rossz egyébként, mikor nem tud válaszolni az ember lánya egy smsre.

egész jól állok. úgy értem.. nem tudom hogy értem. most mintha megint a helyére kattant volna egy darab puzzle. mintha jobban látnám a képet. a képemet. a képedet. a képünket. nyugodt vagyok. és ez elég jó.

egyszer a diáksziget nulladik napján a híd alatt megcsípett vagy 40 darázs. hánytatni vittem vikit, aki jó barátnőm volt. rengeteg cherrybrandyt ivott és nem volt tőle valami jól. délután volt, reggelig kellett várni, hogy beengedjék az embert. a híd alatt aludtunk (basszus, mik vannak, ma már a szigeten sem tudnék aludni, akkor meg...!). szóval vittem vikit hánytatni, mert remekül hánytatok. és ahogy hátulról fogtam egyszercsak olyan volt, mintha csikkeket nyomnának el a bokámon. lenéztem és hirtelen realizáltam, mi történik. darázsfészekben álltunk és a darazsak szálltak, meg másztak befelé a nadrágszárunkon. rohanni kezdtünk, vettük le magunkról a ruhadarabokat. olyan furcsa volt érezni, ahogy másznak és csípnek a daraszak a testemen. aztán vége lett, nem maradt több darázs, de nagyon hosszú percek teltek el. a két bokámon 30 valahány csípést számoltam, de volt még vagy 10 a lábamon és a hasamon elvétve. ez most azért jutott eszembe, mert éjjel begörcsölt a vádlim és most olyan érzés, mint mikor a darázscsípések után bedurrantak az izmok a lábamon.