent minden teljesen más, még én is, te is, minden.
legyen akkor nagy levegő.
egyetlen.
nem pénteki a hangulatom. és utálom, hogy megint dugó lesz hazafelé. most annyi mindent utálok egyébként...
ez az oka annak, hogy kussolok is inkább..
all that no-one sees,
you see, whats inside of me,
every nerve that hurts,
you heal, deep inside of me, oo-oohh,
you don't have to speak, i feel.
emotional landscapes,
they puzzle me - confuse,
then the riddle gets solved,
and you push me up to this
state of emergency,
how beautiful to be,
state of emergency,
is where i want to be.
kibaszott lassan csúszik-mászik az idő.. és fénylő, gusztustalan nyomot hagy az arcomon.. ragad minden utána, poros leszek, és viszket a nyoma, mint egy szúnyogcsípés, csak ez nem dagad..
fal. szemben.
a nővéremék kibaszott hosszú hónapok óta azt hallják minden egyes hétfőn, hogy jövő héten kezdjük. és minden kibaszott hétfőn vidámak, hogy a jövő héten kezdik. nem tudom, csak én látom, vagy csak én látom rosszul, hogy ez nagyon fárasztó és nagyon szar dolog? pedig már lassan a buszmegálóban is megsimogatják a kisgyerekek fejét. hát így.
mindenesetre mától bárhol parkolhatok budapesten, úgyhogy szerintem lecsókolom az első parkolóőrt, akibe belefutok legközelebb.
jövő hét kedden a ligetbe várlak
szívemet addig, mások előtt takarom
jövő hét kedden magamat neked adom
szeressél kedves, te is egy drága kincs vagy nekem
a keddi randevún áll vagy bukik az életem
te is egy drága kincs vagy nekem
szerelmi párbaj, szíveknek csatája ez
a reményvesztettség engemet megmérgez
igyunk hát egy kis bort - egy kis port hints a szemembe
a mámorból kín fakad, a kínból remény
remények nélkül csak a józan remél
igyunk hát egy kis bort, de legalábbis valamit
ha nem is lesz semmi, ha így is maradunk
akkor se legyen józan az este
tölts egy kis bort, tölts a szívembe
jövő hét kedden a ligetbe látlak
arcomat előled virulva takarom
jövő hét kedden is magamat másnak adom.
eleve péntek van, eleve fáj egy kicsit a fejem, eleve nem szeretem a szar zenét (már ami nekem szar), és akkor egy szaros irodai szobában, szaros neonfénynél, szaros légkondiban, szaros monitorfénnyel a szememben, szaros miatyánkkivagyamennyekbent kell hallgatnom, és ez az a pont, amikor bárkinek nekimegyek, ha egy picit nem figyelek oda. kurvaistenfasza, azért kellene húzni egy kibaszott határt. most. itt.
itt a geszti által szövegelt, ibolya által énekelt magyarorszád dalt, és nem tudom. nézegettem itt lent őket.. mindenki annyira kibaszott komolyan veszi az életet, az van. ez nem jó. a furulya jó, meg a hegedű is jó, csak a komolyaság, az nem.
sokszor nem itt lennék. úgy értem megnézném mások reggeleit. nézném, ahogyan felébrednek, nézném a szemüket, amikor először nyitják ki. csipástul. nézném, ahogy először semmi, majd a zavar, nézném, ahogy a pizsama gyűrődik, aztán meg az első utat, hogy hova vezet. nézném, ahogy elgondolkoznak kávékészítés közben, és nézném, ahogy a szemüket dörzsölik. nézném, ahogy fújja az arcukat a szél, amikor kinyitják az ablakot, és azt is nézném, ahogy a zuhany alól kijönnek, egészen másként. úgy, ahogy talán már ismerem őket, miközben egyáltalán nem. nézném.
..theres no one here
and people everywhere
crying cause i need you
crying i can feel you
crying cause i need you
crying cause i care
they cut like a knife
cut into my life
i dont want to hear your words
they always attack
please take them all back
if theyre yours i dont want anymore
ahhoz érteni, hogy úgy rakd a vesszőt, hogy jelentsen.
ott legyen a pont.
és kellő mennyiségű a betű.
nincs egy méter sem egyébként. és érzed. mindent érzel. és valamitől nehéz a kezed, a tested. érdekes, mikor más ritmusra táncol az, aki belül van, és az, aki odakint.
