ribikém
az oscaron tényleg nem volt ott, de az oscar partyn a mortonsban igen.
kedd, február 27, 2007
otthon
az indíték: előítélet megy a viasaton, és láttam már, de nem emlékszem. és hát patricia játszik benne... szóval nézem. rendeltem netpincértől, és most jóllakottan fekszem az egyre melegedő szobában. azért ez így jó.
ma semmit sem dolgoztam, nem is volt meló mondjuk. illetve egy meeting volt, de az annyira nem munka. ellenben van egy játék bent, amit installáltam a macre, és teljesen lefoglal, annyira jó, hogy egyszerűen nem bírom abba hagyni. úgyhogy csatlakozom ribihez, ő is játékfüggővé vált a napokban. annyi a szerencsém, hogy csak macen fut a program, mert ha pc-s lenne, már rég hazahoztam volna, és nem aludnék egy percet sem.
hétfő, február 26, 2007
baby its cold inside
ma már azért hideg van. mármint itthon. itt este. vagy csak kurva fáradt vagyok, nem tudom. nem is fontos.
lekövetem magam
az volt amúgy, hogy 8-kor mégis elaludtam, felhúztam 9-re az órát, hogy akkor na, egy óra alvás az jó lesz. aztán persze elaludtam, de szerencsére nem durván, 11-re már bent voltam jól. és végülis nem vagyok fáradt annyira, mint gondoltam.
viszont ez egy nyugis napnak ígérkezik. hoztam be kaját is, minden nagyon rendben van.
havas
két jó dolog van a hóban.
az egyik, ahogy a duna elnyeli a pelyheket.
a másik pedig a madárlábnyomok. olyan nagyon kedvesek.
reggeli
baszki, az de durva, hogy még vége sincs az oscarnak, és már jön a reggeli spotja, ajajaj.. és ördög nóri, meg stohl andrás sokkoló duója, istenem.. mindegy na. asszem nem alszom, végülis két órát most minek, nem? na.
ok, ma a cuki és a na szavak használata eldurvult az írásomban. ebből a na idegesít jobban. de nem fogok editelgetni itten ezért. NA!
tizenharmadik kör, betelejesül akkor, finálé is
ellen porszívózik. rheese whiterspoon jön. csini. én szeretem a doktor szöszit amúgy. legjobb férfi szereplő. ki lehet cartman apja? leonardo dicaprio? ryan gosling? peter o'toole? will smith? vagy forest whitaker? (a kamera pásztáz.) nos, ezt csak a következő részből tudjuk meg. nem. most. forest whitaker kapta a díjat. mondjuk ennek örülök, mert szeretem nagyon. legfőképp a ghostdogért. egyébként tök jófej a többi jelölt, mert felállt, úgy tapsolt, ez rendes dolog, nem? képzeld, a neje majdnem sír. cuki. (baszki, vagy a tizedik cukim ez ma.) forest arról beszél, hogy ez mindenkinek lehetséges, nézzék csak meg őt. mindenki tök meghatott. de még leó, meg will is, képzeld. szerintem amúgy danny devito cartman apja. ehhe.
na, spielberg, lucas és coppola a színpadon. ők adják át a legjobb rendező díjat. inarratu, scorsese, eastwood, fears és greengrass. na? tippelj. martin scorsese kapta, akinek ez a 9. jelölése volt, és még sosem nyert. na. de ez már látszott, mi másért ez a három rendező lenne a színpadon átadni a díjat, nem? ehhe. mindenki feláll persze. az milyen már amúgy, most gondolok csak erre, hogy francis ford is, meg sophia is oscarosok. vagy sophia csak a filmért kapott, rendezésért nem? nem, asszem rendezésért kapott és nem a filmért. mindegy is. de jó volt azért a lost in translation is. na mindegy, szóval a tégla nyert, na, scorsese végre díjat kapott. de azért az gáz, hogy lucas még nem, nem? na mindegy.
na, utóljára a legjobb film kategória előtt az utolsó jelöltet, a királynőt mutatják be. baszki, negyed 7 van? most látom. persze mindegy, na.
jack nicholson és diane keaton a színpadon. a legjobb film kategória jelöltjeit mondják el. babel, tégla, letters from iwo jima, a család kicsi kincse, a királynő. ki nyer, na, ki nyer? jack mondja. a tégla nyert. scorsese bácsié, ugyebár. jack nagyon örül. viccel a producer csávó, hogy ott állhat, ahol anglia királynője állt percekkel ezelőtt, haha. nagyon sittes fejű ez a csávó. viszont györgyi baszki a leó mániájával, ajh.
ellen a színpadon. egy mondattal köszön el. klassz.
akkor ribikém, három percet kapsz, és kikérdezlek, ehhe.
tizenkettedik kör, a nagyágyúk jönnek már
ellen viccelődik, és konferálja az én kedvencemet, philip seymour hoffmann-t. legjobb női alakítás díja. na, ez mán izgi, nem? penelope, judi dench, helen mirren, maryl streep és kate winslet. közben hoztam be kenyeret, meg mackósajtot, majonézt és mustárt, mert megéheztem. na, de a díjat kérlek szépen helen mirren kapja, a királynőért. köcsög albert györgyi tiszta hüje bassz. mindegy, helen aranyos. kedves. penelope kicsit szomorú azért, de meryl streep tényleg örül. ezért szeretem, tudod. hih.
a téglát táncolták épp.
"a legjobb filmre kapott díjak már kaptak díjat" - mondja szerencsésen albert györgyi.
tizenegyedik kör, akik már nincsenek...
a család kicsi kincsét foglalják össze, eszembe jutott közben toni colette neve, akié korábban nem, tudod, muriel, meg még ezernyi kurvajó szerep.
ellen konferálja will smiths-t, aki michael mann-t konferálja, vagyis nem tudom, mert most megint egy kisfilm jön. gondolom michael mann filmjei, franc tudja. ja nem, amerikáról szóló filmekből összevágás.
tökre nem michael mannt konferálta, semmi sem történt ezután, kate winslet a színpadon. közben cigizek, és félek, hogy lehamuzom a klaviatúrát, bár a baracklé után ez már mindent kibír. szóval kate, akit imádok, nem is sorolom a filmeket, amik miatt, illetve kettőt igen, azt az indiaisat, fú, az nagyon, meg az egy csodálatos elme mittoménmije, amiben kék a haja, tudod, és jim carrey-vel játszik. a legjobb vágás kategória nyertesének ad át díjat, nevet nem mondok, csak filmet, szóval thelma schoomarker kapja a tégláért. hoppá, mégis mondtam nevet. olyan ez a néni, mint a youngban a gálzsuzsi, egy az egyben. cuki. sokat használom ezt a szót ma, mi? na.
jodie foster a színpadon. mondom, tök furi a kislányt így látni. na mindegy is, amúgy. ő konferálja fel azt a kisfilmet, ami az elmúlt évben meghalt filmesekről készült. peter boyle is meghalt? ő volt az everybody loves raymondban a papa. többek között. ezt nem tudtam. mármint, hogy meghalt.
reklám megint.
tizedik kör, györgyi lehidal
jennifer lopez a színpadon. de hogy mi a faszt keres ott? mindegy, a dreamgirlsről beszél, amiből most jön egy betétdal. a már oscar díjas jennifer hudson kezd. de már jön beyoncé. üti a ritmust a kis ujjaival a mikrofonon, ahogy mindig. de jó a hangja, na. a második dalt beyoncé egyedül kezdi. de most már jennifer is énekel. elvileg még jön egy harmadik dal is. beyoncé szólózik, nagyon akar teljesíteni, rázkódik, meg minden. de gecijó a hangja, ehhez nem fér kétség. itt a harmadik csaj, a harmadik dalhoz, meg egy pali. de már itt a másik két lány is, vagyis a három lány most együtt vokálozik, még a fiú énekel. de a faszért írok erről ennyire részletesen, most mondd meg. ú, gospel kórus is jön. na jó, erről tényleg többet ne már, nem?
ellen konferálja john travoltát és queen latifát, akit imádok. na, a legjobb betétdal díja következik. az milyen már, hogy 5-ből három dalra a dreamgirlsből jelöltek. tök gáz, nem? na. melissa etheridge nyert. csak mondom. pedig a dreamgirlsnek 60% esélye volt, ehhe. megköszönte a feleségének és négy gyerekének, látod, hogy szereti. a györgyi meg teljesen lehidalt, ne már, hogy nem tudta, hogy leszbikus.
én úgy látom, ez az oscar al gore-nak kampányol, ami hülyeség, mert al gore tökre nem indul a választásokon, nem? na.
5:30, mindegy, fáradok. reklám.
kilencedik kör, penelope rekedt hangjával
bár azóta nem ásítottam, most így 5:05-kor úgy érzem, picit álmos vagyok. tök jó zenék mennek a reklám blokk alatt, pl a moon river, meg a chim chimery...
na, hugh jackman és penelope cruz. zeneszerző díj. mármint a legjobb, ééérted. original score, mert tudod, ebből is kettő van. egy ilyen klasszikus, meg egy betétdalos. ez most a klasszikus. gustavo santaolalla kapta a babelért (a brokeback mountainért már kapott tavaly), de nem ez az érdekes, hanem a penelope hangja, annyira jól mondta be ezt a nevet, kicsit rekedten, fú.
ellen megint. jaj, most jön az amerikai filmakadémia elnöke, illetve hál istennek nem jön, hanem egy filmen keresztül mondja el, mit csinál a filmakadémia, egy perce van erre, ezért így hadar, meg minden. vicces elvileg.
most meg kirsten dunst és tobey maguire adja át a legjobb eredeti forgatókönyv díját. a család kicsi kincse írója nyert, michael arndt.
táncszínház újból.
nyolcadik kör, megijedek celine-től
4:40, jelenet a babelből. biztos jó ez a film amúgy. de nem megyek moziba, utálom a mozit. majd dvd-n, vagy 14 év múlva az rtl klubon.
eva green (bond lány, azt mondják), és egy fiú a színpadon (aki a babelben játszik, azt mondják), nem tudom, kik ők. a díjátadóknak nem írják ki a nevét sajnos, vagyis illene tudnom, de sajnos nem tudom. lemaradtam bulvárban sajnos, rég voltam otthon, rég olvastam story magazint. egy kínai film nyerte a rövid dokumentum film kategóriát.
jerry seinfeld a színpadon, én úgy szerettem a seinfeld showt, adták ezt itthon? úgy emlékszem, hogy igen. mindegy is. a legjobb dokumentum filmnek járó díjat adja át. dejó philip seymour hoffmann is ott ül (baszki, már azt sem tudom, hogy az ő nevére jól emlékszem-e), annyira szeretem, jaj. meg oprah is ott van. al gore filmje nyert, egy különleges igazság, asszem, ez a címe. felálltak az emberek, de nem hiszem, hogy a film nagysága, inkább al gore miatt.
na, most mutatták jodie fostert is. olyan vicces, hogy így gyerekkorától ismerjük. és már milyen idős azért. ahhoz képest persze.
na, clint eastwood a színpadon. valami ennio morricone-val lesz, mert róla beszél. több mint 400 filmzene, bassz, azért az elég sok, nem? két hetente ír egyet kb, nem? na, ennio morricone életműdíjat kapott, kérlek. jön egy összeállítás is. na, azt hittem ez csak jó lehet, de a kisfilm után celine dion úszott be a színpadon, hogy elénekeljen egy morricone dalt (i knew i love you), hátööö, tudod, hogy vagyok celine-nel... a fejformája olyan, mint a sarah jessica parkeré, nem? mindegy, remélem, rövid dal. nem rövid dal. az sz betű helyett mindig ilyen cs-s c-ket énekel, nem is értem. na, vége, és akkor most jön ennio a színpadra. felállnak megint az emberek. clint a mikrofonba tapsol, elég rossz hangja van. olaszul beszél ennio, cuki. ez vicces, lehet, nem tud angolul valaki, aki vagy 40 éve főként amcsi filmeknek ír zenét? persze mindegy is, nem fontos.
reklám jön.
hetedik kör, végre valaki sír
naomi watts és robert downey jr a színpadon, a legjobb vizuális hatás díját adják át. te, én nem bírom naomi wattsot, 21 gramm ide vagy oda. persze a 21 grammot úgy láttam, hogy nem is láttam, mert másra koncentráltam közben, lehet, ez a baj. na, kérlek, a karib tenger kalózai kettő stábja kapta a díjat, négy pasi, nem sorolnám a neveket, nem hiszem, hogy van köztük cimborád. tök vicces, hogy ilyen őszes, ötvenes ürgék csinálnak ilyen vizuális dolgokat, bár gondolom, ezek ilyen igazgatók, és akik tényleg csinálják, azok huszonéves suhancok, nem?
na, itt a szerelmed, catherine deneuve, meg egy ferde szemű pasi, akinek tudom a nevét, de nem jut eszembe. ja de, ken watanabe. az elmúlt 50 év legjobb feliratos, vagyis nem angol filmjeiről készült összevágást konferálnak fel. gondolom, a legjobb külföldi film kategória jön, gondolom a blokk után bejönnek a díjátadók. annyira vicces, hiszen hát igazából EZEK filmek, basszameg. ez a filmművészet, nem az amerikai filmek, de most elfogult vagyok, nyílván van sok jó amerikai film is. cate blanchett és clive owen adják át akkor a legjobb külföldi film díját. a mások élete kapja, ez egy német film, a pesti estben jót írtak róla, de ez semmit sem jelent.
ellen tapsol. most árnyjátékot játszik egy fal mögött. tiszta bolond. közben bejött a balettcsoport, hogy eljátssza a következő koreográfiát a filmzenére, tudod, amiket jelöltek.
de már újra a színpadon. és george clooney-t konferálja. aki viccelődik, hogy együtt ivott al gore-ral, gondolom, martinit, hehe. a legjobb női mellékszereplő díját adja át. jennifer hudson kapta az oscart, aki a dreamgirlsben szerepelt, és állítólag az american idolból kiesett, pedig... mindegy, most sír. minden néger nő sír az oscaron? a nagymamájáról beszél, szívhezszóló, ha látnál, tudhatnád, hogy én is könnyezem. jó, nem.
reklám megint.
hatodik kör, megint magyar jelölttel
ellenen egy új cucc van, és egy tartó van rajta, amiben egy oscar szobor van, de ez mindegy is asszem.
anne hathaway és emily blunt, akik a színpadon vannak, a legjobb jelmez díját adják át. meryl streep sokat nevet közben, mert ezekkel a csajokkal játszott együtt az ördög prádát visel című filmben, ő volt a főnökük egy divatcégnél. jelölték oscarra legjobb női főszerepre most ezért. kurva jó a meryl streep, nem tudom jobban hangsúlyozni. a marie antoinette-ért (sophia coppola rendezte, csak mondom) nyert egy csaj, aranyos, de milena canonero-nak hívják, és alig tud angolul. cuki.
tom cruise a színpadon. sherry lansinget köszönti, aki egy producer, és valami humanitárius díjat kap. képzeld, a kramer kontra kramert is neki lehet köszönni, mit szólsz? bassz, ez egy nagyon sikeres nőci, a paramountot 12 évig vezette, azért ez elég kemény, milyen jó, hogy nézem az oscart, ilyeneket tudok meg, és milyen jó, hogy leírom ezt neked, mert ilyeneket tudsz meg, nemde? sokat segített, meg segít mindenféle szervezeteknek amúgy. mindenki állva tapsol amúgy. a néni meg beszél. amúgy nagyon furi ez a néni.
szerinted azért jótékonykodnak annyit ezek a sztárok, mert lelkifurdijuk van, amiért semmivel milliárdokat keresnek?
4:09, ellen a nézők között. clint eastwooddal beszélget. clint kérdezi, ő is kap-e forgatókönyvet. de nem, ellen megkéri spielberget, hogy fotózza le őket, hogy felrakhassa a myspace-re. tiszta bolond, nem? kurvajó.
gwyneth palthrow érkezik, kurvajól néz ki amúgy. csinos, meg minden. tudom, te féltékeny vagy rá madonna miatt, hehe. a legjobb operatőr díjat adja át, itt is van magyar jelölt, zsigmond vilmos. izgulok is, látod, mennyire megváltozott az írásképem? remeg a kezem ugyanis. ehhe. na jó, nem izgulok, igazság szerint leszarom. drukkolok azért, de ennyi. na kérlek, az oscart guillermo navarro kapta a pan's labirynthért, cuki ürge, lehet elbasztam, nem szurkoltam eléggé zsigmond vilmosnak, nem? már mindegy persze.
a tánccsapat megint táncol, nagyon vicces amúgy, de nem tudom leírni jól úgysem.
reklám.
