apukám új barátnője úgy néz ki, mint halász judit, és ezzel az egyszerű szemponttal azonnal belopta magát a szívembe. no nem a legmélyére, de legalább pozitív az első benyomás ugyebár. az van, hogy gyermekkoromban halász judit rajongó voltam. ha tehettem, elmentem minden koncertjére, illetve helyesbítek, ha tehettem és ha anyukám ráért, elmentem minden koncertjére. elvittek. akarom mondani. aztán én annyira szerettem a halász juditot, hogy nagyon szerettem volna az egyik kisgyerek lenni, aki felviszi neki a virágot, meg mittomén, ilyesmi. és egyszer lőn, elém állt a várva várt alkalom, kezemben csokorral, szememben fénysugárral, pirosan izzó arccal és izzadó tenyérrel a színpad oldalánál vártam, hogy sorra kerüljek. és mindez egészen biztosan megtörtént volna..de megijedtem, elrohantam sírva, gátlásaim hurrikánjának közepette. a virágot unokaöcsém kezemből kitépte és halász juditnak odaadta. halász judit kedvesen mosolygá norbira, adá néki puszit, fénykép készüle eme esetről. jómagam hátul szomorúan. asszem ülök.