furcsa spirálban haladunk befelé, magunk felé? és a spirál kanyarjai vonzzák be vajon a barátokat, embereket, akik szereplői lesznek az életünknek?
vagy nem befelé haladunk, hanem valami felé? egyenesen? és jönnek mellettünk párhuzamosan, vagy keresztezik az utakat mások útjai?
vagy az egész egy kör? és mások köreik metszeteket, vagyis halmazokat hoznak létre a mieinkkel?
vagy nem kellene ábrákban gondolkoznom?
szóval annyira megszoktam, hogy nincs saját netem, vagy hogy ha van is, akkor lopott wifi, tehát lassú, hogy a hét elejéig nem jutott eszembe a torrent letöltés. egszerűen kiment a fejemből. nem is értem.
viszont azóta megnéztem az összes l word részt (először kurva sokat sírtam, aztán ma meg kurva sokat nevettem), néztem született feleségeket és dirt-öt is, csak annyi korlátoz még több sorozat letöltésében, hogy nincs elég memóriám. mármint a gépemnek. mármint szabad. memória.
szóval az időm nagy részét sorozatok nézésével töltöm.
de holnaptól egészen más lesz, a jövő héten pedig most már tényleg munka.
egyébként ma éreztem először újra erőt magamban. és furcsa, de ezt azonnal hányinger követte, meg ilyen szagokra való érzékenység. de most már jó. megint erő van. vagy legalábbis töltődöm. na.
a fáradtság kicsit olyan, mint mikor szappannal mosakszik (ez milyen szó így leírva?!) az ember, és összehúzódik az arcán a bőr. vagy nem is tudom.
csörög a telefon. ez is minek.
kálmán megnyílik. nagyon szépen ír, bár kicsit kiábrándít, hogy vadászik.
"Kedves Villa!
Valóban klassz az életem, már amikor beleférnek ilyen dolgok, mint a szalonka nézegetés. Igyekszem ugyan életem a napos oldalon élni, de ez nem mindig sikerül. Azok is teli vannak gondokkal, probblémákkal, gátlásokkal, akiket a kívülállók irígyelnek, gondolván - Na ennek is csak megszületni volt nehéz. - Én sem érzem magam kivételnek.
A szalonka nézegetés sem nézegetés volt ám, hanem szalonka lesés. Csak súgva mondom, kint az erdőben, igaz hogy magányosan várakoztam rájuk, mégsem voltam egyedül. A puskám ott lógott a vállamon.
A szalonkának várásnak varázsa van. Bele olvadsz, eggyé válsz az alkonyi erdővel. Csak a neszekre, a nyugodni készülő énekesmadarak utolsó trilláira figyelsz. Az eget
kémleled. Aztán minden elhalgat. Egyszer csak a nagy némaságból, hangtalan mint egy lepke, át libeg a fejed felett, s eltünik a csendességben. Ő az, a tavasz első
szalonkája.
A puska meg ott himbálódzik a válladon, meglepetten. Jó, azért néha ő is szóhoz jut, de többnyire mellébeszél. Cikbe lő, amikor cakkba kéne és cakkba, amikor cikkbe.
Aztán megtörik a jég. A negyedik nap hajnalán, a nyílként rőpülő madár a földre hullik. Az érkező vadászbarátok, pedig őszinte örömmel, de kajánul mosolyogva gratulálnak. Egyikük már vágja is a méretes mogyoró ágat, és te tudod, hogy első szalonkádnak okozott szenvedésért, sajgó hátsófeleddel kell megfizess.
1960. xx. xx Szöged (cenzúrázva - a szerk. villa)
Elválva, magányosan. Fiam 21, velem. Lányom 19, anyjával. Beszélő viszony megmaradt, de nem túl gyakori. Vadászom. Sportolok pisztollyal versenyszerüen, de nem olimpiai színvonalon. Azért időnként, csak fel kell kecmeregjek, Magyar Bajnokságon a dobogó valamelyik fokára.
Voltam csótányirtó, kötödés, biztonsági őr, vagyonvédemi veztő, biztosítós, munkanélküli. Most az élelmiszer biztonságot védem a kártevőktől. Akasztott ember még nem voltam.
Zanzásítva, ez vagyok.
Ja, van egy középkorú kandúrom, de ő kint lakik az udvaron.
Biztos forrásból tudom, ő sem hiányolta a telet.
Rólad viszont édeskeveset tudok. Ami átjött, azt azért összefoglalom.
Szép neved van, VILLA. Nem túl rég vált divatossá, gondolom jóval kevesbb tavaszt láttál mint én. Vagy tanulni, vagy dolgozni jöttél Budapestre. A lakásban egyedül laksz, miután kellemetlen társbérlőidet likvidáltad. (Ezek után, hogy tudod nyugodtan álomra hajtani a fejed?) Szüleid miskolcon élnek, és nyilván nagyon jó a kapcsolatotok.
Hát ennyi. Ha tévedtem valamiben, javítson ki nyugodtan, kedves Watson doktor!
Kicsit hosszúra, és késeire sikerült e pár gondolat, de vígasztaljon az a tudat, hogy péntek estig, már nem foglak többet traktálni. Az elkövetkező három napban, az xxxx Hotelben fogom tanult gázmester kollegáimat bámulatba ejteni, delejes távpikkelykeirtó képességem ecsetelésével.
A hét hátralevő részére, mindent ami jó!
Kálmán"
negyed háromig aludtam. azért az durva, nem? valahogy, á mindegy.
most a viván nézem a randizónát, én ezt még sosem láttam. nagyon kemény. álarcos fiúkat választ a lány. a cicát választom, meg a macit. most épp el kellett mondania egy receptet, miközben illusztrálja, hogyan készíti. mivan? lehet, hogy még alszom? nem hiszem.
