egész este itthon voltam. és jó volt. kicsit unalmas ugyan, de azt hiszem, lassan kezdem feltalálni magam. nem vagyok jól még most sem, de ez úgyis hamarost elmúlik, érzem. szépen süt ma is a nap. asszem megnézem a dogville-t, vagy valami. hihetetlen mennyire nincsen kedvem semmihez amúgy.

hétfőtől dolgozom. ez van. azt hiszem itt volt már az ideje ennek a dolognak. mellesleg délelőtt a duna plázában kávéztam, nagyon finom mézes kávét ittam egy rendkívül kedves hölggyel, aki a főnököm. vagy nem tudom hogy mondják ezt. annyira jól indult a dolog, hogy az első két percben a nyakunkba öntött a kedves pincérnő egy mézeskávét, egy almalevet és egy szénsavmentes ásványvizet. mellesleg direkt örültem, mert kicsit feloldódott a szituáció. mondjuk ez nem igaz, mert azt hiszem, nem voltam feszült. nagyon van közöttünk összhang valahogy. nem is értem hogy lehet ez. persze lehet rosszul érzem. mindegy. jó volt.

aztán még az van, hogy baromira fáj a fejem és kicsit hányingerem is van, ami nem tudom, hogy a tegnapi iszogatástól van-e, mert valahogy úgy emlékszem, hogy egyáltalán nem ittam olyan sokat, hogy ezt érezzem, amit most.

ja és tegnap a ráday utca egyik boltjába (a castro mellett) betértünk cigarettát vásárolni az annával. és akart még csokit is venni az anna, csak nagyon nem ment neki a választás. mondhatni hezitált. de nulla vendég volt rajtunk kivűl, tényleg. az eladó eleinte feszengett és téblábolt, aztán meg beszólt, hogy na mi lesz. mire az anna kérdezte, hogy van-e valami probléma. de olyan annásan. percekkel ezelőtt éreztem, hogy alig várja az anna, hogy beleköthessen, hogy elmondhassa neki a magáét. na és akkor a hülye eladó mondott egy ilyet, hogy nem szereti, ha a vendégek vacilálnak. mire anna, hát pedig meg kellene szoknia, vagy másik pályát kellene keresnie. eladó: nem akarom megszokni. anna: ezzel a hozzáállással nem fogja sokáig húzni. - nos hát ez történt, ami egyrészt nagyon vicces volt, másrészt meg tényleg tök szomorú.

ja, és ma is jó belátásra térítettem egy bkv ellenőrt a menetjegyem hiányát tekintve. érdekes, hogy ha ügyesen hangsúlyozom a két opcióból azt a részt, hogy nincsen pénzem, és úgyis hamis adatokat adok ésakkormeg minek raboljuk egymás drága idejét, akkor szinte azonnal elenged. ennél csak az vált be jobban, mikor egyszer nagyon zűrös nap után belenéztem mélyen az ellenőr szemébe és azt mondtam: nagyon kérem, ne kezdjük el.. és szemében riadságot láttam, meg értetlenséget, és engedett tovább.

tegnap valamiért egészen hajnalig nem bírtam bebújni az ágyba, pedig tulajdonképpen már fél 9től itthon voltam. és azt is elhatároztam, hogy most már nem akarok rákenroll sztár lenni, se filmcsillag. és azt sem bánom, hogy nem fekete jazzénekesnőnek születtem.

egyszer kiskoromban a balatonon nyaraltunk, mikor az utolsó nap hajnalán földrengésre ébredtünk. nagyon érdekes élmény volt, bár gyerek fejjel csak annyi maradt meg bennem, hogy faltól falig ér az ágy a csúszkálás miatt, meg repedezik a fal, meg rohanunk ki és mindenki hálóingben van és mindenkinek álmos a feje. és kifejezetten mókásnak találtam a dolgot. sajnálom, hogy nem tudtam tudatosan odafigyeni a dologra.

életem első verse, amit írtam így hangzik:

volt egyszer egy bólya
rászállott egy gólya
rákakilt a gólya
elsüllyedt a bólya
no te szegény gólya
nem lesz többé bólya.

és illusztrációt is készítettem ám hozzá. ha egyszer elmegyek pszichológushoz, tuti megmutatom neki.

azt még mindenképpen ideírnám galádka megnyugtatására, hogy annak idején én is együtt fürödtem a nővéremmel, bár abba a megvilágításba helyezve, hogy én leszbikus vagyok ez már nem biztos, hogy olyan megnyugtató tény. de ha objektívan közelítem meg a dolgot, szerintem mindenki fürdött gyermekkorában a testvérével. spórolni kellett az édesanya erejével, nem beszélve arról, hogy tök jó móka is kialakulhatott az ilyen vízi kollaborációkból.

én együtt is aludtam vele egészen sokáig, amíg nem lett rendesen két külön ágyunk. sose gondoltam arra, hogy ezért lennék most meleg. rengeteg sok embernek kellene eképpen annak lennie:)

ahogy besüt erőtlenül a nap az ablakon, pont a szemembe fúrja sugarait. ez most jó érzés, mert tényleg nagyon pici az ereje. és ettől minden arany színű, vagy legalábbis olyasmi.
kedvem lett megint elolvasni dali könyvét, az elrejtett arcokat, ami akkor, mikor a kezembe került feledtébb katartikus élményt okozott. azt hiszem erre az élményre van szükségem újra. és szinte biztos vagyok benne, hogy újra át fogom élni.

találtam a szekrényem oldalán egy levonót micimackóról és malackáról. annyira megijedtem tőle, hogy azt el sem tudom mondani. mert nem számítottam rá. úgyhogy most mindig mikor felkelek egy hatalmas malacka és egy hatalmas micimackó néz rám a szekrényről.

egyébként fáradt vagyok. és valahogy olyan valami közeledik érzésem van.

meg tehetetlenséget is érzek, ami aggaszt. mert akkor biztosan tehetetlen vagyok.

nahát tegnap moziban voltam, terisia, asszem ez volt a címe a filmnek, amit láttam a toldiban. nem volt jó film. a zenéje tetszett, meg persze izgalmas téma ez a transzszexuális, vagy kettős nemű dolog, csak az a baj, hogy tényleg nem volt jó. mindegy mostmár - azt hiszem.

és csodás estém volt, és a mai napom is egészen fantasztikus volt estig. amikor is valahogy bemondtam az unalmast, valahogy elfáradtam talán.
a szódában mondtam épp a gorennek, hogy skizofrénnak jó lehet lenni, mert akkor legalább nem unatkozol. de aztán meg rájöttem, hogy mivel nem tudok a személyiségeimről, ha esetleg skizofrén vagyok, ezért máris nem olyan jó, mert ugyan úgy unatkozhatom. szóval valami másfajta betegséget kellene kitalálni és megélni.

egészen fiatal koromban az első könyv, ami nagy hatással volt rám, az hesse demian címűje volt. valamiért ez a káin jeles dolog, meg a művészet, meg démoniság megfogott. illetve nem is, az első nagy hatás az a tonio kröger volt. mindegy, csak azt akartam mondani ezzel, hogy ma valahogy olyan érzésem volt, mintha káin jel lenne a homlokomon. persze ez hülyeség, de mégis.

azt még le akartam írni, hogy anyukám fokhagymás húsánál nincsen is jobb dolog. csak talán bármely más főztje. de mivel ma ezt ettem, most élénken él bennem az élmény és egészen oda vagyok.
garfieldot idéznék itt: enni vagy nem enni, ez itt a kérdés. akkor nemesb a lélek, ha az étek tányérján temérdek.

egyébként meg egész nap catullus epigrammák járnak a fejemben. mikor még első éves voltam kellett írnom - illetve választhatóan kellet írnom - catullusból egy dolgozatot, és annyira élveztem, hogy baromi sok munkát fektettem bele és egy egészen komoly cuccot sikerült a végén papírra vetnem. catullus. remek alkotó. és ma birtokol. simán.
egyébként is odavagyok az ókoriakért, meg az időmértékért.

és most megyek nézem tovább a herculest, ami annyira vicces, valahogy sosem ilyennek képzeltem ezeket a dolgokat, és olyan fura, hogy mások meg mégis és nekik köszönhetően meg már egy egész nemzedék. mindig csúnyának képzeltem herculest. izmosnak, és csúnyának. és majdnem pucérnak.

tegnap a fészekben voltunk és azt kell mondjam egészen jól éreztem magam. bár a fészek nem épp a számomra legmegfelelőbb hely a szórakozásra, de jó volt. kifejezetten jó volt.
arra gondoltam valahogy tudatosan kellene azon dolgoznom, hogy komolyan vegyem magam, ha ez összejönne talán mások is komolyan tudnának venni. vagy lehet ez hülyeség, semmiben sem vagyok már biztos azt hiszem.

és a rohadt yahoo most kapja meg a 18-19edikén küldött emileket. nem értem.

na, megyek.

HELTER SKELTER

szerintem sosem ittam még ennyi bacardit. nem is mozdultam egy idő után a lakásból, pedig eléggé szerettem volna lemenni a szódába.
ez a szombat pedig vasárnap hangulatú. kifejezetten az.

a volt kedves haragszik, mert érzéketlen vagyok írásban. vagy nem tudom. fontos nekem a volt kedves, ezt megjegyzem itt azért. az is fontos, hogy továbbra is legyen, hogy lássam, hogy beszéljünk, hogy átértékeljünk, hogy felfedezzünk.. de van, hogy nem úgy írok, ahogy bennem van. ezt most nem is akarom itt részletezni, majd részletezem neki.

egyébként meg épp bacardi colát iszom a legfrissebben elmúlt kapcsolatomnál. kifejezetten szarul érzem magam, bár a szintén itten bacardizó rokon feledtébb szórakoztató. megyek majd a szódába. vagy nem tudom mi lesz, csak azt tudom én kicsit meg vagyok zakkanva. szeretnék nem egyedül lenni, nem rosszul lenni. szeretném, ha valakinek érnék valamit. valamennyire. valamikor. egyszer. majd. de ha lehet, hamarost.

Egy átlátszó oroszlán él fekete falak között,
szivemben kivasalt ruhát hordok amikor megszólítlak
nem szabad, hogy rád gondoljak munkám kell elvégeznem,
te táncolsz,
nincsen betevő kenyerem és még sokáig fogok élni,
5 hete, hogy nem tudom mi van veled
az idő elrohant vérvörös falábakon
az utak összebújnak a hó alatt,
nem tudom, hogy szerethet-e téged az ember?
néma négerek sakkoznak régen elcsendült szavaidért.

létezik ennél szebb? és pillanatnyilag igazabb?

üres vagyok azt hiszem. azt hiszem tényleg el tudom most engedni, nem fogok visszakapaszkodni. és nem fog fájni. most már nem. az egyedüllét persze rossz lesz, de van, hogy jobb egyedül - azt mondják.

2 napja folyton csak az ami a szivedet nyomja cimű kötetből jutnak eszembe versek. nagyon kedves kötet volt, faltam a sorait. milyen szép is volt például a szerelem című:
sten martinnak nagy vörös
és elálló füle van.
nekem tetszik a nagy vörös
és elálló fül.
(a névre már nem is emlékszem pontosan)

ilyen korán szerintem még sosem írtam postot.

hihetetlen köd van kint. illetve most már kezd felszállni, de mikor ébredtem, szinte semmit sem lehetett látni a városból.
az black eyed peas zenekar shut up című dala szól a tévében, amit valamiért a napokban nagyon megkedveltem. és folyton az jár a fejemben, hogy libegőzni kellene. el kellene mennem libegőzni. sosem éreztem még ennyire erősen ezt. tegnap tört rám az érzet és azóta csak fokozódik.. egyszerűen muszáj elmennem libegőzni.

és 12.45kor lesz a mezítláb a parkban a tv2n, ami édesanyám legkedvesebb filmje, és valahogy én is nagyon szeretem. nem is tudom miért, valahogy robert redford mindig annyira nyálasnak tűnt, de ebben a filmben még őt is elviselem. szóval remeknek ígérkezik a kora délután.

tegnap rendkívül kellemeset sétáltam a napsütésben. nagyon jó volt, tényleg. az eckermannba is beugrottunk egy kávéra, aztán pedig az erzsébet téren időztünk. aztán pedig duna. korzó. mondjuk ez annyira nem részletezhető, meg nem is akarnám részletezni.
viszont a zsófival néztünk egy filmet, aminek A titkárnő a címe. és amilyen rosszul indult a dolog, annál jobban kikerekedett a végére. szóval még azt is mondhatom, hogy tetszett. igazából a film remek volt, olyan értelemben, hogy kurva jó képek voltak benne, meg színek, meg színészek. csak a sztori indult kicsit nehézkesen. no mindegy, ezzel sem akarok foglalkozni, nincs értelme.
és hát szóda, basszusbörszdéj. ami pedig igazán jó lett volna, ha nem kell eljönnöm idejekorán a helyszínről. dehát ez ilyen sajnos, ez mindig is ilyen volt. és ilyen is lesz.
gorennel nézeteltérés volt közöttünk. vagy félreértés. vagy nem tudom hogyan kell ezt megfelelő formába önteni, nem tudom milyen betűk, és milyen sorrendben takarják azt a jelentést. talán megbeszéltük. talán nem.

semmit tenni nem jó. semmit tenni nagyon nem jó.

egyébként tegnap egy volt kedvesnél voltam látogatóban. amennyire féltem az egésztől, annyira érdekes volt. oly furcsa az ember, annyira meglepő és kiszámíthatatlan olykor. sosem értem miért tud kedvelni valaki, akivel tulajdonképpen nem voltam éppen annyira jó fej. s mégis. mindegy. hiába kértem rá, nem magyarázta el.
aztán meg 3 lépcsőnyit gurultam a lépcsőházában. ezért most baromira nehezen gépelek, mert a bal csuklóm fáj, miközben hozzáér az asztal lapjához.

vannak olyan pillanatok, amikor valahogy nem jön semmi az ember fejéből, nem tudom, érthető vagyok-e. valahogy nem. igazából olyan bolondság ez az egész, meg olyan fárasztó. folyton csak keresni valamit, mintha baromira szüksége lenne az embernek valamire, és közben meg nem figyelni oda arra, ami van. bennem, vagy benned, vagy bennük. oda akarok figyelni ezekre a dolgokra.

soha nem értettem egy csomó dolgot, és mindig az volt a gond, hogy nagyon meg akartam érteni. azt mantrázza folyton mindenki, hogy a kellmetlen és megértést kívánó, ám viszonylag érthetetlen dolgokat "engedjem el". és sose akarom elengedni. hát elengedem most. ezúttal valóban.

kicsit kaotikus most a fejemben minden. valahogy nem találom a vezérfonalat, valahogy elveszek a részletekben, ezt érzem. ennek ellenére nem vagyok levert, sem depressziós, sem tanácstalan. nem is nagyon szoktam az lenni. valami úgyis lesz. valami mindig van.

az meg tök rossz volt tegnap, hogy a galád rosszkedvű volt. persze nyílván ezt nem lehet így igényelni, hogy múljon el és kacagjon, de rossz volt. neki valószínűleg sokkal rosszabb. épp ezért.
az meg jó volt, hogy a zsófival beszélgettünk végre.
az meg rossz volt, hogy a bass is rosszkedvű volt.
az meg jó, hogy egyébként mindenki más egészen jól szórakozott.

szeretem az embereket, olykor persze egészen más véleményen vagyok. most például a macskát is nagyon szeretem megint, mert már nem tüzel és csendes és kedves is. ma barátkoztunk egészen sokat.

5re pedig megyek egy volt kedveshez, amitől félek kicsit. erről nyílván ehelyütt beszámolok majd. most nem.

szóval a hétvége kaotikus is volt, meg izgalmas is. kaotikus a szombat este konkrétan, frenetikus pedig a vasárnap otthon. tényleg. arra rájöttem, hogy a barátság nem működik, legalábbis nem tudok barátkozni a szerelmemmel, mert az tök hülyeség. idegesít is, meg zaklat, meg mittomén. nem jó.
otthon meg a családom lenyűgözött. mindig ez van, mindig helyre kerül az értékrendszerem. köszönöm nekik.

tegnap pedig valahogy egész nap ittam a gorennel, meg az annával és a zsófival. illetve ők nem annyira ittak, inkább csak mi. és aztán egy esti veszekedés után az éjszaka a szódában remek volt, leszámítva azt, hogy nem tudom, ha iszom, hogyan tudnak engemet elviselni. remélem azért nem annyira nagyon gáz.

a basszuskulccsal élnénk együtt, ezt állapítottuk meg zsófival. és megalapítottunk egy egyesületet, ami az egymással ölelkezve fekvő vagy valami hasonló névre hallgat és a lényege az, hogy igenis fontos az, hogy szex nélkül szépen nyugodtan ölelkezve nézze az ember a tévét a párjával. na. punktum.

egyáltalán nem vagyok másnapos, ami egyfelől érdekes és csodás, másfelől meg érthető. hiszen tegnap ettem is rendesen, meg folyadékot is vittem be a szervezetembe az alkoholon kívül.

ma pedig hifit eladni voltunk, illetve alkudozni, ami remek játék azt hiszem.

oké, miután az egész délelőttöm azzal telt el, hogy kiégett villanykörtének, meg mosásban száradó melegítóalsónak kellett képzelnem magam, ezért most baromira nehéz életszerű dolgokról írnom. egyáltalán.. írnom.

love love me do. you know i love you. ill always be true. so please...love me do. - létezhet ennél egyszerűbb refrén? éljen john. lennon.

a castroban ülünk, ahol én mindig álmos vagyok, most mondjuk nem, mert most részeg. érzésekkel, sok sok érzéssel, ami eddig nem annyira ismertem, illetve tudtam, hogy vannak nekem ilyenek, csak nem szoktam gyakran találkozni velük.

felemelő.

- de nem hívom fel. hát bazd meg. - mondotta most goren.

mindketten lusták vagyunk írni.

most a goren munkahelyén vagyok. ő dolgozik, én pedig cigarettázom. szerintem ez így jó kis felállás. de már nem sokáig lesz ez így, mert megyünk enni valahova hamarosan.

edzeni kezdtem a héten, úgy, mint régen, amikor még friss voltam, meg nett, meg ilyesfajta attribútumok birtokosa. nagyon régen éreztem már izomlázat úgy, hogy szándékosan idéztem elő. és tulajdonképpen nagyon kellemes érzés, főképp most, hogy így már nem az első "edzés" után vagyok.

a macska tüzel otthon és ez borzasztó élmény, nemcsak a gusztustalan dörgölőzése miatt, hanem leginkább a nyávogás, vagyis inkább vonyítás élményének megélése okán. nem is tudom, hogy fogom még napokon keresztül elviselni ezt. nem vagyok jóban ezzel a macskával. nagyon nem.

a hétvége szubsztanciáját nem lelem sehogysem a napokban. valahogy elvesztem az időérzékem azt érzem és tulajdonképpen ez érthető is, hiszen, ha az ember nem dolgozik, nem kell időben felébrednie, akkor valahogy nem számol benne a fogaskerék, nem akadnak a fogak, talán nincsenek is. lehet nem is pörögnek. fene tudja.

este valami buli lesz. valami névnapi.

péntek. nem mentem sehova sem este, csak itthon bambultam kifele a fejemből. biztos az eső miatt, meg nem tudom, de valahogy olyan elmélkedős volt a hangulatom és ebbe nem fért bele semmilyen móka s kacagás. meg egyébként is elfoglaltak voltak a barátaim:) milyen jól hangzik ez. na jó, az igazság az, hogy a szimplába benéztem a dórihoz, aki végre nem életúnt arccal csapolja a sört és ez még magasabbra emeli a csaposlistámon, bár igazából eddig is ő volt a legtetején.

olyan nehezen találom magamban az egyensúlyt, nehezen tudom most megítélni, mi a helyes, mit kell tennem. és most még csak akkor sem tudom megítélni, ha azt képzelem, hogy magam előtt ülve kérdem magamtól mit tegyek. nehéz az élet. illetve baromi egyszerű.

valaki más van most bennem, vagy talán mégis ugyanaz, de nagyon nehezen értem az észjárását. pedig kellene, sürgősen szót kellene értenem magammal.

hoppá, olyan remek volt tegnap megismerkedni nefrittel és galaddal, hogy egészen boldog lettem tőle, annak ellenére, hogy minimális kommunikáció folyt a csatornán.. mindegy is. csak akartam mondani.

egyébként meg mindenki bekaphatja. na jó, ez azért túlzás.

ma fejfájással ébredtem, ami csakis valami időjárás változást jelölhet, mert tegnap nem ittam. nem szeretném, ha még hidegebb lenne, így is alig bírom már. elvileg a téli szülötteknek kellene, de én valszeg selejt lehetek, mert egyszerűen gyűlölöm.
ó, de kár. elmúlt a nyár. őszre tél. nincs remény.

ma hasznosnak kell lennem. ez a napi célom, amit kitűztem ide magamnak a szemem elé, hogy lássam. és az is leszek. valahogy.

megnéztem éjjel a taxi madridot, mert akartam nézni valami filmet és épp nem ment semmi a tévében, és sokadszorra látva már nem is annyira tetszik. ezért nem jó többször megnézni egy filmet, kivéve, ha egy almadovar filmről van szó. haha. és most hogy említettem és eszembe jutott, már tudom is, hogy ma kikölcsönzöm mondjuk a kikát, és az nagyon jó lesz.

teremtő. milyen hülye szó.

ok, asszem most befejezem, mert nagyon unalmas vagyok.

eltűnt az imént elmentett postom a fene egye meg. ha mégis megjelenik valamilyen oknál fogva, akkor most ez unalmas lesz. de nem baj.
tegnap megbeszéltük a kedvessel, hogy befejezzük a dolgot. az éjjel azért még kommandóztam, felszöktem hozzá mezítláb a lifttől, hogy a mamája ne vegyen észre, majd hajnalban ki ugyanígy. vicces volt.
ma pedig csodálatos nap, illetve délután annával, kacagások és isteni libamáj gyuri bácsi grilljében.
és a reklámcégnél beljebb jutottam egy körrel.
most nem akarok többet írni. szótlan vagyok. szólító maradok.

tegnap kávézás után bementem a goren munkahelyére, ahol megmutatta, hogyan kell mindenféle html dolgokat ide-oda varázsolgatni. ezúton is köszönöm neki. jó volt egyébként, beigazolódott az elméletem, hogy a számítástechnikával foglalkozók nagyobb része kurva bénán gépel:) bocs goren:)
aztán meg a szódában ittunk, mert hideg volt, majd én kisebb veszekedés után az eklektikában kötöttem ki, ahol megint csak az lett, hogy iszogattam, pedig sima tejeskávé hangulatban indult a délután. jó volt, kifejezetten jó volt, még a legkedevesebb barátnőm is egészen kedvesen viselkedett velem, annak ellenére, hogy épp nem szeret. a goren, mint egy ovis, annyira izgult az esti találkozójától, mi pedig nevettünk rajta az annával.
aztán pedig szóda, ahol vártam az átkozott telefont az átkozott kedvestől, aki baromira nem kedves. és veszekedés.

nagyon, nagyon rossz érzés azt érezni, hogy valaki, akit az ember nagyon szeret, egyáltalán nem tartja őt fontosnak. vagy lehet, hogy igen, csak sok más dolgot sokkal fontosabbnak tart nála.
elegem van ebből, de nem bírok belőle kiszállni. kevés, de biztos szeretet valahogy kecsegtetőbb az egyedüllétnél. pedig milyen hülye ez a hozzáállás.

volt egyszer egy kutyám, egyetlen kutyám, a béla. aki nagyon okos volt és szép, azt hiszem tökéletes jószág. és a béla hihetetlen képességekkel rendelkezett, tulajdonképpen olyan volt, mint egy ember, mint egy remek barát. egyszer, mikor egyedül voltam otthon, mert az anyám kórházban volt, a nővérem meg a barátjánál, és épp valami szar nyálas filmet néztem a tévében, amitől természetesen sírva fakadtam, szóval ekkor a béla egyszer csak bedugta a fejét a szobaajtón, rámnézett, odaballagott a lábaimhoz, az ölembe hajtotta a fejét és a jobb lábát a lábamra tette. és úgy nézett rám, mint aki mindent, de mindent tud a világon. bölcs volt.

ha nagy leszek már nem akarok rákenrollsztár, vagy filmcsillag lenni.

megyek az utamon, ami nagyon sötét és amit nem ismerek. a fejemen egy bányászlámpa világít arra, amerre megyek. csak azt látom, nem látok mást ezen kívül. ha vannak mellettem barátok, akkor az ő bányászlámpáik is világítanak. így többet látok a sötétségbe burkolt útból, látom azt is, hogy másfele is lehet menni. nem biztos, hogy a másfele jó irány, de legalább látok alternatívát ugyebár. és ha nagyon nem akarok visszanézni, akkor egy barát/vagy nem barát még hátrafele is világíthat, ami mennyire hasznos, mennyire fontos néha kicsit látni azt is, ami volt. arra a következtetésre jutottam, hogy a bányászlámpa végtelenül fontos eszköz az ember életében.

összevesztem ma a macskával, akivel ugyan együtt alkom, mégsincs hozzá semmi közöm sem. általában szeretem a macskákat és ők is engem, mert mindektetten hagyjuk élni a másikat, a kellő tiszteletet megadva egymásnak, viszont ez a macska egy rémes alak.

szerintem leugrom az eklektikába. valakivel beszélnem kell. olyan néma vagyok egész nap, hogy az már őrjítő.
illetve volt egy kedves pillanat, mikor felcsengetett a kedves és viccesen úgy csinált az ablak alatt, mint rómeó, és mintha én lennék júlia. tényleg vicces ebben a forgalmi dugós utcában, ahol 1gyel mennek és dudálnak az autók, miközben a sofőrök folyton anyázzák a parkolóból kikecmeregni próbáló négykerekű mozgó tárgyakat. de a kedves édes volt. aztán hozott nekem wc-papírt a boltból. milyen egyszerű dolgok vannak, nem? milyen egyszerű az élet, nemdebár?

a múlt héten arra is rájöttünk a bíróékkal, hogy már nem divat a rövidítés, legalábbis nálunk már biztosan nem. hiszen sokkal szebbek a hosszú szavak. nem szebb a bugyinál a bugyogó (kriszta szerint bugyingó)? vagy a buzinál a buzeráns? hosszú szavak kellenek. szépek.

tegnap végtelenül szomorú voltam. olyan ritkán érzem ezt, szerintem még az is lehet, hogy nem éreztem ezt sohasem. mikor hazajöttem a szimplából, ahol a gorennel ittam, egyszerűen erőt vett rajtam a szomorúság. nagyon rossz egyedül lenni ebben az állapotban, ezt az egyet sikerült megtapasztalnom. mást semmit. lehet a gyilkos cápa 4 megtette a hatását:) pedig csak az első 10 percet néztem meg..

sikerült életem első kellemes állásinterjúján részt vennem. köszönet mariann-nak érte.

plusz egészen kémes vagok s ez rémes, mert nem veszem fel a tévés telefonokat. annyira hülye vagyok, komolyan. idióta.

azt érzem, hogy segitek a barátaimnak és alkalmazkodom hozzájuk és hogy igazából ez fordítva nincs így. nem jó érzés. azt érzem hogy tele van a tököm. azt érzem.