ötödik kör, érdekes felfedezéseket teszek
ellen. nagyon vicces az ellen, főleg a szüneteivel. amikor nem beszél. meg azt mondta, utalva a zöld dologra, hogy megkérték, hogy újrahasznosítsa a vicceit.
na ki jön? a színésznő, aki díjakat ad át. és most tényleg, hehe, cameron diaz, kérlek, dögös amúgy, bár szerintem szőkén jobb. legjobb animációs film, ha jól értem. az jön. a táncoló talpak nyer, a pingvines.
albert györgyi csak köszönömöt fordít.
itt van ben affleck. a south park óta csak a segg arc jut róla eszembe. egy montázst konferál fel a forgatókönyv írókról, illetve arról, hogy a filmekben hogyan jelentek meg eddig az írók, csak gondolom ez a legjobb forgatókönyv írókhoz antré. ez is tök jó összevágás amúgy. én mindig ezeket bírtam a legjobban. az összevágásokat. (gec, jack nicholson tiszta kopasz, fel sem ismertem szinte). ben nem adott át díjat, csak ennyi volt.
mert már a királynő főszereplője (legjobb színésznő díjra jelölt) és tom hanks vannak a színpadon. és akkor ők adját át a legjobb adaptált forgatókönyv díjat. borat is jelölve van, bocsi! hihi. a tégla forgatókönyv írója nyert. egy hosszúhajú pacák, william monahan. na.
azért a judi dench és kate blanchett filmet meg kellene nézni már csak miattuk is.
martin scorsese meg ahogy öregszik, egyre jobban hasonlít woody allanre, nem? és nem csak a szemüvege miatt.
reklám.
negyedik kör, ebben nincs díj
scorsese filmjét mutatják be, a tégla, tudod. györgyi ezredszer mondja el, mennyire imádja az ő leóját.
a verdák című film betétdalát adja elő egy majdnem kopasz tag gitáron és egy ősz hajú bácsi zongorával. uncsi dal, általában ezek a filmbetét dalok már csak ilyenek, kivéve persze a björköt vagy 5 évvel ezelőtt, hihi. nem is nyert persze. mindegy is.
3:31, fiatal még az idő, most ásítok először amúgy. azt a rossz málnaszörpöt iszom, amit vagy két hete vettem itt a sarki nonstopban, és ami ugyan nem light, mégis light íze van. sajnos háromnegyed három körül megettem a mars csokimat, ezért már nem maradt édességem, a fene egye meg.
na, most meg melissa etheridge adja elő a nótáját, ami egy dokumetumfilmhez készült (al gore-ról szól), és ez nagy kuriózum ugyebár. sosem szerettem amúgy melissát, már ahogy énekel, azt nem. de asszem az anne lebovitz készített róla, meg a családjáról (csaja plusz gyerekek) olyan csudás képeket, hogy egy életre megkedveltem őt, bár semmit sem tudok róla.
na, emlegetett alelnök megjelenik. szóval al gore és leonardo dicaprio a színpadon. az oscar zöld lett vagy mit mondanak, hogy környezetvédősen készültek az oscarra, nem is értem. közben hugh grantet is mutatják, kurva vicces szemüveggel, nagyon intellektuális. meryl streep. imádom. tiszta magdika, tudod, a nagynéném. egy az egyben.
és reklám.
harmadik kör, végre érdekesebb kategóriák is
ellen három vicces mondata után egy zenei blokk. kórus. tök érdekes. filmek aláfestését adják elő csak hanggal. de a lódobogástól a vonatig, a füttyön át a zenéig, kocsifékezés, helikopter, szélvihar, minden. kurvajó.
két ürge, akiknek nem tudom a nevét, de tényleg. de az egyik simon a buzi (greg kinear) a lesz ez még ígyse-ből, tudod. na, a legjobb hangvágás kategória. kérlekszépen, a levelek iwo jimából két hangmérnöke kapta, két ürge, nem írom a neveket, mert úgysem érdekel, nem? na. az sokkal viccesebb, hogy az egyik csávó annyira sokat beszélt, hogy a másik hiába fogdosta a papírkáját, nem maradt idő neki.
jessica biel és egy fiatal színész csávó, fingom sincs, ki. hangkeverési díj következik, tudom, erre vártál csakis, hm? a dreamgirls csapata nyert. 4 pali. jut eszembe, eddie murphy elhozta az új csaját, pedig milyen jó lett volna mel b-t pompában látni ma este, mi? hihi. beyoncé elegánsan öltözött, de jay z-t nem látom, persze nem is baj.
rachel weiss érkezett (semmit sem fordítanak amúgy, és nem is hallani, amit mondanak, de legalább infókat mondanak, nem kacarásznak). a legjobb férfi mellékszereplőket sorolta fel. de úgy néz ki, ez már a díjátadás végülis. eddie murphy is itt jelölt. meg mark walhberg is. én neki drukkolok. alan arkin (? névzavar, nem láttam, mikor kiírták) kapta, a család kicsi kincse filmes szerepért, amiben simon a buzi is játszik, meg muriel, tudod, nagy kedvencem, de nem jut eszembe a neve, a picsába, majd utólag ideírom.
ellen az ülések felől érkezik, beszélget pl mark wahlberggel és martin scorsesevel. letérdel mellé, és egy forgatókönyvet ad neki, meg minden, nagyon laza.
na, egy balett táncegyüttes lép fel, illetve ők fognak táncizni a filmzene kategóriákban jelölt zenékre. rövid volt, és most reklám jön.
második kör, magyar érdekeltséggel
vicceseket mondott ellen, pl ezt: ha nem lennének kiskorúak, feketék és melegek, nem lenne díjátadó.
a rövid szünet után will pharell (nem rokona pharell williamsnek, tudod) énekel vicceset, hát nem tudom, ez ilyen amcsi humor, amin ők nagyokat tudnak nevetni, mi kevésbé. most jack black is berohant énekelni. őt szeretem, de ez akkor sem vicces még nekem. kiszólnak a jelölteknek. ez sem vicces. most egy harmadik is énekel, ő egy csomó filmben játszott, de csak a chicagóra emlékszem, hogy roxie férje volt. ő a közönségben ült, onnan ment fel énekelve a színpadra kérlek. albert györgyi persze közbe beszél. persze minden jelölt nagyon nagyot nevet, mondom, vicces dalt adtak elő.
ők adják át a legjobb maszkért járó díjat. mégpedig a pan's labirynth már megint, itt is két olasz asszem, férfi és nő. te, lehet, hogy ez egy olasz film?
ellen a színfalak mögött most, beszélget egy csávóval. egy kislányt és egy kisfiút szólít a színpadra, az egyik will smith fia, a másik egy oscarra jelölt kisjány, abigail breslin. cukik. legjobb animációs kisfilm kategória, ebben van a magyar film is, amit nem néztél meg, a maestro. na. hát, nem a magyar csávó nyert, hanem valami danish poet. torill koret, asszem ez volt kiírva, egy szőke maca. rajzos film amúgy.
a gyerekek még egy díjat adnak át. legjobb rövidfilm. amúgy a will smith tök büszke a gyerekére. nyílván. te is az lennél, nem? (3:03 van amúgy.) na, a díjat ari slander, izraeli ürge kapta, palesztin-zsidó konflikt. klassz. bocs amúgy, ha nem jól írom a neveket, de nem látom, mert csak rövid ideig mutatják, és tudod, én csak a szelebeket figyelem közben.
amúgy madonna nincs ott sajnos.
egy vetítő ereszkedik le, nyílván vetítés jön. ja igen, tudod, minden oscaron mutatnak egy részletes bemutatót az 5 jelölt filmről. most a clint eastwoodé van épp. te, én a clint eastwoodot úgy utáltam rég, és olyan kellemesen csalódtam benne. na mindegy.
megint szünet van, csak nem jöttem rá, mert azt hittem valami montázs, de nem. nyomom a postot akkor.
első kör, ellen és az első díj
na ribikém, akkor mondom, jó? az meg nem érdekel, hogy nem érdekel, muhaha.
jó, kurva idegesítő az albert györgyi. nem lehet hallani tőle, mit mondanak, és ő sem fordít rendesen.
pedig ez az intro nagyon jó a jelöltekről.
bassz, az albert györgyi nagyon nincs magánál. de tényleg.
ellen tök jól néz ki. persze nem az esetem, de ennek a nőnek is jót tett a kor. hány éves amúgy? nem is tudom, persze mindegy is. rá is gyújtok inkább. mentegetőzik a györgyi közben, hogy nem tud vicceket lefordítani, mert túl amerikai, belsős viccek. ilyenek. ehh.
ellen vicces pedig. olyan a haja, mint a katié kicsit, tudod. de majd látod reggel. és milyen jó volt whoopie is azért, nem? na mindegy, de ellen is jó. és kicsit olyan színházas érzet ez amúgy.
egy gospel kórus jött be kérlek hirtelen. még nem tudom, hogy miért, de mind, ellen is, bementek a nézőkhöz. de fél perc sem volt.
na, nicole kidman és daniel craig jönnek átadni az első díjat. nicole úgy néz ki, mint kim basinger. amúgy. látványtervezők díja következik, mondanom sem kell, mennyire izgulok, heh. de azért elmondom, mert úgy illik: valami olasz nevű, húh, pan's labirynth amúgy, de a nevüket nem tudom, egy nő és egy férfi.
