oké, szófosásom van. és amint ezt a mondatot leírtam kb 5 percig nem tudtam írni semmit. viccesen determinál kommunikációs központom. de most ez mindegy is, nem is nagyon zavar. az van, hogy egészen elszentimentálisodtam épp (egyesek szerint ez nem jó tulajdonság is, meg jó tulajdonság is), mert mécsesek vannak az irodában és valahogy olyan szentimentálissá tesz a gyertyaláng. meg az is van, hogy egészen jól vagyok mostmár.
mikor 5 éves voltam mindig azt játszottam otthon, ha unatkoztam, hogy anyám könyveinek gerincén található címeket és írókat olvastam visszafelé. éveken keresztül utána bizonyos voltam benne, hogy létezik egy könyv, ami fekete alapon narancssárga és az a címe nekije, hogy getegref. persze azóta se, sose olvastam el azt a könyvet. lehet utánajárok, ha hazamegyek legközelebb.
és én nagyon anyás voltam ám mindig és például egyszer, mikor nem mentem oviba valamiért (talán beteg voltam, fene tudja), szóval anyukám lement a boltba és engem meg otthon hagyott. mondta ő, hogy csak leszalad, ne aggódjak, de hogy, hogy nem én 5 perc múlva már nagyon aggódtam, hogy mi lehet vele, el is kezdtem sírni, majd 7 perc múlva már oly hatalmasra nőtte magát az aggodalom, hogy utána mentem a boltba, ami csak azért volt ciki, mert nem volt kulcsom és a lakásajtót tárva-nyitva hagytam. az avason. mindegy is ez, mert nem lett belőle baj. viszont lementem a boltba otthoni kis nacikámban (tél volt) meg pólóban, ahol egyetlen anyaszerű nőt sem láttam és kétdégbeesve kirohantam az utcára, ahol is a tanácstalanság és kiúttalanság hatására zokogni kezdtem azzal a tudattal, hogy eltűnt az édesanyám és valószínűleg soha sem lesz meg újra. persze perceken belül ott állt mellettem anyám, aki mint kiderült csak a postára ugrott még el, és rohantunk együtt haza, hogy hamarabb jussunk be a lakásba, mint bárki más, aki nem szokta ott tölteni a napjait.
ilyenek járnak a fejemben. és ami a legrosszabb, hogy ezeket le is írom ide.
viszont örvendetes hír, hogy sikerült lebeszélnem anyámat a vasárnap kora reggeli látogatásáról. végre aludhatok.
péntek, január 09, 2004
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése