vasárnap, május 30, 2004

víkend

tegnap ki sem mozdultam a lakásból. bizonyos szempontból jó volt.

ma pedig édesanyám látogatott meg. gyereknap alkalmából főzött nekem egy csomót és persze arról beszélt, ha majd nyer a lottón, meg majd jövőre lakás.. nagyon aranyos volt. nagyon szeretem ám. és az is kiderült, hogy 13 éve beteg. pedig kevesebbnek tűnt. mindegy. elmentünk a múzeumba, megmutattam neki a világ legfinomabb tejszínhabját, de aztán elfelejtettem megkérdezni ízlik-e neki. és azt is megtudtam, hogy a nagymamám, életében egyetlen egyszer miért verte meg az úttörő nadrág szíjával. szeretem az ilyen délutánokat.

most meg azt mondják tündérország határához értünk, pedig tündérország tutira határtalan. nem ismerek más tündért. valaki segítsen.

egyébként megint tele van tervekkel a fejem. ez jó érzés, de az majd rossz lesz, amikor lejár a határidő és a tervek még mindig a fejemben lesznek.

tessék mondani, adhatok?

péntek, május 28, 2004

all i need

all i need is a little time,
to get behind this sun and cast my weight,
all i need is a peace of this mind,
then i can celebrate.

all in all there's something to give,
all in all there's something to do,
all in all there's something to live,
with you ...

ad hoc

nekem egyébként természetes. a figyelem. illetve lehet, hogy neked is. csak az érzés nem azonos. amivel szorosan összefügg (mintegy vele jár) a figyelem.

egyébként meg máskor érzem. máskor koncentráltan.

állítólag

ez a leghosszabb oda-vissza értelmes magyar mondat. kár hogy az értelme kicsit azért zaklatott.

kis erek mentén, láp sík ölén, oda van a bánya rabja, jaj Baranyában a vadon élő kis pálnét nem keresik.

ennyit csak.

all these accidents,
that happen,
follow the dot,
coincidence,
makes sense,
only with you,
you don't have to speak,
i feel.

emotional landscapes,
they puzzle me,
then the riddle gets solved,
and you push me up to this

state of emergency,
how beautiful to be,
state of emergency,
is where i want to be.

all that no-one sees,
you see,
what's inside of me,
every nerve that hurts,
you heal,
deep inside of me, oo-oohh,
you don't have to speak,
i feel.


emotional landscapes,
they puzzle me - confuse,
then the riddle gets solved,
and you push me up to this

state of emergency,
how beautiful to be,
state of emergency,
is where i want to be.

csütörtök, május 27, 2004

a barátság azt hiszem nem is nagyon írható le szavakkal. akárcsak a szerelem. olyan az is.

tegnap a szimpla kertben kicsit megnyugodtam. annak ellenére, hogy most már bizonyos, hogy nem nekem való ez a sok ember közt egy hangulat.

reggel

pipacsot szedtem, meg kis patakot figyeltem hosszan. azt hiszem így sokkal kellemesebb lesz a nap. tudom. tudom ám.

szerda, május 26, 2004

feladat:

minimum kettő játékos kell ehhez a játékhoz. kezdjétek el fütyülni a híd a kwai folyónt egyszerre. a feladat az, hogy nevetés nélkül fütyüljétek végig legalább egyszer. akinek sikerül, az kérem értesítsen elektronikus levelezési címemen. köszönöm szépen.

tényleg nem értem

miért kell jófejnek lenni, meg kommunikálni, meg mittoménmitcsinálni, ha éppen nem akarunk. ha valakit nem kedvelünk, miért kell úgycsinálni, mintha igen. ha valamit nem akarunk, miért kell azt hazudni, hogy nagyon akarjuk? és ha mégsem hazudunk, hanem elmondjuk, amit tényleg szeretnénk, vagy amit tényleg gondolunk, akkor miért vagyunk parasztok? nem tudom. tapasztalatom szerint hosszú távon az őszinteség az, ami számít. nem hiszem, hogy érdemes az embernek farigcsálnia az energiáit feleslegesen, olyan emberekre pazarolni, akikre csakis azért "pazarolja", mert mást, egy egészen különböző embert bántana azzal, ha nem ezt tenné.

ne csesztessük mán egymást folyton, na. ha akarom paraszt vagyok, rendben? illetve saját szavaimmal: egyenes. direkt, mint a marketing.

egy másik p.j.

"minden jó, amit megérdemeltünk."

open.close

ha behunyod a szemed és pár percig tartod.. akkor pontosan látod hol vannak a határaid. persze, nyitott szemmel kell járni a világban. de eredményesebb, ha úgy tudod kinyitni, hogy látsz is vele.

polly

ő a koncertjegynek örül, nekem csak a tegnap este látott friss klip mámora jutott:)

előfordul

hogy egyszerűen kiraknál magad köré, egy 5 méteres gyűrűt. hogy mindenki álljon meg azon a határon.

kedd, május 25, 2004

szövevényes

nappalok, szövevényes éjszakák.
jövevények. lények. fények.

amikor kiegyensúlyozottnak érzed magad, akkor lehet a leginkább betámadni. vigyázz. azért vigyázz, mert ha óvatos vagy, egészen biztosan támadnak majd. vérszagra gyűl az éji vad.

kell lennie valahol egy helynek, ahol jól esik maradni. ahol akarják, hogy maradj.

hihetetlen

sikereket ért el tegnap a rágógumi becsomagoló papírkészletem, amire a kicsi a világ teázóban tettem szert.

furcsa figyelni az embereket egyébként. az is furcsa, hogy a figyelem micsoda dopping, vagy kábítószer lehet. a figyelem felkeltése, megszerzése micsoda hatalmas cél. és hogyan próbálják elérni ezt a célt az emberek. a mozdulatok, a hangsúlyok, az ügyesen elengedett szavak..

eléggé

rendben.

hétfő, május 24, 2004

egyébként

nem nagyon érzem. nem nagyon érzem a kapaszkodókat, valahogy mintha egyedül lennék egy kicsit megint. ami egyébként nem baj, de elvileg most nem vagyok egyedül. illetve már egyáltalán nem tudom.