a péntek fenomenális este volt, igazából sikerült jól berúgnom a barátaimmal a szódában, ahol dóri nevű kedves pajtásommal filozofáltunk kellemesen. dóri kurva jó csaj, tényleg nagyon jó, és számomra érthetetlen okból nincsen pasija. nincsen senkije. de még csak kaladjai sem. végtelenül pesszimista. mindegy, ezzel itt most nem foglalkozom, de nagyon érdekes.
aztán meg nem is tudom mi volt, alvás volt jó részegen, kellemesen.

szombat az egészent más, olyan hatalmas fejfájás lett rajtam úrrá, hogy az leírhatatlan (hülye becherovkák), és ráadásul nem volt itthon kávé..nem is tudom hogy sikerült elnyomnom, de estére elszállt a dolog. és aztán eklektika, ami hosszú hónapok óta most igazán szórakoztató volt - egyrészt. másrészt meg önuralmat kellett gyakorlnom, és közben rájöttem, hogy igazából nem kell gyakorolnom, mert jól bírom a strapát. valahogy nagyon edzett a lelkem, vagy nem tudom. persze lehet, idővel előtörnek majd belőle a sérelmek, de most derekasan helyt álltam.

ma pedig a most már szokássá vált vasárnapi főzést gyakoroltuk a gorennel és az annával. anna rossz kedvű volt és ez nagyon nem volt jó, de gorennel diadalmasan főztünk a konyhában. ő is segített most, nagyon ügyes munkaerőnek bizonyult. és ez ráadásul ma egy komoly szellemi feladat is volt, mert itthon derült ki, hogy volt amit nem vettünk, volt amiből keveset vettünk és az is előfordult, hogy valami helyett véletlenül mást vettünk. de a végeredmény azt hiszem egészen jó lett. sokkal jobb, mint amilyen káosz volt a fejünkben az első 20 perc után.

lesz ma a kínai negyed a tv2-n és az jó. a dunán meg a skorpió megeszi az ikreket reggelire. azt hiszem tévézni fogok.

aki jobban szeret alulmarad és szenvedni kényszerül - ez a napi mottóm.

na most tudom csak részletesebben, illetve ráérősebben, ha szabad így. azt hiszem a tegnapi remek nap után kezdek depressziós lenni. kellene valahogyan ügyesen irányítani az életem és az a rossz, hogy tisztában vagyok azzal, hogy képes vagyok rá, csak egyenlőre nem megy. valahogy nem. ez a mai nap ez borzasztó volt, leszámítva a gorennel való kávézást a szódában délután és a kedvessel töltött pár órát. azt hiszem nem bírok most egyedül lenni, ami kétségbeejtő, mert mindig is ez ment a legjobban.

amikor nincsen kérdés, akkor nem lehet válasz sem.

a goren meg annyira kedves. utálja ezt, hogy lekedvesezem, de akkor is. és türelmes is, meg minden. nagyon jó társaság.

amszterdamban egyszer találkoztam egy faszival, aki nyílvánvalóan elmebeteg volt és kb kettő mondatonként énekelt valami jazzes beebopos cuccot és akkor ott azt gondoltam, hogy ő tudja mi az élet értelme. vagy ha nem is az értelmét, mert ez hülyeség, de mindenképpen jól érzi magát. a bőrében.

I've got the world on a string sitting on a rainbow got the string around my finger what a world what a life ooh I am in love! - ó, louis. subidap.
mantrázni fogom a jazzt. bele, bele a fejembe.

mosolygós. ez jellemzi talán legjobban a napot. voltam erre arra, elkísértem az annát a mafilmbe, ami tanulságos volt, legalábbis valmit tanultam. aztán meg a castróban kávéztunk, és annyira idegesít a castró, mert álmosító a zene, meg a fények, meg a sok egyforma pultos csaj. de jó volt egyébként, csak a körülmények voltak idegesítők kissé.
és este meg itthon, és ez volt a legjobb, egy remek este, miután a bíróékkal nem a szódában, mert ott tömeg volt, hanem a sixtusban találkoztunk és kacagtam sokat.

először a kedd éjjelről kellene írnom. először is eléggé berúgtam. a szódában a gorennel meg annával. így indult. és jó is volt egy darabig, de aztán a gorennel leléptünk, ő haza én az eklektikába. és az eklektikában nagyon rossz volt. kicsit jó és nagyon rossz. jó volt, mert megmondtam szilvinek, hogy annyira utálom és hogy ezért elnézést kérek, de soha nem volt még senki sem ennyire ellenszenves, mint ő. és hogy próbálok tenni ellene, de nagyon nehéz. ez jó volt, mert szeretem a tiszta lapokat. aztán pedig leültettem beszélgetni nagy nehezen a legjobb barátomat, aki egy telefonbeszélgetés miatt kb 3 hónapja nem szól hozzám. és nem szeret. szóval ez nagyon rossz volt, mert egyrészt nem beszélgetés volt, ugyanis ő beszélt és mikor én beszélhettem volna mindig talált magának teendőt.. másrészt meg mert nem lett eredményes a dolog. azt mondta nem a barátom és hogy nem is akar tenni semmit azért, hogy ez ne így legyen. rossz ilyen mondatokat hallani egy olyan ember szájából, akit baromira szeretsz.
no így telt a kedd éjjel, én elég részegen és szomorúan értem haza, majd jól elaludtam.

