kedd, május 08, 2018

csupa furaság

olyan fura dolog ez a stressz. ez a folyamatos időpara, meg sietés, meg ASAPság. hogy meg kell lenni vele, hogy nincs idő, hogy azonnal. olyan fura ez az egész, ahogy toljuk egymásra, halmozzuk, görgetjük, basztatjuk magunkat, egymást.

és olyan fura, hogy a felelősség az valahogy ezzel jár, hogy felnőttnek lenni azt jelenti, hogy eheted ezt - nagy kanállal.

egyébként is, annyira fura minden. a mindig megfelelés. mindenkinek. és annyira messze van ez tőlem. mégis belállok, és csinálom. na. ez a legfurább.

hétfő, december 18, 2017

azért elengedni kibaszott nehéz.

kedd, december 12, 2017

vajon van valami jelentése annak, hogy 2 napja szinte megállás nélkül ezt a dalt hallgatom? nyilván van. persze, régóta ismerem, de a napokban beakadt, és nem tudok elképzelni gyönyörűbbet annál, hogy ez szól és közben ott vannak a fények, meg a folyó, meg a képzelet és aztán, teljesen lecsupszítva az egészet, csak én, míg végül eltűnök én is - ez a legjobb rész - és csak a dal marad.


hétfő, december 11, 2017

miért nem sétálok többet, amikor tudom, milyen jó hatással van rám?
de most komolyan.
ülni a bem rakparton este, hallgatni azt a kurva zenét és figyelni, ahogy szépen, lassan ritmusra kezdenek pislákolni a fények, felidézni illatokat, lehunyni a szemet, figyelni a lélegzetvételemet, ami valahogy hangosabbá válik a zenénénel.
miért nem csinálom ezt gyakrabban?

kedd, december 05, 2017

olyan furcsa azért, hogy az ember egész életében igyekszik összetartani magát, aztán szépen megöregszik, és jön valami köcsög betegség, ami az egészet tönkrebassza. szegény nagyi, ha tudná, mi mindent csinál és mond. csak remélni tudom, hogy nem villan be neki józanabb pillanataiban semmi abból az őrületből, amit ez a szar kihoz belőle.

csütörtök, november 30, 2017

új nekem ez a sok felelősség amúgy. és valahogy meglepően határozott tudok lenni, pedig alapvetően mindig is kerültem a konfliktusokat. most valahogy azt érzem, hogy minden egyes konfliktus, amibe beleállok, olaj a tázre, és valahogy egyre kevésbé félek a következőtől.

és közben meg olyan rohadt hideg van, hogy a séta sem esik jól. és ez most kivételesen nem a lustaságom, hiszen a séta mindig jól esett. csak valahogy azt érzem, nincs kedvem felfedezni. ami elég szomorú azért.

nem tudom. ráadásul valahol csalatkoztam a radarjaimban is, úgy értem, tök kiábrándító rájönni, hogy nem jól ismerek fel helyzeteket, vagyis valójában felismerek nemhelyzeteket. amennyiben van ennek így értelme, ugye. de tudjuk be ezt annak, hogy sok a felelősség, és tengernyi a meló. igen, most eldöntöttem, mindent erre fogok.

szerda, november 29, 2017

van az, amikor csak tűröd, tűröd és tisztában vagy azzal, hogy ez nem lesz jó, mert kurva nagyot fogsz robbanni, de akkor is azt választod, hogy csak tűrsz tovább.
na, ma robbant. jó nagyot.

website statistics
hit counters