kedd, február 20, 2007

mesés

érezte, ahogy lábujjhegyen mászik fel a hátán az idő. a tarkójához érve ránehezedett, és nem akart mozdulni.
nyomta előre a fejét lassan, súlyosan.
közben igyekezett tekintetével valami élő, erős, fényes dologba kapaszkodni.
a napot kereste. persze hiába.

Nincsenek megjegyzések:

website statistics
hit counters