amikor sok ember vett körül, akkor például tudom, hogy sokkal magányosabb voltam.

szeretnék olvasgatni az eklektikában ismeretlenül.

a metrón

az volt, hogy sokan ültünk, és páran áltak. és egy lány leszállt, akinek kilátszott a bugyija, és néztük. és vicces volt, mert mikor felnéztem, láttam, hogy az egyik srác átnéz a másikra és összemosolyognak, majd egy harmadikra, majd összetalálkozik a tekintetünk.. és zavarba jön.. nem tudott mit kezdeni a helyzettel, láthatóan. mókás volt ez.

ha valaki névnapra ma tortát vesz, csakis eszterházy tortát vásárolhat. tessék ezt észben tartani kérem.

bobby

lemondtam a bobby mcferrin koncertet. sajnálom picit, de azt éreztem, hogy most egyáltalán nem vagyok ilyes hangulatban.

tegnap az eklektikában olyan volt, mintha két éve lenne. csupa régi barát, vagy jobban mondva haver.. érdekes élmény volt. régen éreztem ezt. plusz az ágota összeismertetett gézával, a teknőssel, meg rámbízta vandát is, akit még a rádayból ismerek, remek kis aranyhal. és megtudtam hogyan kell a virágokat locsolnom, szóval készen állok arra, hogy amíg ő tokióban lesz, addig ellássam az élő lények dolgait.

itt meg az van, hogy azt érzem egyre inkább figyelnek rám, vagyis hogy mondják ezt - számolnak velem. jó érzés ez egyébként, egészen jó.

úgy szeretném

ha jól éreznéd magadat ma. mert rengetegen szeretnek ám. tessék venni egy nagy levegőt, ami estig kitart.

vasárnap, május 23, 2004

fejjel a falnak.

vasárnap

egészen nyugodt minden most. még a macska sem idegesít most annyira. viktor virágot locsol, én pedig heverészek az ágyamban olvasgatva. és nincsen mondanivalóm. nem is tudom miért írok akkor.

anyám tegnap felhívott és legalább 4 étel receptjét mondta el nagy örömmel a telefonban. nem főztem tegnap, de nem volt szívem leállítani, annyira lelkesen mesélt. és valami ismerőse mester utcai albérletét akarta, hogy megnézzem, de most először sikerült meggyőznöm arról, hogy a mester utca nem a legmegfelelőbb környék, meg hogy ugyanannyiba kerül, mint amibe most lakom és ilyen szempontból azért ez sokkal jobb. szóval a lényeg mégiscsak az, hogy hajlandó meghallgatni a mamám. komolyan venni. és ez öröm.

egyébként meg nem értem, hogy ha valakinek baja van, miért nem mondja. annyival egyszerűbb lenne, ha tudnám min kell változtatni. nemde? na mindegy.

megyek vissza az ágyamba olvasgatni.

szombat, május 22, 2004

hát..

fáj a hátam megint. én ezt már egészen nem értem egyébként. persze ez is hülyeség, nem tudom miért parázok rá. nem kellett volna az elején orvoshoz mennem, akkor csak azt gondolnám most is, hogy elaludtam. ami lehet így is van. na mindegy.

akarva akaratlan belefutok mindig dolgokba, amik felzaklatnak. és azt mondom inkább, hogy ez jó. mert tulajdonképpen az.

péntek, május 21, 2004

zoé

zoé két éves kislány, aki az imént ideült az asztalunkhoz rajzolni. mondta rajzolj nekem anyát. illetve nyílván nem így mondta, de kb ezt jelentette. erre manka a főnököm mondta nem tudok, hogy kell. mire az apja idejött és rajzolt egy pálcika nénit majd hozzátette: így. erre manka is rajzolt egy pálcika nénit. mire a kislány felkiáltott felismeréssel a szemében: anya.

no igen, egyszerű ikonok, egyszerű kapcsolódási pontok. annak idején a bölcsiben én állatkertet rajzoltam. 12 állattal, amik mind ugyanúgy néztek ki. az ovónéni felém állt és kérdezte melyik micsoda. én meg sértve mondtam mindig, hogy zebra, oroszlán etc, úgy nézve rá, hogy így a szemembe volt írva, hogy nem látod, te barom..

no mindegy. quest que vous chercher dans ma valise? cest ma valise est moi! szép kis péntek lesz ez is.

lehetne

hétvégén finom, finom nyugalom? biztosan lehet, tudom.

szegény ribancka

rémes idők érkeztek legkedvesebb ribancom! eljött a bkv buszon flanellingben izzadó emberek ideje, amelyeknek ribancka, a fene vigye, de pont a hónaljukig ér. sajnállak, mert fejmagasságban is iszonyú élmény ez.

egyébként meg minden ólrájt. végülis szép az élet.

dolly's rule

van egy kolléganőnk, akit elneveztünk dollynak a szembetűnő hasonlóság miatt. nos, ez a dolly megint feldühített minket a bencével. éppen kedélyesen minikosárlabdáztunk, vagyis dobálgattunk az ajtóra felszerelt palánkra a székünkből, miközben a gilles peterson albumáról szólt egy meglehetősen kellemes rap nóta. bence énekelte a refrént nagy beleéléssel ("who is the hottest?"), mikor benyitott dolly, leült és hisztisen megkért minket vegyük lejebb a hangerőt, mert így nem tud dolgozni. én személy szerint felháborodtam. minden egyes kibaszott napon, illetve naponta legalább 3szor ez történik. mikor végre hangulat van, mikor végre nem hullaszínű, szagú, kedvű ez a szaros szoba, akkor ez az állat ez így elintézi, hogy ne legyen jó. tessék mondani, lehet kedvesen elküldeni a picsába valakit, vagy csak úgy van értelme, ha nekiugrok?

jó, ez most így zavart. több ilyen postot nem akarok. kurvaélet.

3 éve

lesz most augusztusban annak, hogy pestre költöztem. két napja jár ez a fejemben, hogy felemlegetted. 3 év.. tulajdonképpen egészen jól megy. azt hiszem van életem.

például a pesti estben található szadeszes hirdetés kifejezetten tetszik. tegnap beszéltük a moszattal, hogy igen, ezek rendben vannak. egy ideológia mellé inkább "áll" az ember, mint egy párt, rosszabb esetben egy ember mellé. na.

csütörtök, május 20, 2004

vajon

mennyi pénzért vállalta a színész ember a társadalmi hirdetés gyermekerőszakoló és verő szerepét?

dal

how can it be?
i can taste you now..

pontosan illik most ahhoz, ahogyan nézem a felhőket az ablakból..

a varró

cikkje tök jó a narancsban. azt hiszem legalábbis. épp nézeteltérésünk van a bencével a szó legszorosabb értelmében. nem tetszenek neki a szadeszes hirdetések. mert demagógok. amiben mondjuk igaza van, csak épp ebben a műfajban sajnos csak demagóg hirdetések léteznek. hiszen ez erről szól. meg akarunk győzni, hogy ezt akarod. hogy erre akarsz szavazni. hogy mi képviseljük, amit te akarsz. mi ez, ha nem alapjaiban egy hülye demagóg akármicsoda. (szeretem ezt a szót. akármi. csoda. tök jó.) asszem. szóval nekem tetszik. mondjuk legfőképp a zenéje miatt. tényleg, tudja valaki, hogy miből van az a zene? mondjuk ez is tuti úgy van, hogy az a rész csudajó, aztán a többi meg egy kalap szar. de ha csak az a rész jó, akkor is megéri..

hálidéj

igen, reggel ez szólt, amikor munkába tartottunk.

you can turn this world around
and bring back all of those happy days
put your troubles down
it's time to celebrate
let love shine
and we will find
a way to come together
and make things better
we need a holiday

ezzel a dallal és a megélt élményekkel a fejedben belenézni egy monitorba, majd meglátni az outlookban az olvasatlan levelek számát - felér egy szürreális performansszal. csak mosolyogsz és mosolyogsz.. és nyomod, nyomogatod a delete gombot - hálidéj. szelöbrét.

csak azt

mondd, amit szeretnél.
engedd, ami jól esik.
csináld, amit vállalsz.

vagy nem tudom. ez most tudod, hogy neked szól, ugye? szerintem ha szorít, akkor tegyél le belőle pár kilót. és igenis mások vállára is tehetsz. azért vannak. hogy vigyék veled együtt. hogy segítsenek. amíg oda nem érsz, vagy meg nem izmosodsz. vagy el nem fogy a teher.

justify

poor is the man
whose pleasures depend
on the permission of another

szerda, május 19, 2004

les mots

azért az is elég vicces, amikor sört veszek a rotschildben, meg tejet és hazaérve az ágyra dőlök, valóvilágot nézni. kortyolom a sört és nézek ki a fejemből.

az van egyébként, hogy ez kell. kellenek az ilyen dolgok.

most pedig tényleg azon gondolkozom, hogy mennyire csodás tulajdonképpen ez az egész. azt érzem marquezt kell olvasnom. azt érzem kicsit átértékelődött az életem.

hátradőlök. sokáig például nem tudtam. hátradőlni.

nézzük csak. az élet, az élet, az élet.. mindig milyen fontos ez a szó. pedig semmi más, csak egy szó. mindig csak a szót figyeljük a valóságos életünk helyett. nem arról van szó, hogy nem kell beszélni, mert az baromi fontos. csak nem kell beleragadni a formába, amibe öntjük az érzelmeket, a történeteket. ugyanúgy, ahogy megválsz az ajándéktól is, amit egy számodra kedves embernek készítesz. a szavak tulajdonképpen ajándékok, amikkel másokat lepsz meg. esetleg érezheti, aki kapja, hogy miről beszélsz, benne is gerjesztődhet egy érzés, ami meglehet, hasonlatos. de az érzés, amit a szóval kifejezel, a tied. az egyik nap után pedig jön a másik. úgyis. úgyhogy vigyázat, fejeket előre, szemeket befogadó pozícióba. ez itt, ez itt most az életed.

és amikor

csöndben vagy, magadban - mások úgy fogalmaznak, egyedül, de ez butaság -, mindenesetre akkor, akkor érzed. akkor tudod.

itt ez megy

hallgatjuk tony bennett-et bencével és nekem mondjuk ezernyi filmsnitt, meg életkép a sajátomból, meg kávézó, meg presszókávé, meg eklektika, vendégek, füst és piros falak.
all of me. all. of. me.

all of me why not take all of me
can't you see i'm no good without you

take my lips i want to lose them
take my arms i'll never use them

your goodbye left me with eyes that cry
how can i get along without you

you took the part that once was my heart
so why not why not take all of me

amikor

egész vagy, teljes. nézel és minden csudás. nézel a tenyereid alá, figyeled a mozdulatokat, a reflexiót. figyeled a melegséget, a bőrt, a mozdulatot. és közben tudod, hogy már csak pár pillanat. és azt is tudod, hogy ez a te illúziód. tévedek. pontatlan vagyok. a te valóságod. az ő illúziója.

ma éjjel

szívesen lennék folyó.. víz.

Mad girl's love song

I shut my eyes and all the world drops dead;
I lift my lids and all is born again.
(I think I made you up inside my head.)

The stars go waltzing out in blue and red,
And arbitrary blackness gallops in:
I shut my eyes and all the world drops dead.

I dreamed that you bewitched me into bed
And sung me moon-struck, kissed me quite insane.
(I think I made you up inside my head.)

God topples from the sky, hell's fires fade:
Exit seraphim and Satan's men:
I shut my eyes and all the world drops dead.

I fancied you'd return the way you said,
But I grow old and I forget your name.
(I think I made you up inside my head.)

I should have loved a thunderbird instead;
At least when spring comes they roar back again.
I shut my eyes and all the world drops dead.
(I think I made you up inside my head.)

