nő a nonstopból

van ez a nő a nonstopban, aki nagyon kedves. már elsőre feltűnt, csak most írom le. tegnap éjjel leverte az újságokat véletlenül a pultról, én reflex szerűen utánuk nyúltam, de nem siekrült elkapnom, mert iszonyú sok volt, kicsúszott a kezemből. hálálkodott, hogy milyen kedves vagyok, hogy nyúltam utána, és szabadkozott, hogy ő milyen béna, én meg nyugtattam, hogy ne hülyéskedjen, ez tök jó, mert ez olyan emberi. aztán nem álltam meg, és mondtam neki, hogy ez annyira jó, hogy ennyire kedves, hogy én még ilyen kedves boltosnővel sose nem találkoztam, és hogy nagyon jó ez, hogy egy új helyen lakom, egyedül, de mégis úgy megyek haza, hogy ő összepakolja a cuccokat nekem a szatyorba, iszonyú kedvesen beszél hozzám, és még jóéjszakát is kíván. annyira elérzékenyült ettől, hogy majdnem sírt. és azt mondta, hogy sosem gondolta, hogy lesz valami olyan ebben a szakmában, ammitől azt fogja gondolni, ezért érdemes...

ma éjjel is ő számolta össze a dolgokat, és mosolygott, mikor meglátott, majd búcsúzáskor megkérdezte, milyen volt a napom, és kellemes pihenést kívánt.
olyan egyszerű ez. és akkor a legegyszerűbb, ha őszintén, szívből csinálod. szóval jó. jó itthon.