fejfájás van, nem kicsi. biztos a köd.

megittam két lime levét, azt éreztem, ez kell.

kaptam egy újabb tender briefet, és már a faszom kivan.

az embernek az orra, az orra, az orra, hogy miért működik annyira. az illat a legdurvább egyébként, belemegy az orrba, és mindent megnyit, mindent megfricskáz, felráz, körülvesz, motorizál, frissít, éltet.

de kurvarég írtam. elszoktam ettől valahogy. biztos a buzi fészbúk miatt is, mert ott kiélem magam. nem tudom.

mindenesetre egyre komolyabb az élet valahogy. ezt érzem. furcsa érzés.

összeszedem a dolgaimat ma, beadom egy helyre az önéletrajzomat. nem mintha máshol jobb lenne, de a franc tudja.

nem tudom, hogy kell blogot írni. elfelejtettem.

lettek ambícióim.

egyébként minden fasza, csak az ember nem bírja utólérni magát, az a nagy helyzet.

szerintem ez van, ha felnövünk, hogy egyszerűen a lelkünk lassabban halad, mert az még megáll, meg bámészkodik, meg röhög dolgokon, és akkor lemarad. és akkor nincs összhang, és a végén már a faszkivan mindentől, hogy mikor jutok oda, hogy ne legyen semmi a listán, ami elintézésre vár.

semmit sem értek.

annyira nincs kedvem dolgozni, de igazából úgy semmihez sincs kedvem, és jön holnap ez az esküvő, és az egész család a nyakamon, és nincs kedvem, és aludnék, és nem mozdulnék, és pont.