- Sylvia-t olvasgatok. eléggé determinál.

azt álmodtam

hogy levegő vagyok, hogy körbeölelő, hogy szétáradó, hogy behatoló, hogy kiszakadó, hogy szükséges, hogy éltető, hogy friss, hogy forró, hogy szabad... levegő vagyok.

kedd, május 18, 2004

egészen

komoly "presztizsem" lett itten az offiszban. ami azért érdekes, mert ma a shadow honlapján talált játékon azt jelöltem, hogy nem számít a presztizs. mondjuk most sem számít a presztizs énnékem, de ettől még meg tudom állapítani, hogy fontos eleme vagyok a gépezetnek. na.

de ezekről annyira nem szeretnék írni, hogy elmondani sem tudom.

vennem kell egy kutyát. tudom, érzem. kell, hogy legyen mellettem egy eb. azt hiszem sikerült túltennem magam bélán. mennyi is? 7 év. talán elég. úgy néz ki igen.

egyébként egyáltalán nem vagyok kishitű. azt hiszem, tudom mik az értékeim. és éppen ezért nem akarok folyton visszaigazolást. egyébként is befolyásol mindig. abban is, ahogy viselkedem, vagy ahogy viselkedni fogok a visszaigazolást adó irányába. érthető ez? én sem nagyon értem. illetve értem, mert tudom, hogy mit akarok mondani.

anyám mindig rámhagyta a hülyeségeket. sose mondta, hogy üjjé le fiam és tanulj. megkérdezte, tudom-e. azt mondtam, tudom. mindig. ő pedig elfogadta az én értékelésemet. elvégre is, úgyis én vagyok az, aki ha nem mond igazat, szív. 14 évesen mentem először a szigetre (akkor még mennyire kellemes volt. a nagyszínpad a dombon. jethro tull koncert.. fiatal agyszerkezet). kérdeztem, mehetek-e. azt mondta, menjek. tudta, hogy úgyis meg tudnám tenni otthon is azt, amitől egyébként rettegtek a szülők a sziget kapcsán. bízott bennem. jó érzés volt. jó pedagógus anyám. szerették a tanítványai. a roma diákok a mai napig megállítják az utcán, hogy kezicsókolom kati néni. nagyon helyesek. éveken át jó barátaim voltak. jöttek locsolkodni húsvétkor és mindig énekeltek és nagyon izgultak. aztán meg voltak nagyon aranyos gyerekek még szép számmal. tulajdonképpen remek érzés, hogy ilyen környezetben nőttem fel. az úttörő táborokról nem is beszélve. mennyi mindent kell megköszönnöm anyámnak. nem is gondolná az ember.

mintha

egészen máshol lennék.

nyújtsd ki a kezed, kérlek. még jobban. igen, így mondjuk jó lesz. most nyisd ki a kezed. tenyereddel felfelé. tartsd csak. tessék. hogy mondod? forró? az nem baj. az nem.

kötél

mászom, mászom a kötélen, fel, fel, egyre feljebb. sosem lesz vége? forduljak vissza? gyorsan csússzak, hogy fájjon, ahogy égeti a bőrt, vagy lassan, egyre fáradtabbá téve magam? kis majom. semmi több. semmi.

ha felhő lennék, egészen biztosan lassan, szétterülve sütkéreznék az égbolton. most legalábbis.

furcsa

olvasni.

frucsa, hogy az ember félreolvas, félreért. úgy ért, ahogy bántó, úgy ért, ahogy szomorú. furcsa.

és azzal az érzéssel nem tudok mit kezdeni, amit egy köszönöm vált ki belőlem. illetve persze, nagyon szívesen. ha akarod még. illetve nem. illetve de.


néha azt érzem, sokkal "agresszívebbnek" kellene lennem. hogy nem hagyni választást, nem adni át a döntés lehetőségét. talán akkor működne. nem tudom. csak valahogy nem akarok elnyomni. mert az hülyeség, nem?

bizottság

legalább két hete a fejemben. muszáj leírnom. elnézést.

a szemem a szájam
az orrom az állam
a fülem a hajam
a nyakam a fogam
mindez én vagyok jaj
mindent neked adok ó

a tüdôm a gyomrom
a vastag belem
a combom a szívem
a nyálmi rigyem
mindez én vagyok jaj
mindent neked adok jaj

a nyelvem a vállam
a mellem a hájam
a hátam a hasam
na és a derekam
mindez én vagyok jaj
mindent neked adok jaj

ki tudja még mennyi
mindenbôl vagyok
ezt felso rolni is
nagyon ne héz dolog
de azért vidáman
csak arra gondolok
hogy mindez
hogy mindez
hogy mindez
hogy mindez
mindez én vagyok
jááá

kicsit

mintha kiszakítanának.

borzasztó ez.

mert fontos.

mert t/1.

hétfő, május 17, 2004

egyébként meg vidám vagyok, és pozitív. ezt csak azért mondom, ha esetleg úgy látszódna, hogy nem. mert igen.

és még azt is el kell mondanom, hogy tegnap még az is történt, hogy a ribanccal voltam a szódában és az nagyon jó volt. szerintem mindenkinek kellene egy olyan barát, mint a ribanc. mert egyébként abszolute idegesítjük egymást, meg ilyenek, de valahogy néha nagyon jó. és olyankor hálás vagyok neki. mégha nem is mutatom. megtettünk már egy s mást egymásért, igaz, te hülyegyerek. köszönöm. egyébként.

a végére

ilyesmi érzésem van:

dont you know little fool, you never can win
use your mentality, wake up to reality
but each time i do, just the thought of you
makes me stop before i begin
cause i've got you under my skin

egyébként meg valahogy szalad körülöttem az idő.

nem érzem.

addig tudsz menni, amíg az utadat nem állja valami. és amint az utadat állja, ki kell kerülnöd. vagy visszafordulnod. kalapáccsal nem ér. nem ér neki menni.

yonder

boi mókuskerés című opusza most beindított. azt hiszem lépek.

egyébként két kurvarossz melót fedeztünk fel a ribanckával tegnap a keletibe menet, ahol a mobilomat adtam el egy viszonlyag kellemes külsejű fiatalembernek. a két munka:

1. óriás mammut lufival rád kötve a blaha lujza téri buszmegállóban állni óldéjlong.
2. bkv jegyet árulni a keleti aluljáróban vasárnap kora délután, mikor éppen besötétedik és hatalmas vihar van készülődőben.