és tükörtojásra vágyom. nem tudom, van-e olyan erős a vágyam, hogy csináljak.
éjjel néztem két l word részt a harmadik évadból, nagyon tetszett.
tök gáz, de csak most esett le, hogy miért grey's anathomy a grace klinika. mentségemre váljon, hogy az első évadot nem néztem.
annyira cukin nevet a moldova. bár szerintem egy kicsit már meg van kattanva szegény. de cuki, ez tény.
éveken át anyám szobájában a polcon, velem szemben nézett engem a ferencvárosi koktél, aztán elolvastam, és de jó volt.
ez most nem is tudom, hogy jutott eszembe.
egy pillanatra infit kaptam, mert életem legjobb színházi darabja ment a dunán, az übü király, básti julival, meg sinkóval, és azt hittem, most jól felvehettem volna, csak nem figyeltem, de "hál istennek" ez csak egy müsor a katonáról. huh.
viszont kurva jó ez a müsor, a katona legjobb darabjaiból vannak részletek, még gobbi hilda is volt az imént. klassz.
kálmán:
"Kedves Villa!
Azt hiszem elszúrtam valamit. Tanácsaim folytán ön rövidesen megszabadul az utolsó ezüstöspikkelykéjétől, és további segítségre nem lévén szüksége, én hiába várom majd
kedves leveleit.
Muszáj lesz, adjak egy-két nem igazán hasznos tanácsot is, vagy legalább azt a tenyészcsótány párt fogadja el, és ismét tartalmasan telnek majd estéi.
Komolyra fordítva a szót, örülök, hogy segíthettem. Az igazat megvalva, nekem egy lakás kezelésért felbumlizni Budapestre Szegedről nem lett volna nagy üzlet, vagy ha azt csináltam volna belöle, akkor önt kellet volna pofátlan módon pénzzel lehúzzam. Ennél viszont többet ér nekem az, ha van olyan ember is, aki jót gondol rólam. Egyébként a saját háztáji hangyáimat is protect-b csótányirtó aerosollal tartom sakkban.
Tehát kérdésem a következő: Amennyiben és annak ellenére, hogy az utolsó rémísztő és undortkeltő EZÜSTÖSPIKKELYKE is elpusztul az ön lakásában, szakít-e majd arra időt, hogy pár sorával időröl időre megörvendeztessen? És ha igen, javasolhatom-e, hogy tegeződjünk?
Tisztelettel: Kálmán a pikkelykék réme"
villa (aki elbaszta a tegezést-magázódást):
"kedves kálmán,
ha ennyire örül nekik, akkor kedves leveleimre továbbra is számíthat:) én pedig annak örülök, hgy ennyire kedves, és tisztességes, ritka ma már, hogy valaki segítökész legyen, anélkül, hogy kihasználná az embert.
szóval persze, levelezhetünk ám, eddig is nagyon jól szórakoztam a levelein:)
villa."
kálmán (aki felhívta erre a figyelemmet):
"Szervusz Villa! Jó reggelt kívánok önnek Villa! Örülök kedves válasz levelének Villa! Levelét megkaptam, tisztelt Villa Úrhölgy!
A fenti négy megszólításból válassz, illetve szíveskedjék választani, nagy tisztelettel, ha kérhetem!
Egyértelműbb visszajelzést kérek, ha egy mód van rá.
Az viszont igaz, hogy lehet magázódni úgy, hogy a másikat a legcsekélyebb tiszteletben sem részesítjük, illetve tegeződni úgy, hogy az ne legyen sértő.
Más! Itt Szegeden szép napnak igérkezik. Úgy néz ki, dübörög a tavasz. Csak a tél, az sikkadt el teljesen. Nagyon hiányzott. Imádom a friss, fehér havon faroltatni a kocsimat. Bár ezek a mindenféle elektromos ketyerékkel feltuningolt
járgányok már nem igazán alkalmasak erre.
Annál sincs felemelőbb élmény, ha az erdőt járván, egy nagy marék hó zuttyan a nyakamba, az épp felettem magasodó fenyő, egyik ágáról.
Most már mindegy, azt az évszakot kell élvezni, amelyik épp soron következik. Abban a nagy Budapestben is érezni az évszakok varázsát?
Nekem sikeres volt a tavaszvárás. Négy napig oda voltunk barátaimmal erdei szalonkát lesni. Bizton állíthatom, Őriszentpéteren az éjszakai égbolt még mindig teli van
tűzdelve csillagokkal. Brrr, de szép volt. Szívem most is oda húz. Az órám meg dolgozni.
Így, hát zárom soraim. Szép tavaszi reggelt kívánok: Kálmán"
nem tudom, kirakjam a mai levelet is kálmántól? érdekel ez valakit rajtam kívül? ehhe.
itthon gyengélkedek. sosem gondoltam, hogy valaha használom majd ezt a kifejezést, pedig milyen jó, nem?
tök sok dolgot akartam írni, pl arról a cicáról, aki tegnap a ráday csatlakozott hozzánk, és mint egy kis cimbora, a pink cadillekig kísért minket (ott megadta magát a pizza illatnak, amit nem csodálok), meg akartam arról is, hogy sikerült codec-et letöltenem, úgyhogy egy csomó filmet tudok nézni mostmár, meg arról is, hogy egy nagy követ raktam le megint magamról kb 5 perc alatt (a faszért nem vagyok képes egy feladatot megcsinálni akkor, amikor kell).
de nincs kedvem mindezt kifejteni.
lassan inkább alszom.
az a gáz most az szdsz elnökválasztásával, hogy fodor túlságon határozott, kóka meg túlságosan amatőr.