érdekes, hogy az ember a nézéssel nem fogyaszt. úgy értem, percekig, órákig lehet nézni valamit, ami ettől nem lesz kevesebb. nem lesz fakóbb. nem lesz csúnyább. nem lesz kevésbé létező. a nézés egy érdekes dolog.
főképp, mert a szavak használódnak. ez rossz azért. pedig a jelentésük friss, őszinte és egyéni. mégis.
youre on your own now
we wont save you
your rescue-squad
is too exhausted
and if you complain once more
youll meet an army of me
még szerencse, hogy ilyen nyugodt vagyok, mert ha nem lennék az, tegnap felrobbantam volna a geci nagy dugóban, ami a kibaszott bajcsin kumulálódott.. de ilyesmi zenék szóltak, úgyhogy végülis énekeltem inkább.
aztán meg nem tudom. a reggeli budapest szép. talán azért, mert még álmos, nem tudom. még nincsenek ráncok sem, olyan vizes a bőre, olyan kisimult. a szemeit sem nyitja ki, csak résnyire, még nagyon kedvesen reagál mindenre, amit kommunikálunk neki.
szóval új helyzet van a szobában, mert a főnököm kapott hangfalakat a laptopjához. mivel általában senki sem bírja a zenéket, amiket hallgat, és csak a u2 és red hot chili cd-kre nem kapjuk magunkra a fejhallgatókat, ezért lassan 3 napja ugyanaz a kibaszott u2 greatest hits album szól, amitől simán neki tudok menni alapállásból a falnak.
egyébként meg tegnap a pirivel megint énekeltünk, duettet, vagy hogy mondják, nem tudom, de úgy szeretem hallgatni, mikor valami másik szólamon ráménekel, mert az tök jó. miután elküldtem párszor az anyjába, mert ideges voltam, ő is ideges lett és nem akart hozzám szólni, de akkor a kocsiban a kiss from a rose megmentette a helyzetet.
on another late night with the slut:)
csak a mozgás van. csak abban lehet bízni. egyből kettőbe és vissza.
a szavak egymásba kapaszkodva táncolnak, és ha kedvük támad eliszkolnak valamerre. vagy neked rontanak és az arcodat csípkedik, vagy a hátadat csiklandozzák. a szavak gonoszak. a szavak gonoszak, mert bármikor képesek kevdesek lenni vagy kegyetlenek. ugyan annak a szónak ezer ruhája van, ezer szerepe.
csak a mozgás van. a lépés, a fejfordítás, a kéznyújtás. csak a mozgás.
mivel sosem szerettem az ilyen xanaxos és egyéb beavatkozásokat, ezért remek módszert találtam ki a nyugalmam visszaszerzésére. rendeltem kaját. tésztát, mert az jó nagy adag, meg telít. és megettem mindet, és akkor most itt ülök, és mozdulni sem bírok, nem hogy gondolkozni. szóval ez van, csak azon aggódom mostmár, hogy nem lehet az asztalnál cigizni, és hogy a picsába jutok egy emelettel feljebb akkor így..
...
its so deadly my dear
the power of wanting you near
semerre sem hallok. semerre sem érzek.
mikor jön el az az idő, amikor egyszercsak felállok egy megbeszélésen, és érthetően, tisztán a következőket mondom:
szerintem menj anyádba, te köcsög. tehetségtelen faszfej vagy, amit csak azért nem indokolok meg, mert felbasztad az agyamat, és képtelen vagyok még egy másodpercet a társaságodban tölteni.
ha mást nem akkor két év alatt egyet megtanultam. csöndben maradni. eddig is tudtam, de bizonyos helyzetekben nem. na most remekül megy a dolog.
eszembe nem jutna eltörni, de amint eszembe jut, hogy eltörhetem, azonnal eltöröm. bennem ma nincsen béke, de csak mert nincs béke bennetek. nem szeretem a kapcsolódást, illetve az automatikusat. de ez nem baj. végülis semmi sem az.
ölelkező álomban olvadt arcomra mosolyod fárasztó elnyúlást eredményez viszkető combodon. megkértem arrébb míg látható árnyai zsibongtak. nem tűntek el.
anything you say, we know youre guilty
hands above your head
and you wont even feel me
you wont feel me
pillantással nyitok. főleg, mikor becsukom a szemem.
otthon jó, mindig is az volt. tegnap hosszú idő után ismét paprika pálinkát ittam, és ízlett.
nem tudom, mitől hangolódik az ember. erre. arra.
meglepem magamat, megleped magadat, meglepjük egymást.
a szavaidat csak úgy ihatom, ha folyékonnyá teszed őket.
i am weak
but i am strong
i can use my tears to
bring you home
im waiting
im waiting for you
im waiting
im waiting for you
im waiting
im waiting for you
azért napfényben vezetni, kurva jó zenéket hallgatni, felrakott lábbal, minden autót leelőzni, napszemüvegben, és nagyokat röhögni, és egyedül lenni, és napraforgót szedni.. azért ezek jó dolgok.
a gyerekét nézegettem, csudaszép. egyébként tök sokszor meg akartam látogatni, csak valahogy minden mindennel összefüggésben van, és nem tudom, miért de van bennem ez a gát, ami tök hülyeség, mert amit szeretnék, azt egyszerűen csak meg kellene tennem.
mindegy. miközben meg nem.
hát ennyi.