és szerintem szar a szipla kert. egyedül a pingpong asztal az, ami megnyerő.

rileksz.

csak a lélegzet
és a sziluetted
egyébként sötét.
míg álmodsz beszélgetek veled
csöndben.

szombat, május 15, 2004

state of mind

talán most kicsit kellene hagynom kibontakozni azt, ami van bennem. sodródom. illetve ez még az sem. beteggé teszlek? persze hogy.

fiatalos energiával bukfencezni a fűben. tömj én. ön?

lenne energiám lélegezni, élni. ha nem veled, hát nélüled.

mindenki legyen önző. ha már nem lehet mindenki önzetlen. és akkor egál.

magamban kell. bíznom.

fukar mondatok vájják agykérgem egyébként. pár szó. gyors váltással, nem ismétlődve.

felettes énem felesel. nem kívánom a rövidet ma este valahogy. még szerencse.

kicsi a világ teaház. kicsi a világ. szép, egyszerű mondat ez is. akarnék létrát, új nézőpontot. csillagot, csillagot kell ma este néznem. a cassiopeiát. milyen szépek a szavak. milyen lendületesek. szeretnék szó lenni. nem.

ha betűket nyomogatok bizonyos sorrenben szavak lesznek, majd mondatok és a végén érelmes ez az egész. össz-tánc. tánc. tán nem.

a narancssárga megnyugtat, de tovább kell mennem. a kicsi a világ bezár. kicsi, és véget is ér. itt legalábbis.

szaladjunk. vagy álljunk egyhelyben. bízz bennem. bízom benned. bízzunk magunkban. bizalom. álom. lom.

mindent köszönök amúgy. tényleg.

gyűlés

szóval ma találkoztam anyámmal az egyik párt kampánynyitó gyűlésén. mert anyám politikus volt. és most is jár ilyen rendezvényekre. érdekes ez egyébként, a rendezvény is, meg az egész szociális fílingje.

igazából az embereknek talán teljesen mindegy, hogy ki, csak vezesse őket. nem sokban különbözik egy-egy párt vagy vallás, vagy bármilyen más akármicsoda rendezvénye. emlékszem egyszer elmentem tán 97 környékén a tűz nevű rendezvényre itt pesten, ugyanott volt, ahol a mai gyűlés. keresztény akármi volt, ahol vicces dolgokat mondott egy bácsi a szinpadon és emberek elájultak, mert megszállta őket a szentlélek. hasonlóan viselkedtek itt is, ma. sajnálom egyébként, elég szegényes lehet az életük. illetve nem tudom. mindegy is.

anyámat kézenfogva kísértem. borzasztóan örül ilyenkor, hogy látják az ő lányát, akire nagyon büszke. csevegtünk gyula nevűvel, imre nevűvel, lászló nevűvel, katalin nevűvel, ildikó nevűvel, mindenki mosolygott, szeretik anyámat. állítólag emlékeznek rám kiskoromból, én azt hiszem csak a tévéből rájuk. de kedves emberek amúgy.
én meg olykor elmentem megkeresni az újságíró ismerőseimet, varrót, a drágát, meg alföldi zolival is összefutottam, akivel kis lelki fröccs után számot cseréltünk, hogy majd még. aztán tudom, hogy úgyse.

a külső sátornál rendkívül rossz, elég drága kaját vett nekem anya, de a dobozos kaiser elég jól esett. jól éreztem magam, főleg a napsütés, és anyuci miatt. bár őszintén szólva a gyűlés is kellemes volt, mert anyámmal ilyenkor mindig jókat viccelődünk az előadások és a beszédek közben. kritizálunk, mulatságos dolgokra hívjuk fel egymás figyelmét, vagy esetleg himnuszt énekelünk, meg mittudomén. bár az kicsit szerintem rosszul esett neki, hogy a matricát nem voltam hajlandó magamra ragasztani, de mondtam, hogy én nem politizálok. punktum. a gyűlés kéremszépen. a gyűlés.

most meg itthon üldögélek, európa kiadó cd-t írok, mert nosztalgia tört rám. és azon tanakodom, hogy a zsófia nevű ismerőseimet matáv telefon és praktikum egység híjján hogyan köszöntsem. nehéz ez.

péntek, május 14, 2004

anyám

anyámmal találkozom holnap. nagyon szeretem. a shadowrider honlapján olvasottaktól egy csomó, csomó emlék és érzet tolult bennem.. vagy hogy is mondják ezt. olyan érdekes. nem is tudom, hogy én hogyan dolgoztam fel ezeket a dolgokat. azt hiszem 13 éves voltam, amikor kiderült, hogy beteg. vagy 14. akkor ezt valahogy nem nagyon fogtam fel. pedig erősítettek a hülye rokonok. a folyton aggodalmaskodó nagymamám és az ő unokatestvére. emlékszem anyám kórházban volt. és emlékszem, hogy az akkor 17 éves nővéremmel ültünk otthon egyedül. és telefonáltak a rokonok és lebaszták a nővéremet, hogy miért nem kérdezi meg az orvosoktól az igazat, hogy mennyi az esély, hogy meddig élhet, meg ilyenek. és emlékszem, hogy az egyébként kőkemény nővérem sírni kezdett. és emlékszem, hogy kikaptam a telefont a kezéből és elküldtem a kurva anyjába a rokont. hogy mit képzel. hogy hogy tehet ilyet. velünk. emlékszem, hogy sírtunk.

aztán emlékszem arra is, amikor reggel arra keltem, hogy telefon csörög és a tesóm veszi fel. anya nincs otthon, mert kezelésre vitték a kórházba. nézem a nővérem arcát és látom, hogy gondban van. és mondja, hogy anyám a kórházban, ott tudják elérni. és aztán közli, hogy debrecen mellett meghalt egy motoros, akinek stimmel a veséje.