most nézem fodorral a napkeltés beszélgetést, hihetetlen elbizakodott egyébként. régen szimpatikusabb volt. egy mondatban amúgy vagy 10-szer mondja, hogy én, nekem, engem etc.
nemtom, kuncze fényévekkel karizmatikusabb, mint ők.
persze a fasz tudja, a pártnak mi a jó.
tökre a nyolcvanas években érzem magam, a viasaton kezdődött épp egy agatha christie film, és a szinkron alatt kifejezetten hangosan hallatszik az eredeti angol. borzasztó, utálom az ilyet. kiskoromban tök sok ilyen filmet vetített a tévé.
csak mondom, jófej rovarírtó lett a cimborám egyetlen hétvége alatt. íme a levelezésünk, az utolsó levelén már kacagtam:
villa:
"kedves kálmán,
új lakásba költöztem, és ezüstös pikkelykéket fedeztem fel a konyhában és a fürdőben. érdeklődni szeretnék, hogy tudok-e tenni valamit, hogy eltűnjenek, vagy célszerűbb inkább az önök segítségét kérnem, illetve az utóbbi esetben azt szeretném tudni, hogy az irtás mennyibe kerül.
köszönettel,
villa"
kálmán:
"Tisztelt Villa!
A boltokban kapható szabadforgalmú , csótány- és hangyairtó aeroszolos készítmények alkalmasak arra, hogy kis mértékű csótány, ezüstös pikkelyke, valamint hangya fertőzöttség esetén, azok jelenlétét az elviselhető szintre minimalizálják. Ilyen például a mortein, protect-b, raid és sorolhatnám még. Az viszont fontos, hogy a flakonon csótány és hangya legyen feltüntetve, mert ezek az írtószerek fejtenek csak ki tartós ölő hatást a kezelt felükleten. Kb: 2-6 hét. A repülő rovarok elleni készítmények hatása jóval rövidebb, és azt a levegőbe porlasztva fejti ki.
A kezelés módja:
Érdemes a flakont használat előtt felrázni, majd a szórófejet lenyomva, a kártevők vonulási, tartózkodási területét (Padló, fal találkozása, rések, repedések, fürdőkád alja, STB.) lefújni. Az írtó hatást megszünteti, ha a kezelt területet felmossák.
Nem írta meg, hogy lakása, melyik városban található, így árajánlatot nem tudok adni. Az üzemanyag, költségtényező.
Bízom benne, hogy sikeresen ki tudja irtani azokat a fránya pikkelykéket önnállóan is. Ha mégsem, szívesen állunk rendelkezésére.
Tisztelettel: Kálmán telefonszám"
villa:
"köszönöm a gyors válaszát!
budapesti lakásról van szó, 7. kerületi. akkor megpróbálom magam megoldani a helyzetet, és ha nem tűnnek el a pikelykék, keresem önt.
mégegyszer nagyon köszönöm,
villa."
kálmán:
"Kedves "Kollegina"!
Sok sikert a kártevőirtáshoz! Remélem, nem fogunk komoly konkurenciát jelenteni egymásnak. Szívesen venném visszajelzését a tapasztaltakról.
Legyen sok öröme az új lakásában.
Kálmán"
villa:
"kollegina?:) megtisztelő:))
tegnap éjjel lefújtam pár pikkelykét raiddel, valamint végigfújtam a küszöböt, meg körbefújtam a konyhában azt a részt, ahol a szekrény a padlóval találkozik, onnan szoktak kijönni ezek a dögök. reggelre lett pár plusz tetem. olyan 15 pikkelyke fekszik most holtan a járólapon, mindjárt fel is szedem őket. szóval egyelőre működik.
ön szerint ezt majd mindig csinálnom kell, vagy lehetséges, hogy egy idő után teljesen eltűnnek a lakásból ezek az apróságok?
köszönöm a jókívánságot,
villa."
kálmán:
"Jövő héten részt veszek, a Magyar Egészségügyi Gázmesterek Egyesületének konferenciáján, Hortobágyott. Sok tanult kollegámat meg fogom döbbenteni az ezüstös pikkelyke távirtásában elért eredményemmel. 15 holttestecske!
Ez jobb, mint a távgyógyítás! Valamelyik TV adón láttam már hasonlót. Ronda szakállas ember küldte a gyógyító energiát...
Érzi Villa, hogy pusztulnak a pikkelykék?!
Cégünknél akciósan, 50% árkedvezményt adunk a távirtást igénybe vevőknek. Az első száz megrendelő, ajándék amerikaicsótány tenyészpárt kap, grátisz!
Szerintem, ha havonta egyszer elvégzi a kezelést, pár hónap múlva el fognak tünni teljesen.
Legyen vidám a hétfője!"
péntek éjjel annyira kiakadtam a velem lakó apró állatokra, hogy utánajártam a dolognak. miskolcon is laktak velünk, még a bérházban is, de a kertesházban is szoktam látni a wc-ben őket. de sosem jártam még utána, kik ők, biztos, mert sosem zavart nagyon. most is csak mert ez már az enyém ez a lakás. na.
meg is találtam a neten hamar, hogy ezüstös pikkelykének hívják őket. nincsenek sokan, illetve lehet, hogy sokan vannak, én csak 1-2-t szoktam éjjel látni elszaladni a konyhában vagy a fürdőben. de akkor is. nem akarok velük együtt lenni, na.
szóval megtaláltam, kik ők, és elkezdtem módszereket keresni, hogyan lehet őket eltávolítanom innen. persze nem nagyon volt sehol semmi, írtam is három rovarírtó mesternek emailt, hogy akkor mit javasol, tudok-e egymagam tenni valamit, vagy hívjak-e szakembert, és ha szakember, akkor az mennyiért, tudod. sőt, egy honlapon még az üzenőfalra is beírtam (hihetetlen amúgy, tök jól futó honlap, egy rovarírtó mesteré, és folyamatosan frissül, nagyon durva "chat" alakult ki az üzenőfalán, klassz).
na de, ami meglep, hogy ezek a rovarírtók basszus kedvesek és segítőkészek. egy kálmán nevű már szombat hajnalban válaszolt, tanácsokkal látott el, amit meg is fogadtam, vagyis tegnap éjjel raiddel fújtam a vonulási és elvonulási helyüket, ami eredményes lett, úgy tűnik.
és! ma reggel újabb levél várt kálmántól, kedves kolleginának hív, és érdeklődik, sikerült-e, sőt még viccel is, hogy kenyerét reméli, nem veszem majd el, haha. kedves, tényleg. azért azt még megkérdeztem tőle, hogy ezzel a fújós modszerrel meg lehet-e szüntetni a teljes populációt, vagy ez egy minden estés tradícióvá kell majd alakuljon..
így valahogy. én meg a pikkelykék. meg a kálmán.
jó, hát ez a no thanx nagyon gáz, mert most nézem épp a viván a hazai slágereket, viszont az tény, hogy van annyira "kreatív", és "jó", mint a más országból kikerülő hasonló szarok, nem? viccesek ezek a klipek azért.
na jó, a sok nevetés után kezdem összeszedni magam.
nagyon elképzelhetetlen még a jövő heti meló, mert egyszerűen gyenge vagyok. de utolsó mentsvárként elkezdtem enni anyám pörköltjét, ha az sem segít, akkor semmi sem.
könnyesre röhögöm magam szép lassan.
mér nem tudom fogni itthon az nbc-t? egy időben volt egy csatorna, ami adta a conan-t, már nem emlészem, melyik.
egyébként rájöttem, hogy a cafés főnökömre sokáig azért nem tudtam haragudni, mert úgy néz ki, mint conan obrian.
rákattantam conan-re. nem is értem, itthon miért nincs ilyesmi műsor. illetve ilyesmi ember. aki vicces. tényleg. na mindegy, itt a walker a texasi kopó váltókar.
a világ egyik legcsúnyább sorozatszereplőjéről, andrea browen-ről, aki julie mayert játssza a desperate-ben, azt gondoltam, csak úgy lehet filmen, mint ahogy annak idején, minden idők legrondább nője sorozatban, tori spelling volt. nyílván valami rokoni szál.
csak mert most látom a viasaton a nyomtalanulban, azért egyébként. (és ami vicces, hogy egy másik desperate szereplő is játsszik ebben az epizódban, de rá nem emlékszem tisztán, illetve most megnéztem, laurie metcalf a neve, és carolyn bigsby-t alakítja a d.h.-ban. közben rá is jöttem, hogy ez az a csaj, aki túszul ejti majd a többieket a boltban. az tök jó pár rész lesz majd.)
szóval megnéztem andreát végre imdb-n, de csak annyi, hogy a bátyja, cameron is színész (ugyanaz a cucc, broadway-n gyerekmusicalek, meg tv sorozatok), és semmi több.
akkor viszont nem értem.
ez a h&m-es madonnás site tök jó amúgy, csak nem értem, miért nem csinálják meg tisztességesen magyarul. az is tök ciki volt, amikor nyílt a h&m pesten, az első katalógusuk teljesen magyartalan szöveggel készült, és tele volt helyesírási hibákkal. azért ez annyira gáz.
"In a recent interview with Entertainment Weekly, rap producer Timbaland reveals that he will be collaborating with Justin Timberlake and Madonna on a music project together. Absolutely cannot wait to hear that one!
Madonna + Justin Timberlake + Timbaland = HEAVEN"
a z+ is eszembe jutott csiszárral, meg balázsi pannával, emlékszel arra? az nem volt egyébként olyan rossz.
nekem amúgy tetszik a magyar mtv logóterve. és nem tudom, miért fikázza ezt a dolgot előre is az index, hogy ki lesz itt a magyar paul king, meg ray cokes, amikor az mtv világszerte már nem produkál hozzájuk fogható arcokat.
szerintem az utolsó igazán velőtrázó egyéniség eden volt, de ő is kilépett vagy hat évvel ezelőtt a brit mtv-ből.
pedig de jó volt régen. amikor azért (is) néztem egy műsort, mert érdekelt, ray cokes micsoda hülyeségeket fog már megint kitalálni. a wanted tökre nem a zenéről szólt, olyan volt, mint conan o'brian mondjuk, csak conan jóval intellektuálisabb hangon szól.
és imádtam a híreket, mert sonja soul olyan kellemes hangon mondta mindig, hogy hi, im sonja soul and here with mtv news.
még trevort bírtam, aki a licket, az rnb műsort csinálta.
de hát ez már rég volt. és elfogadom, hogy ilyen már soha sem lesz.
(bassz rákerestem ezekre a youtube-on, és senkiről nincs egy másodperc sem. franc. ray-ről is csak egy 2001-es robert smith interjú a németeknek, de hál istennek csak a felirat német.)
azt meg tökre tudtam, hogy az eden leszbikus, már akkor is éreztem. de most kerestem rá, és találtam egy csomó képet nőcikkel smacizva róla, meg ezt, ez milyen szép, nem?
snoop a legjobb arc. nemcsak ezért:
Snoop said, “I think [Diddy and I are] the best heroes for kids. We been through everything in music and in life. We give kids the best example to deal with everything.”
hanem ezért is.
na basszus, jól meghalt a kaszás is. ez vicces mondat, miközben mégsem.
anyámnak annak idején a szépvölgyi úton, eszenyi rokonánál volt albérlete, és mindig kint volt egy kép az enikőről és az attiláról, mert akkor még jártak. persze ez most mindegy is.
azért az milyen durva, amikor a maffiózókban janice, tony húga seggbe rakja ralph cifarettót, miközben kis kurávnak hívja. mármint ralphy-t. hihetetlen ez a sorozat. hehe.
asszem nekem az a kedvenc south park részem, amiben a stan grufti lesz. és butters szerelmes lesz lexusba. illetve mind az. de most ez megy, és most ez. kurva jó. a versek a legjobbak. a gruftikkal.
annyira cuki kisgyerekek vannak most a balázs showban (istenem, milyen cím ez). 6 évesek, és szerelmesek, és a kislánynak fáj, hogy a kisfiú már nem szereti őt.
a danika szerelmet vallott viviennek, nagyon rámenős kiscsávó, a combjára rakta a kezét, most meg fogja a kis kezecskéjét neki. haláli.
kb ezer filmet legyártottam ezen a klassz site-on (ld. alább), és most már tényleg ki kell mennem a levegőre.
mindig gondolkozom, hogy kellene valami értelmeset is írnom ide, mint régen, de egyszerűen nem megy, tényleg. biztos majd jön, nem?
hűvös van ma, itt az ágyban legalábbis, gondolom, kint durvább, pedig ma akarok sétálni egyet.
nézem a vasárnapi napkelte ismétlését, parti nagy lajossal beszélgetnek benne. ez az ember annyira jó. nemcsak az írások. olyan szépen beszél. szépen fogalmaz. és a hangja is kellemes. jaj, jó ez. azt kellene, hogy ilyen emberek legyenek a tévében.
annyira gáz ez a horatio, hogy itt ilyen kurvakemény rendőrcsávó, meg fúha, és közben meg kibaszottul szar pasi is, meg nevetséges is, meg minden. persze a grissom is tök gáz, mert egyáltalán nem szexi, szemben horatio nagy empátiájával, grissomnál a bogaras, különc, tudós szexepilt vetették be, de hát nevetséges ez is. ettől függetlenól klassz a helyszínelők azért.
a dohánygyár vs. antidohányosok rész megy a south parkból épp. nagyon vicces ez a folyton kajáló rob.
egyébként volt ma fent nálam a ribi, meg a snoop, és főztünk rakott krumplit, ami finom lett, és végülis a mosogatás sem volt annyira durva, mint gondoltam.
aztán meg tegnap reggel hatig ébren voltam, még 5-kor trade levelet írtam a melónak, ajaj. hát mindegy, ma meg holnap tutira nem fogok már dolgozni, sőt, holnap kurvára sétálok végre egy nagyot, persze csak ha lesz erőm, meg kedvem.
és annyira baszottul szánalmas, hogy egyes emberek hiányolják a figyelmes, tanácsokkal szolgáló barátokat, ha meg van mellettük ilyen, kurvára nem adnak rájuk. de ezt olyan kurva fárasztó lenne bővebben kifejtenem, így meg nyílván nem érthető.
ja, és nem kell fizetnem a gázosoknak.
ja, és a sznúp olvasta ma egy könyvemben, hogy orgasztikus mandzsetta. de lehet, hogy rosszul emlékszem. mindegy, ez az izgalmi állapotban levő csikló és a kisajkak együttese.
más doktorház szinkronja! szar így.
ribi szerint csak megfázott a szinkron. nem tudom. lehet, igaza van.
doktorház. meg mindenféle cucc jön fel a torkomon, aminek tkp örülök, mert akkor már nemsokára vége.
háromszor hívtak az offiszból, egyiket sem vettem fel, és most jött egy email, hogy égető szükség van rám, hát fasza, hogy mondjam így azt, hogy nem? szóval asszem reggelre megcsinálom nekik, ami kell, de tényleg a faszommár.
most volt itt az előző tulaj, adott egy igazolást, hogy mindent kifizettek a főgáznak, úgyhogy kevesebbet kell fizetnem, mint amennyit kérnek, klassz. persze be kell mennem, örülök. mindegy is.
meg tök szar egyébként, most néztem egy ilyen díjkiosztó site-ot, junioroknak, mindegy is, a lényeg, hogy amikor kezdtem ezt az egész reklámosdit, tök inspiráló lett volna, ha neveztek volna ilyen versenyekre. nem is a nyerés, mert az mindegy is, csak hogy neveznek, tudod. de olyan cégnél kezdtem, ami kurvára nem nevezett semmit, sehova, ezzel is jól elbaszták a kezdeti lendület dolgát.
most neveztek egyébként életemben először, de tuti, amilyen szerencsém van, még shortlistre sem fog kerülni a cucc.
anyámnak nem merem elmondani, hogy nem dolgozom. viszont holnap jön a ribi, és csinálunk rakottkrumplit, vagyis újra jól megfertőzzük egymást, és ha minden sikerül, snoopot is. hehe.
mindig ezem van, úgy értem, ha megfázom, azonnal a bronhitis kap az arcába bele. de ez semmi, csak kimerültem, az a baj.
egész nap tévézek, politikai műsorokat is nézek, pedig erről már jó rég leszoktam. meg update-elem magam a videóklipekből is, rámfért, bár semmi értelme többnyire.
egyébként meg tök gáz már, hogy ennyire balfasz vagyok, hogy nem veszem fel a telefont, mikor bentről hívnak, és lelkifurdalásom van. faszba, de tényleg, hogy képtelen vagyok lelkifurdi nélkül beteg lenni.