nekem rossz, mert én itt vagyok, és nekem ezt kell átélnem, miközben én nem vagyok olyan, aki elviseli, ráadásul pont nekem, és pont velem, és bennem végbe megy, miközben nekem mondják, és én ezt nem bírom, mert értem jönnek, miattam ne aggódj, rajtam nem fog semmi, tőlem aztán nyugodtan.
nagyon régen, kicsi gyerekként a medvés álmok voltak a visszatérő rémálmaim. hogy a szekrényből jönnek elő, meg ilyenek. aztán mindig csak ilyen zuhanós álmok voltak, amik rosszak, és vagy egy hete ismét rémálmom volt, elefánttal és tigrisekkel. valami metróban, vagy föld alatti vonatpályaudvaron bújkáltunk előlük, és sorra dőltek be a falak az elefántok miatt, a tigrisek, meg simán kiszimatolták merre vagy. nagyon rossz volt, a folyton menekvés, az itt sem vagy biztonságban érzés, biztos tudod. aztán mikor megtalált a tigris, és akkor azt hittem jön a halál, akkor megsimogattam, és hátra vetette magát, mint annak idején a marcika, és a hasát simiztem, ő meg dorombolt. és felébredtem, és levontam a tanulságot is.
live kind.
I'm cruisin', cruisin' in the beat y'all
megoldani dolgokat egyszerű. egyébként. csak használni kell az embernek a száját. komjunikésön.
konty rakoncátlan pont.
sokkal több a mondanivalóm és ez nagyon érdekes.
azt például képtelen vagyok olykor feldolgozni, hogy lehetetlenség egy egoista embernek elmagyarázni, hogy bennem milyen érzéseket kelt az, amit ő cselekszik. hosszú, hosszú próbálkozások után lehetséges, de kurva sok türelem kell ahhoz, hogy rád figyeljen.
aztán meg megint színjátékba csöppentem a munkahelyemen, pedig magamban már igen régen döntést hoztam. nem vagyok színész, nem játszom. de mi a faszt lehet tenni, ha egyszercsak belecsöppenek. végülis annyit, hogy levelet írok az illetékesnek, hogy keressen más színészt a helyemre, mert én nem játszom tovább. mármint a szerepet. de ez gondolom érthető volt.
jó ez a hűvös most gyébként. letöltöttem ezer 80-as évekbeli slágert, és ma azt hallgattam reggel a kocsiban. chesney hawks, meg rick astley, asszem ezt a két előadót énekeltem a leghangosabban.
All that I need is to cry for help.
Somebody please hear me cry for help.
All I can do is cry for help.
éjjel 11-kor még fúrtak, reggel 6-kor pedig már fúrtak a házban. és a reggeli menet durvább volt, mert akkor a lakók igyekeztek túlkiabálni a fúrás zaját. ezt most csak azért mondom, mert tegnap éjjel már mozgalmat szerveztem magamban, pontosan végiggondoltam, ahogy minden egyes későn- és koránfúró társaság szerszámait megrongálom, működésképtelenné teszem, majd örömtáncot lejtve és valami szellemes és félelmetes szignót magam után hagyva tovább állok. szóval foglalkoztatott a dolog, na. és reggel egyszerűen nem tudok úgy szarni, hogy közben hallom, hogy a szomszéd ordítja mit kell venni a boltba, és hogy ma reggel milyen volt a mokkában a henrik. na.
annak idején anyám úgy okoskodott, hogy én magam váljak meg azoktól a dolgoktól, amik hosszú távon nem jók nekem. így esett, hogy a cumimat a budiba hajítottam, és mini petárdáimtól a vonat ablakán keresztül szabadultam meg. ezt sajnos nem sikerült szokássá fejlesztenem, pedig a mai napig elkelne az ilyesfajta tudatos szelekció.
hogy kurvaaranyos kiskutyák képeit küldik folyton, hogy fogadjam örökbe, és én meg úgy fogadnám, de nem lehet, és megszakad a szívem. na jó, azért azt nem, de akkoris. kurvaszép kutyák vannak, a picsába!
ezt a rohadt meleget azonban nem bírom. egyszerűen felforr az agyam és megőrülök. estére már hirtelen hangfelemelést is képes vagyok produkálni az autóban hazafelé menet. simán lekurvaanyázok bárkit, aki 1 másodpercnél tovább áll a zöldre álló lámpánál és a többi.. pedig fejjel menni a falnak - nem jó a fejnek.
csak annyire nyomom, amennyire enged és csak annyira tágul, amennyire engedem. a kék végtelen, hiszen a határ is kék, a víz, az élet, a levegő. mint mikor súlyokat cipelsz és hirtelen leteszed. mint mikor a vízből hirtelen kiszállsz. le vagy kötve, el vagy lazulva, még rajtad van a nyomás, de fizikailag már nem, semmi sem kezdődik, de még semmi sem ért véget.
futni, megállni. futni, megállni. a pillanat, amikor a gondolat már elindult. mikor megfeszül a test. az a pillanat. az is kék.