és emlékszem, hogy anyám telefonál később a mentőből, hogy úton van debrecenbe. és egész nap baromira izgulok. félek.

aztán emlékszem arra, hogy majd fél évig minden hétvégén debrecenben voltunk. emlékszem arra a pillanatra, amikor először felismertem, hogy anyám a kórházban van otthon. emlékszem, amikor már nem volt gyomorideg, hogy be kell menni látogatni.

aztán emlékszem arra, amikor egyre gyengébb lett. emlékszem, hogy képtelen volt teljes életet élni, hogy elveszítette a barátait. hogy nem tudott kikelni az ágyból, hogy majdnem megvakult, hogy elroppant a csigolyája, hogy meghízott, hogy szőrös lett.. hogy végtelenül szomorú és ideges volt és hogy senki sem tudott mit kezdeni ezzel, mert mindenki tudta, hogy miért van ez.

aztán emlékszem, amikor ki kellett venni a motoros szervét. emlékszem a - tulajdonképpen - dühre, amit éreztem.

és azóta minden második nap kezelés van, amit mindenki elfogadott, ami beleépült az életünkbe. furcsa ez. furcsa nagyon. nem is nagyon gondolok bele abba, hogy kezelés nélkül nem élne. vagy mert nem akarok, vagy mert valóban nem tudok belegondolni.

emlékszem, hogy kanadában egyszer arra ébredtem éjjel, hogy sírok. emlékszem, hogy olyan hatalmas szeretetet éreztem és hálát, hogy nem tudtam uralkodni az érzéseimen, nem tudtam mit kezdeni velük.

emlékszem soha egy szóval nem panaszkodott. most sem mondja, ha beszélünk, ha rosszul érzi magát. azt hiszem elképzelni sem tudom azokat a fájdalmakat pedig.

anyám okos, erős és tisztességes nő. bárcsak, bárcsak egy picit is odaáig tudnék érni az életemben, ameddig ő. tudnék ember lenni. ember.

tréning

tréning for lájf.

előre, előre, előre.
nézve, haladva, gondolva.
élve.

ajtó

belépsz
kilépsz
belépsz
kilépsz.
hezitálsz.
belépj?
kilépj?
belépsz
kilépsz.

volt egy

szokásom régebben, amikor nem éreztem jól magam, akkor csináltam mindig. hál istennek az évek folyamán sikerült ezt a szokást "feladnom", erre most megint.. nem értem én ezt. nagyon nem.

ugyanakkor meg az az érdekes, hogy sokkal felnőttebben látok már annyi mindent. és a helyére tudom rakni a dolgokat.

azt például tudom, hogy amit átél az ember, az az övé. az csak az övé.

buzeráns

annak ellenére, hogy mégiscsak én vagyok buzi, mások rengeteget, sokkal többet foglalkoznak ezzel, mint jómagam. érdekes ez. persze gondolom érdekes ez annak, aki nem ebben van, nem érzi, nem érti.. nem tudom. de akkor is érdekes.

például sokan sajnálnak. ami egyébként nem baj, mert nem érdekel, hogy sajnálnak, nem leszek ettől szomorú, vagy hasonló dolgok, csak egyszerűen nem értem. azért sajnálnak, mert azt mondják esélytelen dolgokba kezdek bele. egyrészt mondjuk nem így látom. azt gondolom vagy szerelmes az ember, vagy nem. és onnantól kezdve, hogy igen, más nem számít. persze nyílván számít, de ez a legfontosabb. a sajnálat meg valahogy mindig kicsit olyan, mintha lebeszélés lenne. mintha sajnálna és együtt érezne velem valaki, de közben meg csak azt mondja, hogy felejtsd már el ezt. nincs esélyed. nincs értelme. hát nem tudom. nem tudom értelmesen elmondani ezt sem.

i still don't know you
(night is closing in)
tired shoulders
it feels over
(it follows us again)
one year older

leave me now
never call again
each new ending
so different
so different

show me then
the things you do
be the friend
i never knew
show me things
that I cannot do
do without

or without you

still don't know me
(tell me what you need)
each roll over
it?s so over
can?t console me

leave me now
never call again
each new ending
so different
so different

show me then
the things you do
be the friend
i never knew
show me things
that i can do
do without
or without you

fázisból fázisba.
dorothy, olajozz meg kérlek.

pop

then i see you standing there
wanting more from me
and all i can do is try


ez a dal egyszerűen kikészít. pedig pop, meg minden, mégis.

megint egy nap, amikor elindulunk valahonnan és egyáltalán nem biztos, hogy ugyanoda érkezünk, sőt abban sem lehetünk biztosak, hogy ugyanott vagyunk, miközben haladunk.

csütörtök, május 13, 2004

sending out an s.o.s.

az imént az egyik kollegám elárulta, hogy sting valójában azt énekli az egyik híres dalában, hogy szentmihályon diszkó lesz, ugyanis épp mikor kisvárdán koncertezett a police, akkor nagyon sietett és az utolsó dalában magyarázta, hogy miért nem lesz több ráadás. és állítólag másnap a sajtónak azt nyílatkozta, hogy a szentmihályi diszkó elég szar volt.

nos körülbelül ilyen, és ehhez hasonló élményekben van részem ma délután. segítsetek.

tüzön s vizen át.

wish

so, so you think you can tell
heaven from hell,
blue skies from pain.
can you tell a green field
from a cold steel rail?
a smile from a veil?
do you think you can tell?

and did they get you to trade
your heros for ghosts?
hot ashes for trees?
hot air for a cool breeze?
cold comfort for change?
and did you exchange
a walk on part in the war
for a lead role in a cage?

how i wish, how i wish you were here.
we're just two lost souls
swimming in a fish bowl,
year after year,
running over the same old ground.
what have we found?

the same old fears.
wish you were here.

szerda, május 12, 2004

cseh tamás

-tól idéztem valamelyik héten, erre kimegyek cigizni és ott áll. és ezt az új cigit szívja a pete stuyvant, vagy hogy a fenébe kell ezt leírni. no mindegy, a lényeg, hogy ez már csak így megy. most ideírom nagy betűkkel, hogy

wanting, needing, waiting
for you to justify my love

séta

annyi mindent megold. illetve nyílván nem megold, csak elcsitít, elringat.

