latino

mintha felszippantaná az agyakat valami furcsa erő, aztán összemixelné, és akkor visszakapnék valamit, amiben benne vannak mások, meg mások gondolatai, amikkel én kurvára nem akarok foglalkozni, már megbocsáss.
furcsa, hogy az ember folyton magára vesz egy csomó kínt, és itt most nehogy valaki magára gondoljon, mert nem róla van szó, hanem arról a paranoiáról, ami mindenkiben megvan. hogy még mielőtt kimondanék valamit, máris arra gondolok, hogy őt érdekli-e vagy mit fog hozzá szólni, vagy mi van, ha így vagy úgy vagy amúgy..
jó lenne egyszer csak arra figyelni, amit mondok, amit csinálok. csak arra.

et mihi res, non me rebus subjungere conor.
hányszor láttam ezt az apám képernyővédőjén..?!