eddig fúrtak a házban bassz. meg jön mindjárt a srác, akitől vettük (értsd: a bank vette) a lakást. ennek nem örülök, de ez elkerülhetetlen, szóval inkább hamarabb letudom. jó pihenni. amúgy.
az meg tök klassz, hogy a ribi blogja ilyen beszélgetős lett. jó ez. majd lehet itt is kifejtek ezt-azt, de most elfáraszt már az is, hogy ott.
magnumot nézek, bocsi. emily jackson, aki a magnum huga (persze nyílván nem, csak valamiért azt hazudta az orvosoknak), szóval emily jackson lába menthetetlen, úgy néz ki, nem fog tudni járni. soha többé. persze a keleti kinézetű orvos még hív specialistát hozzá, de nagyon lemondó. úgyhogy thomas most szomorú.
na, ilyen a napom, klassz, mi? most már köhögök napközben is, meg nincs erőm, ezt onnan látom, hogy a smack leves kavargatása közben is le kell ülnöm picit.
egy filmet nézek, river phoenix gyerekként, meg az elején volt még chandler is gyerekként, az is érdekes volt.
ilyenkor sosincs semmi a tévében, ez hihetetlen. kellene dolgoznom kicsit, de nincs erőm a gondolatokhoz. ez nyílván látszik is. ehhe.
ribike adott egy telefont, úgyhogy kihasználtam éjszaka, hogy nem tudtam aludni, vagyis átírtam az összes telefonszámot.. hát, mondhatni elég unalmas volt. viszont rendesen hallatszik a hangom benne, meg én is hallom a másikat, és nem akad be a rezgés, meg a hang, szóval klassz, tényleg.
most meg dolgoztam picit, meg ettem virslit, és még dolgozom picit, aztán majd megyünk orvoshoz.
szóval nincs semmi érdekes. christina aguilerát nézek a youtube-on. ilyenek.
albert györgyi kurva gáz. nézem itt a kettesen az ismétlését valami reggeli műsornak. egyáltalán nincs képben.
nem tudok aludni, mert vízszintesben jön a fulladásos köhögés, a kurva életbe már.
mindegy, súlyos tévédózist jelentett a mai nap, rémrendescsalád, angolkák, parlamenti közvetítés, lisa csak egy van, balázs show, és doktor house mindjárt. ezek vannak. de jó ez. azért.
az van, hogy a christina aguilera albumát megint dicsérem, pedig ezen a csatornán keresztül egymilliószor megtettem már, de akkor is. csodálatos.
botika édesen káromkodik, de a legjobb benne, hogy folyamatosan beszél. de folyamatosan. és mikor a terhes anyja az ölemben nyugtatta a lábát, amin rajta tartottam a kezemet, megkérdezte, mi folyik itt. mert anyához csak boti nyúlhat. úgyhogy ribikém vigyázzál! hehe.
a rendelt kaják egy napig jók, ugye?
hihetetlen, hogy annyira hatással legyen az emberre egy film címe, hogy egy bizonyos mondatszerkezet használata után automatikusan az ugorjon be. persze, nyílván, a lovakat lelövik, ugye?-ra gondolok.
az volt, hogy az éjjel majdnem megfulladtam. persze most erősen túlzok.
szóval már köhögtem a helyszínelők közben is, de az még olyan szokásos volt, amikor megfázik az ember, tudod.
viszont aztán lefeküdtem (3-kor, én hülye), és akkor jött a megfulladós köhögés, egészen reggel hatig, amikor valahogy mégis elmúlt.
8-kor csörgött az óra, akkor írtam egy smst, hogy csak délre megyek be, aztán 11-kor csörgött az óra, és akkor meg írtam egy mailt, hogy ma inkább nem megyek be, mert most ez a helyes döntés.
úgyhogy itthon ülök, fő le a kávé, és nincs teám, pedig akartam inni, de majd lemegyek, veszek. persze már nem köhögök, legalábbis nem fulldoklósan, és remélem, hogy ez el is múlik, mert utálom, amikor valami testi dolog tart a hatalmában, mármint ilyen tipusú, ééérted.
az út haza. szóval először emődnél a rendőr leterelt minket a pályáról. aztán mikor félóra múlva visszakeveredtem (persze piros lámpa a vonatnál, minden ilyesmi), akkor a hatvankilences kilométerkő után olyan dugó volt, hogy 20 km-t 10-zel jöttünk, vagy álltunk. majdbehugyoztam.
mindegy, már itthon, és itthon jó.
tök sokat akartam írni anyámról meg nagyiról, de most nem megy. nagyon szeretem őket.
aztán meg akartam botiról is írni, aki egy tündérpofa, de az sem megy.
péntek este megint hallottam az egérkaparászást, de nem foglalkoztam vele, mígnem egy fémes hangot hallatott valami. tudtam, hogy csak a táskám lehet, szóval lenéztem, megemeltem egy picit, mire kirohant onnan egér rozi, és az ágy mögé szaladt. nagyon apró volt, és elsőre kicsit megijedtem, de aztán, mikor már szaladt az ágy mögé, szóval akkor már cuki volt. kicsit még tévéztem, de anyámmal aludtam, mert inkább átadtam rozinak a szobát. másnap takarítottunk, benéztem az ágy alá is, az ágyneműtartóba, ahova vagy három éve nem, na ott vagy egy centi magasságú egérszar volt. egeret nem találtunk, úgyhogy a takarítás után betömtem minden rést a gipszkartonon. hát így.