tegnap elütött az egyik munkatársam. nem komolyan, de akkor még nem gondoltam, hogy most ennyire fog fájni. ráadásul fáj a kezem is.

azt hiszem csönben kell maradnom. azt hiszem meg kell tanulnom csöndben maradni.
néha nem számít, hogy kinek van igaza. néha nem lehet ilyen szempontból megközelíteni a dolgokat. tudom, kicsit erőszakos vagyok olykor, de ez csak azért van, mert ráfeszülök valamire, ami nekem nagyon fontos. és nehezen értem meg, hogy másnak kevésbé. vagy épp ha nem is a fontosságról van szó, de esetleg más nem tud, képtelen megalkotni egy választ. amire olyannyira szükségem van. nehéz ez. alkalmazkodni, együtt működni.

el kell indulnom viszont.

kedd, május 11, 2004

és nemsokára

a hang alakot ölt.

most húzd ki magad, hajolj közelebb a monitorhoz. még közelebb, egészen közel. nézd a betűket. pihenj.

anya

ha olvasná, akkor most valami nagyon szépet próbálnék meg neki írni ide. de nem olvassa. ezért csak azt írom le, hogy hála, köszönet, tisztelet és szeretet. s hogy minden egyes porcikámban, sejtemben, gondolatfoszlányomban ott van benne. a mértéktelen szeretetet. a határtalan biztonságot. a bizonyosságot. köszönöm.

csak a hang. az viszont súllyal, bennem. eltölt.

hush

a hasfájás az egyetlen ellenségem (remélem). egyszerűen tehetetlenné tesz, csak ülök és próbálok még jobban összezsugorodni, hátha segít valamit, ha kissebb a felület, amin támadhat.

éjjel a dunaparton

kiteljesedésünk záloga itt van az orrunk előtt. a fényben, a hangban, az illatban, a képben. az érzelmeink korlátlanságában, az értelmünk szabadságában. benned. bennem. bennünk.

hétfő, május 10, 2004

illanófény

és az egyetlen remek benne, hogy nem vakít. csak illan. csendben.

becherovka

van a pocakomban, mert azt hozott egy kedves kollega a rezső. és itatott velem, meg még sört is itatott velem, és most picit lazább vagyok és ez jó.

aki ismeri méripoppinszot, az küldje át a mobilszámát.
köszönet.

beszélgessünk. vagy hallgassunk együtt. az is nagyon jó ám. te ott hallgatsz, én itt hallgatok. tudom mikor mosolyogsz. olyankor megsimítja a szívem a szél.

changes

mikor azt érzed: igen, most nagyon jó - és ennek hangot is adsz...
akkor később tuti minden az ellenkező irányba fordul.
te meg csak állsz maflán, hogy mi a csuda történt pár óra alatt.

csöndesek a hajnalok.

icc a bidörszvít szimfóni

no change, i can't change, i can't change, i can't change,
but i'm here in my mold , i am here with my mold
and i'm a million different people from one day to the next
i can't change my mold, no, no, no, no, no


szóval fejeket akkor is felemelni, lábakat egymás után, menni, menni.

vasárnap, május 09, 2004

valaki útravált belőlünk

és ez egyáltalán nem vonatkozik semmire, csak eszembe jutott ez a sor, mert a hangulatom éppen ebben a sorban bújkál, valahol a belőlünk betűi közé keveredve...
ülök itt. és nem tudom.

félreértések elkerülése végett: jó játékos vagyok. abban az esetben, ha játékot - játszunk.

nekem az égbolt most takaróm, most magamra húzom és megvéd.

ahol én fekszem, az az ágyad. - egyszerű.

szombat, május 08, 2004

foi na cruz

minden olyat befejezek, ami hülyeség.
például ezt a gondolatkört is.
de tényleg. nem bántom meg azokat, akiket szeretek. így döntöttem. persze magamban úgysem tudom csillapítani. de ha már nekem szar, azért még neki ne legyen. érted? hogyne értenéd.

hable con ella. plíz.

péntek, május 07, 2004

tanulás

van most, amire a cég küldött. nem annyira szórakoztató, de hát ez van.

és hiányérzetem is van. olyan ez, mintha egyébként minden rendben lenne.

csütörtök, május 06, 2004

ufo

olyan, mintha egy hatalmas bolygó, vagy egy ürhajó menne át az égen pontosan felelttünk. szépen kivehető körvonallal elhatárolódva az égbolttól, elzárva napfényt és egyáltalán, a fényt. hamarosan vaksötét lesz és leszállnak a földönkívüliek. megyek is, csinálok nekik welcome feliratú transzparenseket.

szép ez. és bazi gyorsan mozog. van változatosabb dolog a természetnél? persze biztos. de gyönyörű, gyönyörű ez. felkapaszkodnék rá. biztos olyan, mint egy vizes szivacs.

egészen lágy vagyok belül. azt hiszem.

igazából

persze bármit lehet. úgy értem, akár jó is lehet ez most, hogy itt megszakad az ember a munkahelyén. hogyne lehetne az. nézzük úgy. nézem úgy. jó ez. az emberek is egészen kedvesek. hogyne.

nekem talán csak annyi kell, hogy tudjam. hogy vagyunk. bár nem egészen érthető ez, tudom. de most komolyan. csak az az érzet, hogy tartozol. valakihez.

szép

mint a fű eső után, ahogy rásüt a nap.

belélegzem, kilélegzem. élem.

