mindig, mindig, mindig meglepődöm azon mennyire jól érzem magam az eklektikában. hogy a fene egye meg.

és ma egyszerűen olyan hihetetlen tavasz volt, és úgy utálom, hogy így becsap engem ez az időjárás, mert én még az illatot is éreztem ám, egészen tavaszhangulatba kerültem. két nap múlva meg tuti lefagy a vidám fejemről a mosoly. szeláví.

és tegnap még nagy örömömre lehetőségem nyílt bepillantani a tisztaságba. egy tekintetet kaptam el, egy szempárt, amiben mély, friss és őszinte tisztaság lakott. és akkor, ott elő is jött..a szemből..megmutatta..nekem.