tegnap. tegnap az volt, hogy nagyon fájt a hasam, ezért semmit sem csináltam egyig. pedig annyi sok dolgom lett volna, de képtelen voltam mozogni. és azon filóztam akarom-e ezt a tévés macerát. ha valamit ilyen nehezen kezdek, azt nem is biztos, hogy el kellene kezdeni. most is ezen gondolkozom, mert intézkednem kellene. na mindegy, ez most nem fontos. a lényeg, hogy aztán egy nagyon kedves barátomnál ebédeltem, ami remek volt. kicsit kínos beszélgetést folytattunk, majd mentem vacsorázni. egész nap mások főztjét ettem. macinál is nagyon jó volt, egyrészt mert zseniális volt a kaja, másrészt meg mert ott volt a bíró, akinek hihetetlen dumája van. annyira szórakoztató, és csak egy sört kell a kezébe adni, máris ontja a dumáját.
szóval hát itt indult az este, ahol sört ittam, ami különös, legfőképp mert nem szeretem a sört és mert emiatt nem is szoktam inni. és ami a legviccesebb, hogy az este elején katona klári cd-t hallgattunk. komolyan mondom, úgy éreztem magam, mint valami nyugdíjasgyűlésen, kurva vicces volt.
aztán pedig szóda, ahol a goren nagyon spicces volt és tele volt szeretettel, és ölelgetett mindig. és próbáltak győzködni, hogy a nemi identitásom nem is az, aminek én gondolom, és ezt a dumát én olyan sokszor hallottam már, és mindig nagyon felidegesít és most is felidegesített, miközben azért szórakoztatott is a dolog. szóval ez a kis idegesség, ami keletkezett bennem valószínűleg olyan viselkedést idézett elő, amivel az is lehet, hogy bántottam egy kicsit a gorent, de azért azt gondolom, hogy valójában nem bántódott meg.
az nagyon rossz, hogy a zsófi ilyen látványosan utál, de feladtam minden kísérletet arra irányulván, hogy ez másképpen legyen. mondhatnám azt is, hogy leszarom. szar, de nem teszek semmit sem ezellen mostmár. egyrészt már semmiféle hajlandóságot sem látok a másik oldalról hasonló esetben, másrészt meg mert valószínűleg nem is olyan fontos nekem a dolog. ha nem kedvel, hát legyen. én biztos nem ülök oda kedvesen, hogy szerezzek magamnak megint egy kurva kellemetlen és szar estét.
nos hát, basskeyről el is feledkeztem, aki annyira remek dumát nyomott a gorennek, aki le se szarta, sőt szerintem zavarba is esett olykor a csudálatos udvarló rigmusok hallatán:) mindegy is ez, de nagyon mókás volt akkor.
most meg missy elliottot hallgatok és ez egész jó reggeli muzsika, rájöttem. sose hallgattam még missy elliottot reggel, lehet ez volt a baj.

voltam tévében. idegesít ez a tévés dolog, be kell valljam, valamiért nem szeretek ott lenni. lehet időközben megszokom, de igazából nem is akarom megszokni. de dolgozni kell, mert pénz kell. azt mondják és tulajdonképpen így is van.

most viszont zseniális, örömteli dolog történt velem. rátaláltam egy emberre, akit nagyon régen össze-vissza kerestem és most megtaláltam, illetve egy emil címet találtam, ami hozzá van rendelve, és ez remek, boldoggá tesz. miközben ez a valaki valszeg nem is emlékszik rám és valszeg neki nem is volt olyan fontos évekkel ezelőtt az a találkozás, mint nekem.. vannak ilyenek, tudom. de írtam neki és ez éppen elég, mégha nem is válaszol, elég csak ez a tudat. beteljesedett a történet. megnyugvás. remek.

szóval ez a kedd továbbra is jó. nem hiszem, hogy változni fog. érzem, hogy ez egy csudás nap lesz elejétől a végéig.

kedd

a keddeket általában nagyon szeretem. a ma reggelem egyébként is zseniális volt eddig, készítettek nekem reggelit, meg kávét, és utána hatalmasat sétáltam ebben a szép napos időben, kaptam egy telefont, hogy tetszik amit írtam, és ez is nagyon jól esett ám. csupa kellemes dolog eddig. remek.
elgondolkoztatott a zabhegyezőről folyó kommunikáció a bass oldalán. én salingert nagyon szeretem, és biztos vagyok benne, hogy a zabhegyező a legrosszabb, amit írt. a franny és zooey valóban remek és a magasabbra a tetőt ácsok, de nekem a legkedvesebbem az ilyenkor harap a banánhal a 9 történetből. csudajó, nem beszélve ginnie mannoxról, meg a teniszlabdagyáros kislányról és egyáltalán. én szeretem salingert. sokat jelentettek nekem a történetei.
mindjárt mennem kell a tévébe, amitől kicsit félek is, meg nem is. azért valószínűleg jó lesz. remélem, hogy jó lesz.

tegnap egy nagyon kedves ismerősöm lelkét ápolgattam az eklektikában. nem művelt lány, nem tanult. viszont olyan alapvető bölcsességeket képes megfogalmazni, hogy elönt mindig a csodálat, mikor egy-egy ilyet elkapok. tegnap nagyon nem volt jól. sírt is, meg úgy elege volt mindenből. azt hiszem sikerült megnyugtatnom kicsit.

mi volt még tegnap, nem is nagyon emlékszem már. csuda jó este. és most megújult erővel nézek a kedd szemei közé. kedd.
küszködve kínnal
kemény karod kitárja
kulisszád. keresem
képed korrigálva
kategóriám kordonját
kell kontroll.

megint hazudott

a kedves. nem is tudom megmagyarázni, leírni, hogy milyen érzés. tényleg nem. pedig nagyon szeretném, mert ha leírnám mondjuk ide, akkor lehet, sokkal egyszerűbb lenne minden. lehet látnám és azonnal felismerném mi a teendő. nem tudom. nem tudom. nem értem.

