szóval éjszaka a lánchíd mindig varázsos. főleg, ha nincs olyan hideg, hogy odafagyj a korláthoz, mikor nézelődsz.
tegnap főztem a ribanccal nálunk és elég jó volt. a kaja is nagyon jó lett, meg az idő is kellemesen telt, mert a ribanc elég humoros. és aztán meg videózni voltam, ami egyébként sok szempontból kitűnő program volt, de amit hirtelen hangsúlyozni kívánok az a tejeskávé, amit az eszter készített. mert én eddig mindig nagyon lassan ittam a kávét, simán egy órára elegendő volt egy bögre és most egyszerűen nem érdekelt az sem, hogy forró, nem bírtam megfosztani magam az élménytől egy percre sem. köszönet a zseniális kávéért eszter kedves.

és akkor még azt is akartam mondani, hogy megint elkezdődött egy újabb hét és ez már eléggé unalmas. valahogy a hétfők ilyen idétlenek mindig, valahogy mindig azt érzem, hogy visszahúznak, lenyomnak, győzedelmeskednek a szervezetemen, idegrendszeremen, mindenen. talán bele kellene dugnom a fejem a homokba, vagy csak feljebb tekerni a hangerőt...