jön egy néni. most látom, ez egy híres, fiatal színésznő, hogy is hívják? ja, maggie gyllenhaal. ő testvére amúgy jake-nek? mindenesetre a computeres filmkészítőkről mesél. egy oscart adtak át, technikait valami ürgének, de mivel nem írták ki a nevét, nem tudom neked ezt sem elmondani, de a ralph fhynes-éhoz (ezt sem így írják, mi) hasonlít.
interrupt
az van, hogy folyton egymás szavába vág a két kommentátor. csak mondom. ez zavar, ezt már érzem. de egyébként jók. sok infót nyomnak, meg tolmácsolnak. és albert györgyi kurva sok infót tud, szóval ha más nem, hát ezért kurva jó választás egy ilyenhez.
pirosszőnyi
kiváncsi voltam egyébként albert györgyire, és azt hiszem, hogy balázsi pannánál csak jobb lehet, hiszen ő csak nevetni tudott a vicceken, fordítani sajnos nem annyira.
bassz, cate blanchett azért milyen szép. meg nicole kidman is. de ezt a felsorolósat most befejezem. azt mondják 3 óra 41 perc lesz. akkor még lehet, hogy munka előtt alszom majd egy picit.
vogue magazintól is van ember, gec, aki csak elemezni jött a ruhákat. hát nem tudom, szerintem anyámnál senki sem tudja ezt jobban csinálni, majd javaslom a következőre, ehhe.
azért még a helyszínelőket végignézem.
oscar előtt
várom az oscart. úgy döntöttem, reggelig ébren maradok.
vicces, amikor ribivel helyzetmegoldunk. ma este a mom park melletti parkolóban körömlakk lemosóval távolítottuk el a régi zöldkártya matricát, majd tapasztottuk az újat. jó volt. amúgy.
most még helyszinelek grissomékkal, aztán élő kapcsolás los angelesből. már régen volt, amikor izgatott ez az oscar dolog, de most nosztalgiám van, vagy mi.
vasárnap, február 25, 2007
poison
ú most meg a poison egyik dala szól (emlékszel, szőke énekes, tiszta guns amúgy), az every rose has its thorn, ami egy az egyben a paradise city-re van megírva, kurva vicces nyúlások ezek, na.
vicces
még nem jöttem rá pontosan, hogy a hole-szerű indítás után mire hasonlít egy az egyben az új spohie ellis-bextor szám, de meglesz úgyis. először mirwais-re gondoltam, de nem, valami nyílvánvalóbb, ráadásul egy az egyben megvan ez valahol, csak nem fog az agyam.
egyébként a vh1-on ilyen rock legends délután van, volt judas priest, deep purple, black sabbath, led zeppelin, meg egy csomó kiss, meg ilyesmi, és tök jók ezek a dalok. persze nem hallgatnám tudatosan őket, de így véletlenszerűen egy-egy, vicces. és hozzáteszem, hogy zseniális énekesek voltak ezek az emberek, mert az alapok azért tök uncsik. a hangjukkal mégis iszonyatosan fel tudták dobni a dalokat, basszameg. robert plant azért. na. most meg cult, she sells sanctuary. fúú. mondjuk erre már korábban is rájöttem, de most megint, szóval, hogy axl rose innen lopta a személyiségét. meg a táncát. mindent.
megyek mindjárt ribikémhez mosni. meg a tökös csajt nézni ott nála, gondolom jókat röhögünk majd közben. az van, hogy én nagyon szeretem rob schneidert, mert vicces. meg adam sendlert is szeretem, bár ő máshogy vicces. letöltöttem tök sok vicces cd-jét, annyira jók a dalai. na mindegy is.
brúsz
bruce springsteen 20 éve is béna volt, meg most is az. van egy bakelitem amúgy tőle, a born in the usa. amin egy farmer hátsója van a borítón, meg az amcsi zászló. azért ez is milyen fura, hogy az amcsiknál mennyire mást jelent a zászlót kirakni, viselni, mittomén. persze nincs is 2000 éves, ilyen-olyan történelmük, az is igaz.
van egy kollegám, aki egy az egyben úgy néz ki, mint bruce springsteen amúgy.
szombat, február 24, 2007
buli
tegnap csúnyán bebasztam. de jó volt, úgy értem táncoltam egész este, nagyon jó volt, tényleg. persze nem csak a tánc.
nem voltam hülye részeg, csak olyan jó, pörgős. tipikus egyébként, hogy egy kollegám belehányt a csapba, és még a hányás szagban is megpróbáltam segíteni neki, mert hülye vagyok.
most még olyan fejfájás gyötör, hogy azt hiszem ma este itthon maradok és tévézek. meg anyáékkal vacsorázom, ha minden igaz. az jó lesz.
péntek, február 23, 2007
okokozat
tudtam, hogy ez lesz, nincs erőm elindulni haza. persze azért nincs erőm, mert nincs kedvem. és azért nincs kedvem, mert otthon takarítanom kellene. és azért kellene takarítanom, mert holnap jönnek anyámék. és azért jönnek anyámék, mert valami pártos akármi lesz. és hogy miért lesz pártos akármi, azt nem tudom, úgyhogy végre kitehetek egy végleges pontot.
szóda
bent ülünk a szódában a ribivel. én szabin, és nincs áram közösségileg a házban, úgyhogy lejöttem ide netezni, mert lelkifurdim lett volna, hogy küldtek-e melót, de rendesek, nem küldtek, ez jó.
itt mindig redhotcsili szól, nem értem.
kérdés
évek óta szeretnék rájönni, hogy a helyszínelőkben, mikor éjszaka egy lakásban helyszínelnek, miért nem gyújtják fel a villanyt a zseblámpák használata helyett.
pörkölt
a ribi olyat főzött, hogy még most is nehezen mozgok.
de az agyam hál istennek már pörög, ezért meg tudtam csinálni egy holnapi munkát, és bár nem akarom elkiabálni, mégis úgy néz ki, hogy holnap nem kell mennem dolgozni.
vagyis takaríthatok egész nap, majd este szétizgulhatom az agyam a nagy csocsóbajnokságon. hűdeklassz.
most még miami helyszínelők, aztán biztos lesz még a sima, las vegasi, aztán meg alszom, pörkölttel a gyomromban, bambán, nyálfolyósan, mélyen.
csütörtök, február 22, 2007
mesés
közelebb rakta a hamust, hogy hason is kényelmesen elérje.
komfortos érzés volt, jól ismerte már, mint a simogatás, úgy futott végig rajta a tekintet.
ha nem beszélt volna, akkor is el tudta volna mondani.
később valahogy mégis útjukra engedte a szavakat.
összefoglalva
csócsóban egyre jobb vagyok, bár nagyon be vagyok szarva a pénteki nagy meccstől.
sört ittam ma, két pohárral is. és ha két pohár bort ittam volna, berúgtam volna. így viszont tök jó volt. csak kár, hogy nem szeretem a sört.
alig vagyok itthon, ezt bánom. holnap sem leszek. pénteken sem. ajh.
mindjárt vége a februárnak, lassan hivatalosan is tavasz.
nincsen mondanivalóm. és valami tompa, fájdalmas film megy az m1-en. inkább alszom, azt hiszem.
szerda, február 21, 2007
akkor
te szomjas, én nem szeretem ezt a továbbadós hülyeséget, de mégiscsak olyan kiváncsi volnék, neked mi volt a hét legkedvesebb, vagy meghatározóbb, vagy milyen könyved. hm?
meg aranka, neked meg a 7 számod. úgy értem zenei. na, hm?
na.
szolgálnak
az elmű már volt itt, mindjárt itt a főgáz, és akkor mindent letudtam végre.
nincs kedvem dolgozni menni, de megyek, mert az embernek dolgoznia kell.
kedd, február 20, 2007
eklektikás
nem vagyok egy panaszkodós ember, de ez már tényleg tök durva. az eklektika ugyanis. megint árat emelt. és ez annyira gáz, már drágább, mint a liszt ferencen bármelyik hely. az egyetlen normális leszbikus barát hely, érted. mindegy, nem húzom fel magam, meg majd ribi úgyis ír erről szerintem holnap. de szar azért, hogy ez lett. még ha várható is volt.
