csupasszá olvadó végtelen idő
ragacsos halmaza
meg nem tett lehetőségeimnek
fényre fáradok
azt hiszem látomásunk közös
érintetlen, élő, érthető.
fejemben számolok háromig
négyre már nem itt
leszek
nyomom nélkülözöd
lélegzetem tartod markodban.