egy órán keresztül tömény festékszagot szívtam magamba egy zárt helyen, úgyhogy most kicsit olyan, mintha erőteljesen be lennék tépve. és egyébként is egész nap csak vigyorgok, úgyhogy most már nincs mese. ez a mai napi desztini. a grafománia is biztos eluralkodik majd rajtam. jesszasz.

például viccesnek találtam vác felé az autóból megpillantva egy cég tábláját ezzel a fantázianévvel: Inno-Vác - konkrétan sokáig nevettem, pedig annyira nem volt vicces. itt ragadom meg az alkalmat, hogy előre elnézést kérjek azoktól a kedves barátaimtól, akiket ma valószínűleg az ennél kicsit sem pompázatosabb humorommal fogok fárasztani.

régen egyébként volt egy barátom, a geri, akivel mindig szóvicceket találtunk ki, de nagyon rosszakat ám. az volt a szabály, hogy csak szelebritik lehettek a megoldások. ilyen viccek születtek akkortájt:
hogy hívják azt a színésznőt, aki jutalmat ad át? cameron díjaz.
jól sejtem, hogy nem kellene többet sorolnom, ugye?
nos, gerivel ezeken tudtunk nevetni. a régi szép idők. thália.