zero

nem tudom, mikor voltam utóljára ennyire lepukkanva szellemileg. nem gondoltam, hogy attól, mert nincsen partnerem a munkában így ki lehet készülni. annyira unalmas vagyok, hogy már fel sem tudom dobni magam. hogy tudnék így feldobni bárkit is. persze igyekszem. de hol tudnám visszafolyatni magamba a kiszökō energiát? hogyne, persze, otthon töltōdöm, de több kell. minden reggel egyre fáradtabban ébredek.

ez a fusi jókor jött. de ez így tutira nem maradhat, mert ezen a helyen pont úgy járok, mint a bazsalikom a hideg lakásban.

ha nincsen inger, nincsen kedv. ha nincsen kedv, akkor meg nincsen energiapótlás.

nem az a szar a felnōtt életben, hogy öregszünk. nem is szar a felnōtt élet, ha jobban belegondolok. az energia hiánya a kibaszás, de sosem gondoltam, hogy létezik olyan szituáció, amelyben nem találok egy képzeletbeli mini konnektort, amire rácsatlakoztathatom majd az aksimat.