mesés
érezte, ahogy lábujjhegyen mászik fel a hátán az idő. a tarkójához érve ránehezedett, és nem akart mozdulni.
nyomta előre a fejét lassan, súlyosan.
közben igyekezett tekintetével valami élő, erős, fényes dologba kapaszkodni.
a napot kereste. persze hiába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése