szerelem, stb. (k.kabai lorant verse)

jacques roubaud nyomán

a szerelmed igazat mond. a szerelmed mindig igazat fog mondani. amit a szerelmed mond, igaz, mert a szerelemed mondja. néhányan úgy gondolják, hogy a szerelem azért mond igazat, mert a szerelem igaz. mások azt állítják, hogy a szerelem nem mondhat igazat, mert az igazságnak semmi köze a szerelemhez. de a szerelem igazat mond, mikor beszél.

a szerelem nem beszélhet virtuálisan, mert ami történik, hatással van az életre.

nem egy határ, és nem is az ismétlődő kisajátítási gesztus lehetetlensége, mert semmiképp sem mondhatom, hogy ott van.

a szerelem igaza a szerelemben van. melyik szerelemben? szerelmedben, és a szerelemben, amiről szerelmed beszél. a szerelem igazsága ezért az igazság igazsága.

a szerelmed, saját tanulságod szerint, nem mond semmit? inkább mutat. mit? hogy nem mondasz semmit. de mutatja azt is, hogy miközben mutat, nem tud egyszerre eltűnni is.

"a szerelmem a következőképpen lesz megvilágosodás számodra: felismerheted, mint értelmetlent, amikor megmásztad, mint egy fokot, hogy így fölébe hágj (eldobva, úgymond, a létrát)." - nem hiszem, hogy értem ezt.

megláthattam a szerelmed, íme: semmi, és a hátoldalán is semmi.

sem ami történik, sem ami nem. hisz minden egyéb minden marad.

ebben a körkörös, virtuális és zárt tükörben a nyelvnek nincs semmi hatalma.

a szerelem szerelme, amikor szerelmed hazudni kezd. és egy napon hazudni fog, mert igazat mond, és a szerelmed véget ér. és véget fog érni, mint minden szerelem. mint minden. amikor szerelmed véget ér, halott leszek.