lepke + apa

mondjuk arra már nem emlékszem, hogy írtam-e, de most leírom akkor újra, vagy először, vagy ki tudja.
szóval lepkés, mert most épp lepkéset láttam, és eszembe jutott. mégpedig az, hogy faterommal gyerekkoromban elég ritkán találkoztam, olyan évente 2-3-szor. és olyankor is mindig produkáltatott, mert ő ilyen tipus.
szóval apám nagy lepkegyűjtő volt, sajószentpéteren mindig nézegettük a gyűjteményét, és vadásztam magam is hálóval, csak nem engedtem, hogy feltűzze gombostűre a zsákmányt, hanem elengedtem mindig inkább.
és akkor szépen megtanította nekem a lepkék latin nevét. persze sajószentpéteren többnyire csak káposzta lepke (pieris brassiece, hehe) volt, de apám mindenfele járt lepkét vadászni.
nah, a lényeg az, hogy egyszer elvitt egy lepke kiállításra a múzeumba miskolcon. emlékszem, a nyakában ültem, szóval olyan 4-5 lehettem, és minden lepkénél felkiálltottam, és mondtam a latin nevét. apámnak csillogott a szeme, annyira büszke volt. azt hiszem, direkt ezért tanította meg nekem ezeket, hogy aztán legyen nagy attrakció.
persze ő mindig is ilyen volt. dicsekvős. az sosem érdekelte, nekem jó-e, a lényeg az volt, hogy mások lássák, mennyire...