úgy néz ki, hogy éveken át, mikor hallottam a kaparászást, az azt jelentette, hogy az egércsalád a fejem alatt játszadozott. vicces azért.
jó, hát szerdán kávézás volt, csütörtökön bükk, autókázás, meg csodálatos este, aztán pénteken ejtőzés, családozás, csúcsszuper, majd szombaton nagyi, aki fantasztikus, meg apám, aztán otthon, és tévézés, és összhang, ma meg családi rihiröhi, és egy bosszantó autóút haza.
tök sokszor utazom egyszerre az egyik kollegámmal, akivel nincs kedvem egyszerűen beszélgetni. úgyhogy sosem szoktam észrevenni. illetve geyszer, mikor nagyon egyértelműen és kikerülhetetlenül találkozott a tekintetem, bólintottam.
tök jó egyébként, hogy mára sikerült eljutnom arra a szintre, hogy nem kell fülhallgató a fejemre, ha nem akarok társalogni. egyszerűen csak nem társalgom. na.
nócinak narancs színű az aurája, információ gazdag ez a reggel. még kurvára fel sem öltöztem, pedig be kell mennem a cib-be is, és háromkor akarok eljönni az office-ból. persze ez baromira nem fontos.
olyan nyavajgósak az emberek mostanában, nem? nemértem ám, de nem is kell értenem mindent. ezt is milyen nehezen szoktam, tanultam meg.
hihetetlen, most szopta le épp ben affleck-et a cartmen ujjbábú-jennifer lopez. ehhe. tacco ízű szájjal. hehe.
figyeltem a metrón az embereket, és feltűnt, hogy nagyon ritka a szép száj. meg ült velem szemben egy nő, akinek annyira kék volt a szeme, hogy azt hittem, hogy kék szemfestéke van, csak akkor tűnt fel, hogy az nem az, mikor rájöttem, hogy csak akkor látom, mikor ki van nyitva. annyira világított ugyanis a szeme, hogy megvilágította kéken a bőrét. nem volt szép nő amúgy. ijesztő volt.
na, mostanra sikerült eljutnom oda, hogy minden munkát letudtam, kivéve egy fusit, amit viszont ma este fogok megcsinálni. talán sikerül úgy hazamennem, hogy semmi sem nyomja majd a vállam, és nem szorongatja a gyomromat sem.
jó itthon amúgy. persze szinte mindig.
biztosan fényből vagyunk, mondom, ez ilyenkor jól látszik. mintha a nap égetné el egyre a marionettet tartó zsinórokat, vagy nem tudom. újra felfedezem a mozgást, a látást, az érzést. csoda ez, mondom. csoda.
annyi minden. annyi minden egy ember. és annyi mindent máshonnan tanul meg, máshonnan tapasztal. könyvek, filmek, zene nélkül kik lennénk?
csak magamról beszélhetek, persze. én senki sem lennék.
persze egész más az is, hogy valaki azokból él, amiket tapasztalt. úgy értem, nem következtetéseket von le, nem beépít, hanem kinyilatkoztat - aszerint.
ez érthető amúgy? csak mert picit be vagyok csípve, azért.
kurvára megnézném egyébként magam mindezen élmények nélkül.
mondjuk arra már nem emlékszem, hogy írtam-e, de most leírom akkor újra, vagy először, vagy ki tudja.
szóval lepkés, mert most épp lepkéset láttam, és eszembe jutott. mégpedig az, hogy faterommal gyerekkoromban elég ritkán találkoztam, olyan évente 2-3-szor. és olyankor is mindig produkáltatott, mert ő ilyen tipus.
szóval apám nagy lepkegyűjtő volt, sajószentpéteren mindig nézegettük a gyűjteményét, és vadásztam magam is hálóval, csak nem engedtem, hogy feltűzze gombostűre a zsákmányt, hanem elengedtem mindig inkább.
és akkor szépen megtanította nekem a lepkék latin nevét. persze sajószentpéteren többnyire csak káposzta lepke (pieris brassiece, hehe) volt, de apám mindenfele járt lepkét vadászni.
nah, a lényeg az, hogy egyszer elvitt egy lepke kiállításra a múzeumba miskolcon. emlékszem, a nyakában ültem, szóval olyan 4-5 lehettem, és minden lepkénél felkiálltottam, és mondtam a latin nevét. apámnak csillogott a szeme, annyira büszke volt. azt hiszem, direkt ezért tanította meg nekem ezeket, hogy aztán legyen nagy attrakció.
persze ő mindig is ilyen volt. dicsekvős. az sosem érdekelte, nekem jó-e, a lényeg az volt, hogy mások lássák, mennyire...
sétáltam egyet kint, és megállapítottam, hogy nem találom a helyemet. olyan izé, tudod, amikor jó, de mégsem. valami oka van, majd rájövök jól, egyelőre nem tudom.
aztán meg végre kitöltöttem a timereportot, de csak erre az évre visszamenőleg, így is nagyjából a hasamra ütöttem, decemberre már egyáltalán nem emlékszem sajnos.
meg van ez a játék, amit itt bent szoktam játszani, a harc wesnoth-ért, és van egy pálya, amin csütörtök óta nem tudom túlharcolni magam. vagy hogy mondják ezt hivatalosan.
mivel itt a macen nincsen ilyen link csináló lófasz, és fejből nem tudom a html kódot, ezért csak így: (update, már itthon, lentebb a link) majd otthon bevarázsolom rendesen. a lényeg, hogy ez a demcsákzsuzsa tényleg kurvagáz.
egyébként meg oly csodás az idő, és tegnap éjfél előtt lefeküdtem, hogy kialudjam magam rendesen, és nem tudom, valahogy ma optimista is vagyok, szóval jó ez.
a munkám feltehetően kevesebb lesz, mint az elmúlt hetekben, és talán a hozzáállásom is sokkal optimistább, bár alapvetően sem vagyok egy pesszimista alkat.