egyébként meg kurva jó este volt a tegnapi, kajáltunk nálam, meg iszogattunk és minden nagyon kellemes volt. a kedves is, ezért nem értem ezt az egészet.

aztán az éjjelem is fantasztikus volt, a mai napom meg úgy telt, mintha 10 éves lennék, mintha gyerrmek újra. infantilis örömmel mászkáltam a városban és csuda jó volt, komolyan. nem tudom viszont mi lesz este, mert most elég kellemetlen a közérzetem.

az anna baromira beteg. sajnálom szegényt, mert nem tud nyelni. nyelni pedig kell. bár ma már jobban van, tehát van remény a gyógyulásra mindenképp.

a történelem tanárom annak idején mindig verseket tanított nekünk. volt egy lao-ce vers is, amiből már csak ennyire emlékszem:
bolyhos fűz nyílt mikor mentem
hull a hó most nagy pelyhekben
étlen szomjan mendegélek
nem tudjátok, hogy mit érzek.

hogy nőne gitár a méhedbe oszt a rák pengetné.. - mondta egyszer erzsi mama egy kuncsftnak, aki lelopottócskaszarozta a virágjait.
szociálisan érzékeny vagyok, amit anyámtól örököltem és ezúton köszönöm is neki. van egy csomó ilyen mama, meg néni az életemben, akiket valahogy megszerettem. az egyik közülük erzsi mama, aki roma virágárusnő. szülővárosomban él, és mindig vettem tőle virágot, meg adtam neki cigit. ugyanabba a kocsmába jártunk és gyakran ültettem le az asztalomhoz, ahol remekül csevegtünk mindig.
a másik nénim, az margit. margit néni otthontalan, úgy két évvel ezelőtt befogadtuk őt a legjobb barátommal a munkahelyünk raktárhelyiségébe. volt ott neki zuhany, meg vittünk neki ruhát, cipőt, kaját.. és remek volt, olvastam fel neki mindig az aranyemberből, mert az volt a kedvence. és éjjel-nappal petőfi rádiót hallgatott. és ha hajvágás után megdicsértük csak úgy csillogott kacéran a szeme. büszkén.
volt még egy teri néni is, akit ugyancsak a legjobb barátommal szedtünk össze egyszer a nagymező utcában, ahol az iránt érdeklődött milyen közlekedési eszközzel juthatna el a lánchídhoz, hogy jól a dunába vesse magát. nagyon beteg és még annál is soványabb néni teri néni, gyorsan leültettük, megetettük és bevittük egy orvosi rendelőbe, hogy beutaltassuk kórházba. őt mondjuk azóta nem láttam, de remélem nem a lánchíd volt az utolsó útja. remélem van még neki sok-sok útja.
az a helyzet, hogy jön a tél. némely barátom olyannyira depressziós, szerintem elképzelni sem tudom, mit érezhetnek ezek az öreg barátaim ilyenkor. margit nénit szoktam látni az ötödik kerület különböző pontjain, a boltoknál, ahol jön fel a meleg a rácsok között.. valószínűleg erzsi mama is járja még az éjszakát.
egyszer a castro és ráday utcabeli virágárus nénit meg átvittük dzsippel a zöld pardonhoz, azt hiszem tökéletes látvány volt a szemlélőknek. nyitott tetejű dzsip anyós ülésén ült a fonott hajú, biciklis nadrágos högy, ölelve virágjait. ráadtunk egy napszemüveget, aminek baromira örült, és hangos zenei kisérettel indultunk az útnak. mosolygott, gyönyörű volt. a ZP előtt kiszállt, hihetetlen eleganciával, megköszönte a fuvart és indult dolgozni.
pygmalion. csudijó.

I put a spell on you

nos hát. péntek estém elég érdekes volt. egészen jól indult és igazából jó is volt végig. és tanulságos is. a goren mesélte arrébb, hogy szó nélkül leléptem, ami azért nem egészen így van, mert már majdnem egy órával lelépésem előtt mondtam, hogy mi várható. de igazából ez mindegy is azt hiszem, időben el kell hagyni a süllyedő hajót, legalábbis abban az esetben, ha a mellékelt ábra azt mutatja nem tudjuk megjavítani azt.

tegnap pedig borzasztó lustulás uralkodott el rajtam. miután krumplis tésztát készítettem lakótársamnak és kedvesének gyakorlatilag semmiféle érdemleges dolgot nem tettem. feljött a kedves és nem volt jól, ezért körülbelül 3 adódó programot lemondtunk, aminek kifejezetten örültem s helyette televízióztunk. nem volt rossz, komolyan.
anna azt hiszem megsértődött, amit egyáltalán nem tudok megérteni, vagyis talán még megérteni csak-csak, csak valahogy nem látom a dolog értelmét mégsem. valahol kicsit elszomorít a dolog, egyenlő pályák, egyenlő esélyek. illetve pont az nem. tényleg szomorú, mert fontos.

most meg uszodába mentem volna, de nem megyek, mert telefont várok. úgyhogy kávét iszom és macskát dédelgetek, ami feletébb kellemes.

I put a spell on you 'cause you're mine you'd better stop those things that you're doin' honey I ain't lyin' no - egész nap ezt a refrént dúdolgatom.

kicsit becsíptem

ma is. átutalás iz ólrájt, de most annyira képtelen vagyok bármit is kiáramoltatni magamból, hogy csak egy rövid kis apróságot tételezek fel itt.
szó mi szó, dó mi dó.