és a külön idegesítő, az a sok szójáték az új étlapon. elvele restaulounge. nem biztos, hogy pontosan idézem, de a két szóból csináltak egyet. hát hányok.
viszont, ami 4 éves gyerekek készsége a kaja ajánlatoknál: eclectikum. anyád.
ez van bassz, így múlik el a dicsőség. vagy hogy mondják ezt.
beleafejembe
na, most meg nincs munkám. semmi, semennyi. persze jó ez, vigyorgok is, mint a tejbetök.
beszéltem ribivel telefonon, és nas hate me now-ját énekelte, ami belemászott a fejembe.
mesés
érezte, ahogy lábujjhegyen mászik fel a hátán az idő. a tarkójához érve ránehezedett, és nem akart mozdulni.
nyomta előre a fejét lassan, súlyosan.
közben igyekezett tekintetével valami élő, erős, fényes dologba kapaszkodni.
a napot kereste. persze hiába.
hétfő, február 19, 2007
üres
jók ezek a házi csocsóizék, csak semmi értelmük nincs. ráadásul pénteken is lekéstem a két sorozatot, meg ma is. a fene.
mindegy, elmosogatok, aztán bekómázom a szulák show alatt.
sértődős
az a kedvencem, amikor valakin látszik, hogy nagyon akar ismerkedni az emberrel. és miután realizálja, hogy te nem akarsz nagyon ismerkedni, besértődik, és onnantól kezdve, mint egy sértett picsa vonulgat, ha meglát.
nem azért, mert megbántottad, még csak nem is azért, mert nem vagy neki szimpatikus.
azért, mert nem vagy kíváncsi rá annyira, mint amennyire ő kíváncsi rád.
elkerülős
ma meg akarom úszni a munkát, eddig pár mondatot kellett csak kinyögnöm magamból, és többet nem is szeretnék azt hiszem. munka után meg házi csocsóbajnokság, szívem szerint azt is elkerülném, úgysincs sok értelme. ma elkerülős vagyok, és ezzel azt hiszem, nincs is baj végülis. van hogy ilyen elkerülős napok jönnek, van, hogy belemenősek, így kerek a világ, heheh.
de mit is, valamit nagyon akartam, úgy néz ki sikerült elkerülnöm ezt is.
jólfésült
tisztára jólfésült lettem, vagy hogy mondják, szóval tegnap főztem, ma hoztam be ebédre kaját ételhordóban, nem is tudom, hova fejlődhetek még.
illetve de, tudom, meg kellene tanulni nem vásárolni feleslegesen redbullt, meg tejeskávét az eklektikában, meg roséfröccsöt sem, illetve csak akkor vásárolni ilyeneket, amikor majd már annyit keresek, hogy fölöslegesen is vásárolhatok.
kaja
micsoda faszság az azért, hogy az asztalnál esznek az emberek a munkahelyen. engem legalábbis baromira tud zavarni a szag, meg a szürcsölés, és csámcsogás.. persze közben értem, mert én is szívesebben eszem a gépnél, indexet olvasva, mint a konyhában, ahol meg ki-be járkálnak az emberek. mindegy is, tényleg erről írok, nem is értem.
lent
azért az, hogy az abc-n élő tudósítást érdemel britney kopaszsága, hát nem tudom, van ennél lentebb?
zene
percek óta a rendőrakadémia zenéjét fütyülöm, és a fecó azt mondja ez a superman, pedig nem az.
update: viszont meg kell hagyni, kurvára hasonlít egymásra a kettő.
vasárnap, február 18, 2007
pihenős
még egy adagot eszek, aztán elsétálok ribivel kávézni, ez lesz. ki kell mozdulnom azért. kell a levegő. de végre asszem, kipihentem magam rendesen.
brit
nézem a brit awardot, updatelem magam megint. sophie ellis bextor hiába vadult be, szegény semmit sem változott. egyébként meg ez az amy winehouse ez kurva vicces, a hangja is, meg hogy rehab, meg a fogai, na azok nagyon.
asszem most ezzel elleszek egy darabig. főleg hogy a reklám után egy interjú jön nellyvel.
sms
vicces azért. nem voltam nagyon berúgva tegnap, még sem emlékeztem mindenre.
kaptam délben egy smst, hogy igazam volt, és elnézést. erről eszembe jutott, hogy lebasztam egy lányt, aki szokásához híven infót kért tőlem a héten smsben, és miután megadtam, kurvára nem válaszolt semmit, még egy köszönömöt sem, ahogy szokta.
ő persze mindig ilyen volt, mindig is ilyen lesz, nem is tudom, miért mentem oda hozzá tegnap, hogy ez így nem jó, és hogy minimum egy jólvanköszit illik válaszolni, de én meg mindig is idealista voltam, és ezek a dolgok valamiért fontosak.
mindegy, ezek szerint hatott. persze lehet, hogy jobb lett volna, ha mégsem szólok.
egyébként zseniálisat főztem, most ettem egy mélytányérnyit, és asszem mire lesz erőm felkelni, addigra este lesz. szóval ma ez egy ágynap. és ez így van jól.
zagyva
tökre nincs kedvem semmihez, még aludni sincs kedvem, ez egy ilyen állapot, úgy néz ki.
faszom norah jones-ba is, itt énekel a tévében, és kimondom az igazat, akármennyire jó is a hangja, geci unalmas minden dala, és nem is értem, miért nyomom meg kétszer a bal egeret néha egy-egy nótáját meglátva a playlistben. tök sok ilyen van, amit csinál az ember, pedig végtelenül unalmas.
a ribinek megfogadtam, hogy kiírom, hogy valamelyik nap azt álmodtam, madonna felkérte az ügynökséget, hogy mi csináljuk a következő cd-je promóját, és én kaptam a feladatot, ő meg jött, hogy ismerkedjünk, mert ezt csak úgy lehet hatékonyan, én meg iszonyú flegma voltam. hát nem tudom, de nem is fontos, mert az álmok is csak megnehezítik az ember életét alapból, és most nyílván nem erre a madonnásra gondolok, mert ez semmit sem jelent. és úgy általában, semmi sem jelent semmit, csak könnyebb azt gondolni, hogy igen.
vh1
a vh1-on sade szól, king of sorrow, és most ez aláfesti egyébként az érzést, ami van bennem azért, amiért csúnyán elbasztam valami nagyon jót, valamikor nagyon régen, amit tökre bánok, mert .. persze mindegy is, csak tényleg, tényleg bánom. mindegy is. persze nem.
rityiratyi
tök sokáig elhittem, hogy velünk van a baj, mármint a ribivel meg velem, de ma rájöttem, hogy nem. elmentünk erre a madonna bulira, amit szerintem nem lehet elbaszni, mert ha jó a kihangosítás, akkor ha más nem, hát pakolni kell felfele a zenéket, és máris jó.
de persze ez is el lett baszva, szar hangosítással, meg oda nem figyeléssel, meg rossz helyszín választással, nem is tudom, tényleg. nem értem, miért van ez, miért van eleve halálra ítélve minden ilyen megmozdulás, de most már nekünk kell szervezni egy bulit, mert addig, amíg magam nem bukok bele, addig nem hiszem.
szóval izgalmasabb volt a nonstopban a "barátnémmel" csacsogni azon, hogy a gomba, amit vásároltam, mennyire friss és ínycsiklandó, és venni hozzá friss petrezselymet is..
csak a bíborkát sajnáltam, aki tényleg megpróbált mindent, és aztán bús smsben írta, hogy a színpad mellett szomorkodik, és tényleg szomorkodott, bár valamennyire megvigasztaltam azért. vagy nem. de ő tényleg jó volt, és tényleg mindent megtett, igyekezett..
tök felesleges bízni abban, hogy jó lesz ez. mert nem lesz jó. minden egyes alkalommal bebizonyítást nyer, hogy ez a szubkultúra el van cseszve. és a szervezésnél van elbaszva, nem kétséges. mindegy persze, mert mindenki figyelmetlen, mit is várhatnék, várhatnánk egy egymásra sem figyelő közösségtől, de tényleg.
szombat, február 17, 2007
memória
lassan egy hete sakkozom, mit töröljek ki a laptopról, és mit hagyjak meg, hogy tudjak letölteni. mert elromlott a cd-író, nem értem, hogy, és miért, de elromlott, az a lényeg. eleinte a filmeket töröltem ki, de most már nincs mit töröljek, szóval jönnek a zenék. mert az nem lehet, hogy nem tölthetek le. heh. vagy szerzek egy szaros pendrive-ot, ideje lenne már.
bassz, god's going to cut you down, kikészülök ettől a daltól.
so magyar
basszus, valami angeleyes zenekar dala megy a viván, és a csaj hangja iszonyatosan szar. ezek vannak ma, tényleg? nem bánom, hogy le vagyok maradva a magyar popzenében.
nehéz
van a mélyhűtőben csirkemell, de nincs kedvem főzni. pedig olyan jó lenne, ha főznék, mert főzni jó, utána enni pláne. csak elkezdeni, na az nem megy. jó itt a szivacson, ezt most nem adom a wok nyeléért.