ma már picit sajnálom, hogy nem szereztem jegyet a mai marianne faithfull koncertre, de végülis mindegy, a koncertek alapvetően hülyeségek, úgyvélem.
fecó jean-michelle jarre-t fütyült, amikor bejött az irodába, azóta nem megy ki a fejemből. persze, mert oxigén, tudom.
a mai utolsó dobozzal elmondhatom, hogy már csak könyvek maradtak viktornál. ez volt eddig a legnehezebb köröm egyébként, minden második virágtartónál meg kellett állnom a wesselényin.
mindenesetre megint született feleségeket néztünk, főzött kávét, cigiztünk, tök jól vagyunk, ami nagyon jó, tényleg.
tök érdekes ez a judy egyébként. annyira amerikai, le sem tagadhatná, de valahogy olyan jó, hogy ilyen nyitott és vidám. olyan vidáman beszélt arról, mikor oda volt értem, és viccelődött egy csomót, sokat kacagtam. persze ez pont így jó, hogy évente egyszer látja az ember 2 órára, pont így. mindegy, jó volt most ez az energia.
meg egy csomó emlék előjött 5 évvel ezelőttről. egyszer pl nála aludtam, tökre nem emlékszem, miért. talán mert nem volt hol aludnom. akkor eszterrel járt, és én egy másik szobában aludtam, emlékszem egy ilyen állottmosás szagú pólót adott, meg boxer alsót.
akkoriban laktam a tigris utcában, illetve volt ott egy albérletem, amit 5 hónapig fizettem, de egyetlen éjszakát sem töltöttem ott. még az ekiben dolgoztam, illetve a fotelben, meg a star caféban, délután 4-kor keltem, és reggel 7-kor feküdtem le. és pl ribi egyáltalán nem volt része az életemnek, tök fura volt, hogy a judy még látásból sem ismeri, mikor ma már mindenki összeköt minket.
olyan furcsa az élet, tényleg. de jó. jó ez így, ahogy van.
most kell csak egy kicsi energia, egy nagy levegő, és megcsinálom ezt a melót, aztán ha túl leszek rajta, olyan nyugodtan alhatok majd, talán még a nyálam is kifolyik, ki tudja. csak ennyi kellene. egy nagy levegő. semmi más.
voltam a várban, és nem is ez volt a legjobb benne, úgyértem, nem a séta, meg a vár, meg ilyesmi, hanem az, hogy egyetlen testrészem sem fázott, érted biztosan. annyira jó, hogy ez van, hogy nincs hideg, meg hogy minden virágzik már.
élő szövet szeretnék lenni a fém vázon. akkor nem lenne gond sosem. mármint ilyen fejfájós, fizikai probléma nem lenne sosem.
nézem a topmodellt amúgy.
és sikerült eltüntetnem a csatorna szagot, de gondolom ez is csak 3-4 hétig fog tartani.
nincs kedvem mozdulni, mozogni. itt jó. most.
úgy megnézném most a psycho-t, de bazi fáradt vagyok hozzá. nem is értem, a fekete-fehér filmekhez mindig több energia kell.
tegnap hazasétáltam a dunaparton, és nagyon szép volt az idő. van, amikor a levegő pont emberbarát. inspiráló, életbentartó.
ma persze már megint fejfájás van, de úgy néz ki perceken belül elszabadulok innen, és már csak az otthoni problémákkal kell foglalkoznom (gusztustalan szagok a fürdőben. tiret? mrmászköl? szerelő?), ami azért sokkal kellemesebb.
nem is tudom, mit mondjak.
munka.
hasfájás.
fejfájás.
nó net otthon.
de pl sok nevetés is.
meg kellemesség is.
meg jóság is.
de pl pénzhiány is (pedig még csak nyolcadika).
meg alvatlanság is.
meg nóenerdzsi is.
most ennyit bírok csak.
basszus, kurva rég nem láttam már beszélni horn gyulát, és most nézem a napkeltét. asszem megöregedett, de már ilyen butulósra szegény. meg szenilis is szerintem. mindegy is persze.
szóval 11-kor értem haza, a fusit kurvára nem csináltam meg, és bent felejtettem az offiszban az anyagot, úgyhogy csak a benti melómat fejeztem be most még, de ez is mindegy.
aludni kell. holnap még durvább nap lesz.
először egy félkörívet rajzolt az arcára a napfény, de erre még nem ébredt fel, csak elmosolyodott. ahogy fordította a karját, tudta, hogy ugyanezt az ívet találja majd meg újra. persze nem fényből, illetve mégis. másmilyen fényből.
zene nem szólt ugyan, és nem is álmodott.
az élet értelmében a szexuális aktus bemutatása az osztálynak.. na az nagyon vicces. az van.
dolgoznom kellene tökre, de egyáltalán nincs kedvem ilyesmihez most. tévézek egész este, egy másik világ ez most. csak holnap vagyok hajlandó visszalépni a régibe.
ma (tegnap) annyit dolgoztam, hogy nem volt időm írni.
pl arról, hogy a céges farsangon 2 madonna és három gwen stefani volt többek között.
meg arról, hogy tényleg tavasz van.
meg arról, hogy vannak sikerélményeim.
meg arról, hogy okosan ittam.
meg arról, hogy végülis bassza meg.
egyébként minden rendben van. és végülis csakis ez a lényeg, azt hiszem.
hihetetlen, milyen komolyan veszik itten az emberek a farsangot. készülődnek, kölcsönöznek, fodrász, ilyesmi.
olyan csodálatos tavasz van, és nemcsak mert süt a nap, meg március, és akkor rámondom, hanem azért legfőképp, mert már a szél is meleg, a levegő is meleg, és jaj.
