origo

van egy olyan pillanat, amikor felállnál, és kurvaanyáznál, és otthagynál mindent, de nem teszed meg, mert attól tartasz, hogy nem nyúlnának utánad.
majd ha megtanulok elindulni ilyen helyzetekben, akkor leszek felnőtt. és ezt most lehet, hogy csak azért mondom, mert megváltozott az értékrendszerem. egy éve még azt mondtam volna, hogy nem megyek bele ovis játékokba, hogy ha te nem, én sem. most meg tessék. hol van az a pont, amit elnevezhetek origónak? meg kell keresnem.

egyébként meg nem számít, nem? sosem lépünk kétszer ugyanabba a folyóba. vagy mi, nem?