kedd, május 23, 2017

-

napokig tudnék aludni. csak aludnék, és amikor néha felkelek egy rövid időre, akkor pisilnék és megennék egy avokádot, amire előtte lime-ot csurgattam. aztán visszafeküdnék aludni.

péntek, május 19, 2017

mai felismerés

vannak olyan ölelések, amelyekről csak akkor derül ki, hogy hiányoztak, amikor létrejönnek.

hétfő, április 24, 2017

slow

ami visszatérő az életemben (ezen a blogon kívül) az az, hogy egyszerűen nem bírom elviselni az embereket, vagyis mondjuk úgy, egyre kevésbé vagyok képes tolerálni a butaságot, a lustaságot és a kibaszott lassúságot - na igen, ettől őrülök meg a legjobban.

van ez a kollegám, aki egyszerűen benedek elek bazdmeg. egy egyszerű történetet is a kibaszott fáraóknál kezd, és hiába gyorsítod, csak megáll, mikor te beszélni kezdesz és a következő pillanatban, amikor lehetősége van beszélni, pont ugyanott folytatja. hogy baszná meg.

én mindig tök jóhiszeműen azt gondoltam, hogy idővel egyre toleránsabb és okosabb leszek, mármint olyan értelemben, hogy tudok majd mit kezdeni azokkal a szituációkkal, amiktől a hideg ráz amúgy, de nem. egyre szarabbul viselem és egyre szarabbul kezelem. a végén mégis csak egy olyan öregember leszek, aki a botjába kapaszkodva szitkozódik majd naphosszat a padon.

csütörtök, január 08, 2015

-

ült és nézte, ahogy elillan az idő. nézte a vonalakat, amelyek pillanatok alatt kelnek életre és változtatnak meg mindent.

hétfő, január 05, 2015

búra

pont a múltkor gondoltam, hogy tök rég voltam beteg, erre tessék. így, hogy egy percet sem aludtam és még beteg is vagyok, nem olyan menő az új év. mindegy, egyszer élünk, mindig van valahogy, most is lesz valahogy.
valójában fel vagyok töltve, szóval nagy baj nem lehet. egyébként is szeretem ezt a furcsa búrát, ami ilyenkor körbeölel.

szerda, december 31, 2014

same shit

et mihi res, non me rebus, subjungere conor.

hétfő, december 29, 2014

narancsvörös

a tarkódban érzed. hogy vöröslik, nyom, simogat.

website statistics
hit counters