vasárnap

egészen nyugodt minden most. még a macska sem idegesít most annyira. viktor virágot locsol, én pedig heverészek az ágyamban olvasgatva. és nincsen mondanivalóm. nem is tudom miért írok akkor.

anyám tegnap felhívott és legalább 4 étel receptjét mondta el nagy örömmel a telefonban. nem főztem tegnap, de nem volt szívem leállítani, annyira lelkesen mesélt. és valami ismerőse mester utcai albérletét akarta, hogy megnézzem, de most először sikerült meggyőznöm arról, hogy a mester utca nem a legmegfelelőbb környék, meg hogy ugyanannyiba kerül, mint amibe most lakom és ilyen szempontból azért ez sokkal jobb. szóval a lényeg mégiscsak az, hogy hajlandó meghallgatni a mamám. komolyan venni. és ez öröm.

egyébként meg nem értem, hogy ha valakinek baja van, miért nem mondja. annyival egyszerűbb lenne, ha tudnám min kell változtatni. nemde? na mindegy.

megyek vissza az ágyamba olvasgatni.