béla kutyám, mikor először látott havat, még nem volt egy éves. mindig bent aludt a házban, ezért baromira meglepte a dolog. hatalmas hó hullott abban az évben, derékig ért. emlékszem, reggel gyalog fél óra volt eljutni az 50 méterre levő boltba. imádták az emberek. mindenki a háza előtt lapátolt, szomszédokkal borozgattunk, ilyenek. béla kijött a lakásból, megijedt. aztán leugrott a teraszról szokásához híven és eltűnt a hóban. annyira megijedt az élménytől, hogy ugrálva volt képes csak haladni. annyit láttunk belőle, hogy néha a fülei libbennek. hihetetlen helyes volt. béla.