4 napos
olyan jó lenne, ha négy napos hétvégék lennének. szombaton egész nap aludnék, vasárnap este "buliznék", aztán másnap is, aztán a következő napon, megint aludnék.
alvósba
na jól van, alszom mostmár, csak rákaptam a youtube-ra megint, mindig lefekvés előtt jön ez rám. azért azt figyelted, remélem, ahogy kt a lábával csörgőzött. huh. zene. na igen. say it right.
péntek, február 16, 2007
plusz
egyébként is utálom a kimondatlan dolgokat, de a másnak kimondott dolgokat sokkal jobban. és hát a színjátékot, na azt nagyon. de erről már annyiszor meséltem neked.
barátságos
mindig az van, hogy az emberek többsége a hátad mögött baszogat valamiért, amit tulajdonképpen ő cseszett el. pedig hát a barátságban az a jó, hogy el lehet mondani a másiknak. eleve, ez az alap asszem. egy barátod szemét ismered. tudod a színét. le tudod rajzolni. mert belenézel. mert bele mersz nézni. csak hát könnyebb kenegetni a szart, de ezt tudjuk már régóta úgyis. és elhatározod, hogy leszarod, és most az egyszer kurvára erős leszel, és tényleg nem foglalkozol vele. persze megteszed aztán, mégis foglalkozol, és akkor nem reagálnak. persze tudod, hogy mi megy a fejükben, hogy nagyon is benne vagy a fejükben, de azért az elég szar érzés, amikor csak te értelmezel úgy egy barátságot, hogy fontosabb az, hogy valaki legyen, mint mindenféle csippcsupp szarkenegetés. amikor kiderül, hogy csak számodra tűnt barátságnak.
mindig csak a számonkérés. mintha bárki is tartozna bárkinek. bármivel.
ágy vs. csocsó
azon tanakodom, akarok-e csocsó bajnok lenni vagy sem. mert ha nem, akkor most hazamehetnék ejtőzni egyet az ágyikómban. és igen, azt hiszem az ágy sokkal vonzóbb, mint egy csocsóbajnoki cím.
update: amint bezártam minden ablakot a gépen, hívtak telefonon, hogy jön egy extra sos meló. faszkivan.
keep walkin
hát elmentem a kóstolóra, 5 féle cuccost kóstoltam, és bebasztam, na, mondjuk ki.
értem már a keep walkin-t. tényleg.
alkoholos
johnny walker termékbemutató keretein belül lehet inni mindjárt itt az offiszban. és nem tudom, hogy igyak-e (mert azonnal bebaszom), vagy ne. egy percem van eldönteni.
csütörtök, február 15, 2007
könyves feladat ribitől
vicces, pont most láttam jocnál, hogy ő is ma teljesítette a feladatot. szóval a 9 könyv, nem sorrendben.
nem egyszerű, neki sem volt az, kihagytam pl a százévmagányt, paulaustert.. és a parfümöt is, pedig azáltal megtanultam orral olvasni.
herman hesse: demian
14 évesen, az osztályfőnököm nyomta a kezembe. az alapozta meg az értékrendem. ami az érdekes, hogy nem olyanra, amit a könyv sugall. viszont minden ebből indult. azt hiszem.
salvador dali: elrejtett arcok
20 évesen, hollyzafirtól. ezen keresztül megtanultam, hogy szavakkal is lehet festeni. meg a beteljesületlen vágyat ismertem meg általa.
géczi jános: vadnarancsok
17 évesen, apámtól. először szembesültem, hogy van igazi non-fiction. amit a szomszéd is írhatott volna. ami a szomszédról is szólhatott volna. találkozott az irodalom az életemmel.
jeanette winterson: szenvedély
19 évesen, brigitől. már leszbikusként. kiderült, hogy milyen sokféle érzelem, milyen sokféle, tengernyi szóval írható le. csodálatos élmény volt.
robert nyle: faust
21 évesen, antikváriumból. az a fajta katarzis, az a megdöbbenés, amit azóta sem éltem át könyvvel sosem.
dosztojevszkij: ördögök
16 évesen, könyvtárból. a lélek valahogy.
bulgakov: a mester és margaréta
17 évesen, otthon volt. a szürreális és a reális közötti hajszálvékony vonal megismerése. az ember megismerése.
nietzsche: im, igyen szóla zarathusrta
16 évesen, antikvárium. összerakott.
kierkegaard: vagy-vagy
16 évesen, antikvárium. felépített.
zenés
mindig is a zene rabja voltam, de ezt csak most realizáltam. ha nem hallgatom, akkor gondolkozom rajta, vagy épp töltögetem le. nincs egy perc, amiben ne lenne valahogy ott a zene.
linger
szóval az van, hogy a linger a cranberries-től egy csoda. mindig, mindig annyira jó hallgatni. most nincs kedvem megkeresni a youtube-on, de úgyis ismered.
szerda, február 14, 2007
dr house
megvettem a mopot. illetve a ribi megvette nekem. szép kék.
és lesz ma a pollock. de kurva fáradt vagyok.
az egyik kollegám, mikor enni kezdek, mindig megkérdi, mit eszem. meg hogy milyen. és friss-e. és nem tünt-e fel.. blabla.. ma megmondtam neki, hogy sajnos semmit sem eszem, mert percek óta kérdezget, ezért nem tudok enni. erre kiakadt, hogy miért ugrok neki. erre mondtam, mert szeretnék enni, ha annyira kiváncsi a kajámra, majd utána kérdezzen, vagy ha gondolja kihányom neki, és megvizsgálhatja közelről.
faszommá, pénteken doktor house, jön elő belőlem is a doktor house személyiség. hehhe. (egyébként kiakadtam, hogy 17:45-kor lesz péntek délután, amikor még dolgozik az ember. persze felveszem, de akkor is. kurva anyját a tévékettőnek. ok, közben kiderült ez csak az első évad ismétlése. azért még így sem oké a dolog.)
szakmás
annyira jellemző erre a szakmára ez a lenéző habitus, ami leginkább asszem a frusztráltságból jöhet, meg a jaj, csak nehogy valaki jobb legyen nálam, vagy a jaj, csak nehogy rájöjjenek, hogy pótolható vagyok, vagy a jaj, csak nehogy kiderüljön, hogy olyan vagyok, mint a többi gondolatokból fakadhat, vagy nem tudom. pedig olyan végtelenül egyszerű lenne alapból ez is.
mindegy, most azt hiszem elszököm haza.
ráérős
most, hogy megvolt a prezentáció, kurvára semmi dolgom, mehetnék kávézni, meg minden.
redbull ízű a szám.
tegnap éjjel a nonstopba végre érkezett felmosóvödör, szép kék, megfogtam a fülit, hogy akkor viszem, de nem volt rajta ár. az egész személyzet kereste nekem az árát, de nem ám hátul, valami papíron, hanem a vödrön. mondtam nekik, hogy feltűnt volna azért nekem is, ha rajta van, de csak nézték, többen is, forgattam, emelgettem, aztán abban maradtunk, hogy elteszik nekem mára, és hogy estig kiderítik hogyér'. szép ez azért. szép. tényleg.
esti nyögdécs
itthon. jó is, meg nem is. jó, és ezt nem magyarázom. nem jó, mert tudom, hogy nincs időm. nincs annyi, mint amennyit szeretnék. ezt-azt csinálni.. szóval vagy 5-ig ébren lennék. ördögi kör egyébként.
basszus, úgy írok, mintha világ vége lenne, pedig még csak éjfél van, ez nem is durva. tiszta hülye vagyok.
a sopranos felvidít azért. tony kurvajó.
kedd, február 13, 2007
hasítós
you can run on for a long time
run on for a long time
run on for a long time
sooner or later god'll cut you down
sooner or later god'll cut you down.
munkafolyamat
furcsa egyébként, hogy amikor ilyen lukas órák vannak itt az offiszban, és csinálhatnék olyat, amit tudom, hogy holnap meg kell majd csinálnom, akkor egyszerűen nem megy. nem bírom rávenni magam. sosem tudtam előre dolgozni. emlékszem, egyetemen is mindig az utolsó éjszaka kezdtem bele a dolgozatokba, csak ott annyiban volt más, hogy tök bántam éjjel, mikor annyi sok mondanivalóm akadt végül, hogy nincs időm mindezt szépen, logikusan kifejteni. érted, gondolom.
dolby
az milyen faszság már, amikor 2-ig kell várni arra, hogy kiderüljön, kell-e még az ember valamihez. és nem azért faszság, mert 2-ig kell várni, és kiderül, hogy igen, hanem azért, mert kettőig kell várni, és kiderül, hogy nem.
apám hitte
apám mindig azt szerette volna, hogy egy számítógép előtt ülő tudós legyek. tudod, aki kutat, meg összefüggéseket talál, meg elemez.
aztán nagyon nehezen értettem meg vele, hogy én nem az álmai megvalósításáért vagyok, hanem van nekem saját személyiségem, meg vannak céljaim, amik nem egyeznek az övével, és hogy ez egyáltalán nem tragédia, sőt, természetes. évekig folyt a csatározásunk, elképesztő gyűlölet volt benne, de szép lassan elillant.
egyébként meg örülhet, hiszen egy számítógép előtt ülök mindennap, bár a tudásom valóban jóval kevesebb, mintha gyakorló irodalmár lennék.
keddi első
azért rossz hétvégén is dolgozni, mert ilyenkor a kedd már simán csütörtöknek tűnik. például.
egyébként klassz volt az estém, csak már nagyon nyomaszt a könyvelő néni, fel kellene hívnom és letudnom az egészet, de még erőt gyűjtök, vagy hogy van ez.
mindjárt március van, azért ez iszonyú durva, nem?
ribikém, viszont nemsokára április, úgyhogy erősítsd a franciádat, én is ezt teszem.
hétfő, február 12, 2007
szopóágban
na, megint a szokásos szar, amikor valaki miatt várni kell, még arra is, hogy megtudjam, várnom kell-e valaki miatt.
de most a sarkamra állok, és megkeresem a valakiket, és megmondom, hogy nem várok rájuk. c'est ci, c'est la.
visliszt
krumplis tésztát ennék csemege ubival.
meg tudnék még fűben feküdni kockás pokrócon.
meg jó lenne vízbe ugrani a mályi tó egyik stégjéről.
