feri, a nonstopos megint épp kezdte visszalopni magát a szívembe szótlan segítőkészségével, figyelmes előrelátósággal, mígnem tegnap újra többet beszélt, mint amennyi ebbe a szimpatikus imágóba belefér. nem is értem miért kell átlépni bizonyos szerepköröket. ő feri, a boltos, aki ahogy belépek nyúl a szofi lights és a piros parmalat után, én meg a vásárló vagyok, aki mindig éjjel érkezik, mint a pataki attila, és szinte mindig ugyanazt kéri. ebbe a kapcsolatba belefér egy hogy vagy, vagy mi újság, de nem fér bele mélyebb bölcseleti eszmecsere. ha már úgy adódott, hogy van nekem feri, akkor én őt a boltos ferinek akarom.