hétfőtől dolgozom. ez van. azt hiszem itt volt már az ideje ennek a dolognak. mellesleg délelőtt a duna plázában kávéztam, nagyon finom mézes kávét ittam egy rendkívül kedves hölggyel, aki a főnököm. vagy nem tudom hogy mondják ezt. annyira jól indult a dolog, hogy az első két percben a nyakunkba öntött a kedves pincérnő egy mézeskávét, egy almalevet és egy szénsavmentes ásványvizet. mellesleg direkt örültem, mert kicsit feloldódott a szituáció. mondjuk ez nem igaz, mert azt hiszem, nem voltam feszült. nagyon van közöttünk összhang valahogy. nem is értem hogy lehet ez. persze lehet rosszul érzem. mindegy. jó volt.

aztán még az van, hogy baromira fáj a fejem és kicsit hányingerem is van, ami nem tudom, hogy a tegnapi iszogatástól van-e, mert valahogy úgy emlékszem, hogy egyáltalán nem ittam olyan sokat, hogy ezt érezzem, amit most.

ja és tegnap a ráday utca egyik boltjába (a castro mellett) betértünk cigarettát vásárolni az annával. és akart még csokit is venni az anna, csak nagyon nem ment neki a választás. mondhatni hezitált. de nulla vendég volt rajtunk kivűl, tényleg. az eladó eleinte feszengett és téblábolt, aztán meg beszólt, hogy na mi lesz. mire az anna kérdezte, hogy van-e valami probléma. de olyan annásan. percekkel ezelőtt éreztem, hogy alig várja az anna, hogy beleköthessen, hogy elmondhassa neki a magáét. na és akkor a hülye eladó mondott egy ilyet, hogy nem szereti, ha a vendégek vacilálnak. mire anna, hát pedig meg kellene szoknia, vagy másik pályát kellene keresnie. eladó: nem akarom megszokni. anna: ezzel a hozzáállással nem fogja sokáig húzni. - nos hát ez történt, ami egyrészt nagyon vicces volt, másrészt meg tényleg tök szomorú.

ja, és ma is jó belátásra térítettem egy bkv ellenőrt a menetjegyem hiányát tekintve. érdekes, hogy ha ügyesen hangsúlyozom a két opcióból azt a részt, hogy nincsen pénzem, és úgyis hamis adatokat adok ésakkormeg minek raboljuk egymás drága idejét, akkor szinte azonnal elenged. ennél csak az vált be jobban, mikor egyszer nagyon zűrös nap után belenéztem mélyen az ellenőr szemébe és azt mondtam: nagyon kérem, ne kezdjük el.. és szemében riadságot láttam, meg értetlenséget, és engedett tovább.