és nem utolsó sorban szeretnék nyálcsorgatósan aludni úgy, hogy a hasamat melegíti a nap.
machine says yes
black velveteen. tök szép együtt ez a két szó.
nem tudom, hogy kapcsolódnak össze a dolgok bennem.
hosszú
egészen biztosan bennünk is van valami fotoszintézis, máskülönben nem tudom mivel magyarázni, hogy a fény ennyire jó hatással van ránk. mindegy mi van, mert ha kiállsz a napfényre, azonnal jó lesz minden, és önkénytelenül is mosolyogsz, figyeld csak meg.
szerintem a legnagyobb dolog a fény mesterséges előállítása volt, még akkor is, ha tökre más, mint ami az égből jön. persze közben meg nyílván haszontalan, mert minek akarunk tovább fényt, mint ameddig a kedves napocska kínálja, de hát annyi ilyen kérdéskör van amúgy is.
tegnap amúgy egy iszonyat idegesítő taxissal mentem haza. arról beszélt (egyáltalán, a fasznak filozofál ott nekem), hogy rossz irányba halad az emberiség, és egy idő után már annyira idegesített, hogy belementem, és mondtam neki, hogy attól, hogy az emberiség rossz irányba megy, ő még élhet a saját maga által felállított értékrend szerint, de akkor már jött a globális felmelegedéssel, és az oktogonhoz érve már a második csődbe jutott házasságánál tartottunk, és igyekezett elmagyarázni, hogy nem ő a hibás, amit hát finoman szólva, ki nem szar le.
mondtam neki, hogy szerintem azért felesleges a házasság, mert ma már vágyak, és szenvedély hoznak össze két embert, ami nyílvánvalóan max pár évre elegendő kapocs. és hogy régen azért működött egy életen át ez, mert partnerkapcsolat volt, mindenre kiterjedő figyelemmel választottak emberek, de ez simán lehet, hogy hülyeség, csak végtelenül untam már a szavait, ezért hallgattam inkább a sajátaimat.
mindegy, végülis jó fej volt, valamiért megkedvelt a végére, és elvitt pénzt váltani, mert nem tudott visszaadni, aztán tett egy kört a ház körül, hogy hazavigyen. nem szeretek ilyet kijelenteni, de utálom a taxisokat. kezdjenek valami mást azzal, hogy halálra únják magukat, én nem szolgáltatok, és ezt valahogy mindig elfelejtik, mintha ki lenne írva rájuk, hogy elviszlek, ha fizetsz, meghallgatsz, és te is beszélsz.
vasárnap, február 11, 2007
egeres
milyen sok vicces dolog van. elaludtam az előbb, az egér tekerőbillentyűje nyomot hagyott az arcomon.
hisztis
fejem fáj megint, unod már gondolom. egyébként meg leszarom, hogy unod-e, végülis nem állok feletted pisztollyal, hogy olvasd a szavakat.
bag lady, erykah badu, elég jó. bent a munkahelyen. ez nem olyan jó, de most ez van.
az ég megint zsákszínű, azt hiszem mindennek ez az oka.
szombat, február 10, 2007
topos
basszus, a vh1-on a top 50 love songs ever. épp az air all i need klipje megy, de szeretem. felső rakpart, budai oldal, batyitól a lánchíd felé. mindig, mindig az a késő nyári séta jut eszembe.
kiszámíthatós
nem tudom, én valahogy érzem, kiben bízhatok meg. kevés emberben bízom meg, azt azért hozzá kell tenni. egészen kis korom óta van ez így. mindig is tudtam, hogy nem szabad sokat beszélni, illetve szabad, de csak hülyeségekről. nincsen kiszámíthatatlanabb az embernél. az érzelmek bárkiben, bármit pillanatok alatt képesek bezárni, illetve kinyitni, hangsúlyossá, illetve hangsúlytalanná tenni, elhomályosítani, illetve élesíteni. ez már csak ilyen. kiszámíthatatlan. persze a kiszámíthatatlanság is kiszámítható valamennyire.
péntek, február 09, 2007
words
words they cut like a knife cut into my life - mondja mamma épp. illetve énekli.
megbüntettek amúgy, mert rossz helyen parkoltam. azt hittem, kezdek rendbe jönni anyagilag, de ez a 16 rongy most ráébresztett arra, hogy mégsem.
gyerekkoromban azt hittem minden autóhoz jár egy parkoló. kicsit úgy képzeltem, mintha mindig vinnéd magaddal. nem tudom, érted-e.
helyzet
az erotica albumot hallgatjuk rolival, közben pletyka szájtokat olvasgatok, vagy bulvár híreket, nem tudom, melyik megnevezést használjam, de mindegy is. fáj a fejem, köcsög frontok. ma nem akarok többet dolgozni, ami nyílván nem kivitelezhető, de ez most mindegy is.
voltunk a dunaparton, olyan szépen sütött a nap, a kacsák árral szemben úsztak minden megerőltetés nélkül, eszembe jutott vilanelle a lábukról, meg a sirályokat is néztük, ahogy szörföztek a sodrást kihasználva - óvatosan azért.
krisztinás
hogy ennek a gecinek mekkora hangja van! és végre a kedvenc dalomból lesz klip, ha jól sejtem.
tegnap estés
voltunk ribivel eklektikában tegnap, és gulyáslevest ettünk, meg vörösborral kísértük, és nagyon jó volt. ezt jobban nem tudom kifejteni sajnos. nem maradtunk sokáig, a barátok köztet már láttam otthon. mégis. tartalmas volt, és hangulatos. a hangulatos is milyen jó szó, azta.
meg 8 év után elmentem fodrászhoz, először rövidre akartam vágatni, aztán csak megkértem, hogy döntsön belátása szerint, úgyhogy hosszú maradt, csak frizkós. arra azonban rájöttem, hogy ha a fodrászt külön megkérem, hogy ne kelljen sokat szarozni vele, akkor sem tudja úgy megcsinálni, hogy reggel ne tina turner nézzen rám a tükörből.
csütörtök, február 08, 2007
dinamós
meg kellene találnom azt a vezetéket, ami egy szobába vezet, ahol valaki tekeri a biciklit, hogy nekem energiát adjon, és vagy meg kellene kérnem, hogy csak kicsit tekerje, de folyamatosan, vagy át kellene venem tőle ezt a feladatot, de az, hogy túlhajszolja magát, és én pörgök, majd hamar kimerül és hosszan pihen, én meg csak üldögélek leeresztve, na az nem állapot.
kezdős
asszem fél 4-ig ébren voltam, mert találtam a soulseeken egy usert, akinek kurva jó zenéi voltak, és 60-nal, meg 100-zal jött le a sok mp3. amiket persze mind meg is kellett hallgatnom, szóval na. ráadásul előtte a cdtartóban elhelyezkedő cd-im közül a feliratlanokat mind meghallgattam, hogy akkor melyiken, mi van, és ha az audio cd-ken olyan volt, ami mp3-ban is megvan, azt kidobtam jól. ilyen rendszerető ember vagyok én, csak ez gyakran nem látszik. pedig a lelkem tiszta, muhahaha.
reggel meg a batyin röhögtem, mert ellenőrök védősáncán át akart szaladni egy leány, de már mosolygott, mikor még csak a mozdulatai szaladtak. egy ellenőr karonfogta, és szinte együtt rohantak egyre távolabb, és ami a legviccesebb, hogy az ellenőr jobban nevetett, mint a lány. ha mögöttük berakott volna egy rétet háttérként valaki, azt hihettem volna, szerelmes pár, elsőrandis. bkv-románc. mosolyogva szálltam a hévre, ez is ritka azért. utólag is köszönöm nektek, kockás nadrágos lány, és bajszos ellenőr.
szerda, február 07, 2007
lépéses
milyen rossz, hogy minden lépéssel távolodunk valamitől, vagy valakitől. még akkor is, ha valami máshoz, vagy valaki máshoz közeledünk közben. persze a közeledés élménye erősebb kell legyen a távolodásénál, de néha még csak középen sem áll meg a mérleg nyelve.
betűs
olyan furcsa, hogy a szavakat fel lehet tölteni különféle tartalmakkal. mindig lenyűgöz, milyen sok lehetőség rejlik pár betűben.
thrill me
most már nem is napok, hanem hetek óta hallgatjuk az erotica/you thrill me-t a rolival itt bent. legalább 10-szer egy nap, és ebből minimum 3-szor klippel. kész vagyok tőle, mert csodálatos.
jó lenne sokat álmodni. olyanokat megélni olyankor, amit máskor nem lehet.
nő a nonstopból
van ez a nő a nonstopban, aki nagyon kedves. már elsőre feltűnt, csak most írom le. tegnap éjjel leverte az újságokat véletlenül a pultról, én reflex szerűen utánuk nyúltam, de nem siekrült elkapnom, mert iszonyú sok volt, kicsúszott a kezemből. hálálkodott, hogy milyen kedves vagyok, hogy nyúltam utána, és szabadkozott, hogy ő milyen béna, én meg nyugtattam, hogy ne hülyéskedjen, ez tök jó, mert ez olyan emberi. aztán nem álltam meg, és mondtam neki, hogy ez annyira jó, hogy ennyire kedves, hogy én még ilyen kedves boltosnővel sose nem találkoztam, és hogy nagyon jó ez, hogy egy új helyen lakom, egyedül, de mégis úgy megyek haza, hogy ő összepakolja a cuccokat nekem a szatyorba, iszonyú kedvesen beszél hozzám, és még jóéjszakát is kíván. annyira elérzékenyült ettől, hogy majdnem sírt. és azt mondta, hogy sosem gondolta, hogy lesz valami olyan ebben a szakmában, ammitől azt fogja gondolni, ezért érdemes...
ma éjjel is ő számolta össze a dolgokat, és mosolygott, mikor meglátott, majd búcsúzáskor megkérdezte, milyen volt a napom, és kellemes pihenést kívánt.
olyan egyszerű ez. és akkor a legegyszerűbb, ha őszintén, szívből csinálod. szóval jó. jó itthon.
kedd, február 06, 2007
mókuskerék
annyira utálom azt az érzést, amikor elakad az agyam. amikor nincs tovább, tudom, hogy hiába gondolkozom, ebből a gödörből nem jövök ki. mint a mókuskerék. egyhelyben tekered, nincs megállás, semmerre sem mozdulsz és egyre fáradtabb vagy. pedig azt gyerekkoromban nagyon, nagyon szerettem.
mesés
a vörösbor mindig extra élményeket rejt magában. ahogy a szájába került, hirtelen kipattant tengernyi érzés, nem csak ízek, hanem hangok, ütemek, ritmusok és érintések. ritkán ivott vöröset, talán mert megbecsülte az élményt. magába zárta, mint porszemet a kagyló.
hétfő, február 05, 2007
hétvégés
szombat is jó volt, eklektikába mentünk rácz-cal. roséztünk, be is basztam, meg fáradt voltam, mert fusi volt délután, persze nem vittem túlzásba, 4 óra alatt raktam össze a ppt-t, tévéztem közben, ettem, cigiztem, mindegy is.
szóval rosé, eklektika, rihiröhi.
aztán vasárnap jött anyám, talán ha 4 órát aludtam, de ez nem fontos, a lényeg, hogy isteni hangulatban volt, főzőcskéztünk, rendezgettük a pecót, aztán jött ribi, ebéd, majd séta a várban, és kávé az eklektikában, annyit nevettem, hogy jaj. olyan humora van anyámnak.. a várban percenként megszólalt, hogy milyen gyönyörűek a virágok, a házak, a hegy, értem már, miért szokott lenyűgözni egy-egy homlokzat a belvárosban. szednem kellett neki pitypangot, meg százszorszépet, hogy megmutathassa otthon, hogy virágzik, olyanok voltunk, mint a gyerekek. ribivel közben néztük a csajokat, tök sok gyerekes pár volt, akik jól néztek ki. ilyenek.
szombat, február 03, 2007
mik vannak
na, nem mentem miskolcra, rejtélyes az egész, de végülis mindegy.
közben meg kezdek nagyon izgulni, meg 4-5 között hívhatnak a legyen ön is milliomosból, nem tudom, szar lesz, ha nem tudok majd segíteni.
meg rendeltem gombás tésztát.
ja és anyám jön holnap, az jó lesz.
péntek, február 02, 2007
punkos
fura volt ma a metrón, néztem a punkokat, a hétből háromnak i-podja volt, kurvadrága bőrdzseki volt rajtuk, meg még drágább bakancs.
az a fura, hogy miskolcon, 17 éves koromban a nándiék cukorral állították fel a hajukat, meg mézzel, mert nem volt pénzük zselére, meg kurvára egy nadrágjuk volt sok éven át. meg lukas volt a cipőjük.
na nem mondom azt, hogy ez a real. csak ezt, hogy micsoda végletek vannak punkok és punkok között.
nókomment
elfelejtettem, hogy az andi blogjától mindig lefagy a safari, úgyhogy mikor be akartam írni, hogy "nem.", akkor lezárult az összes ablakom, beleértve a megkezdett leveleket is. marad a netvibes, no comment.
mesés
a feje búbján keresztül a talpáig és onnan a földbe hatolt a napfény, egyszerûen kitöltötte, átjárta és kiegyenesítette, akárcsak a bonyolultnak és szövevényesnek tûnô problémáit.
már nem ô lépett, a fény lépett benne. általa.
ha kedvesen bánok vele, talán egy-két napig még bennem marad - gondolta, és a mosolya visszatükrözôdött a szemközti áruház ablakán.
intézkedôs
sosem voltam még az eurocenterben, de most oda készülök, ezt is megéltük.
reggel tele voltam energiával, ennek köszönhetôen 11-re megcsináltam minden munkámat, és most uncsizom. olyannyira, hogy még a cetelem bankot is felhívtam, illetve nem bank, de mindegy, hogy bejelentsem a címváltozást, és megkérdezzem, hogy tudom megszüntetni azt a szaros aura kártyát. persze fizetni kell. nem olyan sokat, de pont annyit, amennyit most hirtelen nem tudok.
nah
ez meg mi a picsa már, hogy lebontják viktorék a kordont a kossuth téren? ezt nem is értem. persze gerjeszteni kell a tömeget, mert már hetek óta nem volt semmi balhé.
csütörtök, február 01, 2007
5
azért az kurva jó, hogy már 5 óra, szép lassan leperegnek a homokórán a szemek.
eh. menni kell, menni kell, meg ki akarok szedni egy újabb adag cd-t a kicsikocsiból.
nyugis
nem tudom, hogy mi jobb, a nyugi, vagy a nem nyugi. csak mert a nyugi mindig olyan riasztó. hogy a faszért nincs bennem semmi izgatottság, miért nem pörgök valamin, ez olyan rémes azért, nem? napok óta otthon vagyok minden este, és tévézek, meg fekszem az ágyon, és ez rossz jel. nem, nem depressziós otthonlét, sosem voltam depressziós, nem is tudom, mi lehet az. hanem olyan ez most jó érzés, de ez akkor is gyanús, én azt mondom. eh, mindegy persze.
quando
bublé + furtado quandoját hallgatom, és ez olyan meseszerű, nem?
neked nem lesz olyan jaj, itt nyugtatnak kedvesen, mindjárt kifolyik a nyálam is, gyorsan leheveredek hát a kanapéra érzésed tőle?
nóbiznisz
egész reggel a derz nó biznisz lájk sóbiznisz megy a fejemben, még akkor is, mikor ráírom a cib gyorskölcsön törlesztôrészlet összegét a sárga csekkre.
egyébként meg a levi viccein nevetek, meg beszélômacskás videók, meg mittomén.
kelemenanna
néztem a mokkát, és megint nyugtáztam, hogy kelemen anna jófej. leköcsögözte hajdúpétert, meg lebuzizott valakit, és mikor kérték, hogy ha már ezt akarja mondani, használja inkább a meleg szót, ô meg ekkor mondta, hogy hát ô szereti a buzi szót, és ugye ezzel magam is így vagyok.
szerintem kelemen anna jófej. csak elismerhetné már valamikor, hogy férfi.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