örülök, hogy itt vagy

úgy maradtam volna még az ágyban.. vagy a konyhában..

egyébként furcsa ez az egész. hogy ezek az emberek itt körülöttem mennyire szegények. bizonyos értelemben.

félre

148 éve született sigmund. bika.

egyébként csak épp itt lenni nincs kedvem, kitart ez hosszú ideje, úgy látom. és ha mosolygok akkor mindenki azt hiszi, hogy szeretek itt... pedig.

szerda, május 05, 2004

csak az

csak az egészség meglegyen.
mindig ez a vége.
csak mindenkinek jó legyen.
egyszerű ez, mint az egyszeregy.

kedd, május 04, 2004

dialóg

- én csak azt szeretném ha egy nap egy feladat várna vagy legalább egy ügyfél.

valahol itt járunk épp a chat-ben, amit az egyik legkedvesebb munka- és szobatársammal folytatok. kölcsönösen felbasszuk egymást pillanatnyilag, illetve ez nem jó kifejezés, inkább azt mondanám, hogy így turbózzuk egymásban a szart. ez is jó vicc. megyek is mindjárt elszívok pár cigit. persze kint, mert fellázadtak a nemdohányosok. persze mi nem lázadhatunk, hogy nincs kijelölt hely. persze nem baj, hogy kint, hiszen jó idő van, de akkor is bassza a csőröm ez. na mindegy, most ez egy ilyen fíling ma délután.

néha viszont van sms.

erga khai hemerai

dolgozni. nem is tudom. bejönni kintről ide a neonba. jaj istenem, én valahogy mégiscsak kint a fűben.. inkább.
munkák és napok.

egyébként meg abszolut instabil vagyok. érzelmileg főképp. így szokták ezt mondani, igaz? persze most ha belegondolok ez sem igaz. fel kellene nőni. csak egy picit, egy icipicit feljebb.

písz

a kedd reggelemen először megbüntettek, aztán kiderült, hogy nem vehetek fel hitelt, aztán megint megbüntettek, viszont ezután egy remek jót kávéztam az ágotáéknál és ráadásul egy telefonhívást is kaptam. így tehát kiegyezek egy döntetlenben, de hó közepén visszaemlékezve inkább negatívnak fog tűnni ez a reggel.

egyébként az estére még visszatérnék, ami számomra elég rossz volt, miközben egy egészen más téren jó is, és rossz megint. szóval a környezet remek volt és jól éreztem magam, mert kamilla egy csuda, nem beszélve roziról és egyéb csodákról, csak épp tudom, hogy a kedvüket elbasztam kicsit, ráadásul másét is, amiről tehetek, ugyanakkor mégsem. szóval annyira bonyolult csak, mint amilyennek hangzik, de ezúton minden illetékestől elnézést is kérek. már ha fogadják. és ami pedig azután esett az az eset az alma illatával és ízével és a puha, puha álommal, szóval az elég jó volt, és azt köszönöm.

písz, láv.
láv, szeksz, intelidzsensz.

hétfő, május 03, 2004

én kérek elnézést

oké kezdek kicsit elgyengülni, kicsit nem törődöm, kicsit nem érdekel lenni.
kicsit én akarok, kicsit én szeretnék, kicsit engem szeressenek hangulat ez, nagyon, nagyon, nagyon uralmaz hamarost. érzem, hogy ez lesz, tudom. előre elnézést mindenkitől.

furcsán

elbeszélek mostanság mások mellett azt érzem. miközben megfognám, szorítanám és mondanám, hogy nézz rám kérlek. nem tudom.
csak akkor legalább lenne az, hogy ne nyissa ki a szelencét. vagy ha kinyitotta, akkor tegye vissza rá a fedőt. vagy nem tudom.

a bolyongás nem azért fájó, mert kilátástalan. a bolyongásban egyetlen rossz dolog van. hogy milliószor járja be ugyanazt az utat az ember. persze az is lehet érdekes. ha látom, ha képes vagyok felfedezni rajta új dolgokat. az, hogy képes vagyok bejárni magamtól, az nem tesz boldoggá azt hiszem. egyrészt meg tudom. másrészt meg és akkor mi van?

kérném szépen ariadné fonalát.

nina simone-t hallgatunk. mesterséges lélekjavító vagy miaszösz.
azt hiszem kimegyek innen. le a folyópartra. le.

in the closet

egyszerűen elő kellene hozni ezeket a dolgokat. törjön ki, árasszon el, süvítsen. mert másképp nincsen értelme.

barátom, ki azt mondod, ismersz engem,
nézd meg szobámat: nincsenek benne díszek,
miket magam választottam; nyisd szekrényemet:
benn semmi jellemzőt sem találsz.

kedvesem és kutyám ismeri simogatásom,
de engem egyik sem ismer. ócska hangszerem
rég megszokta kezem dombját-völgyét,
de ő sem tud mesélni rólam.

pedig nem rejtőzöm – csak igazában nem vagyok.
cselekszem és szenvedek, mint a többi,
de legbenső mivoltom maga a nemlét.

barátom, nincs semmi titkom.
átlátszó vagyok, mint az üveg – épp ezért
miként képzelheted, hogy te látsz engem?

summa

azon gondolkoztam 5 percig, hogy mit írjak, mi történt a hétvégén. és aztán most egyszercsak eszembe jutott, hogy az túl sok lenne. persze nem olyan értelemben, hogy mennyi helyen jártam, vagy mi mindent csináltam. csak egyszerűen nem tudnám most megfogalmazni azt az élményt, amit a 30adikai és az elseji fűbenheverés, meg eu-nak örülés, meg mosolygós arc látás, meg szotyiköpködés jelentett. nem hiszem ráadásul azt sem, hogy érdemes lenne. örülök mindenesetre, s nem mert ez a csatlakozós sztori most megerősít bármiben is a nemzetemmel kapcsolatban. inkább csak azért mert úton vagyunk. fejlődünk. szépen, lassan.

és a tegnapi múzeumban üldögélés alatt, miközben körbevett a napfény és a fülemben rendkívüli jazz muzsika szólt, szóval ott fent üldögélve arra is rájöttem, hogy nekem nagyon jó. aztán pedig brigi és vajk olyan adag optimizmust élesztettek bennem, illetve nem is optimizmust, inkább úgy mondanám, hogy így felemelték az arcomat, hogy nézzek előre, nézzek körül. szóval köszönöm ezt nekik és azt legfőképp, hogy valamivel könnyebb lettem. valamivel érthetőbb...

website statistics
hit counters