amikor úgy futsz, hogy azt érzed egy hatalmas nylon van eléd feszítve és nem bírsz gyorsabban futni, mikor azt érzed kiszakad a lábad, mikor csak rohansz és a gondalataidat (szerencsére?) valahol hátul hagyod, mert ijedtükben nem bírnak követni... ez az állapot ugrott be álmomban és azt hiszem nem volt jó érzés. a nuncsaku hangjára is emlékszem és a hátizsákomban zötykölődő kacatokra..
hétfő, január 19, 2004
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése