vannak olyan pillanatok, amikor valahogy nem jön semmi az ember fejéből, nem tudom, érthető vagyok-e. valahogy nem. igazából olyan bolondság ez az egész, meg olyan fárasztó. folyton csak keresni valamit, mintha baromira szüksége lenne az embernek valamire, és közben meg nem figyelni oda arra, ami van. bennem, vagy benned, vagy bennük. oda akarok figyelni ezekre a dolgokra.

soha nem értettem egy csomó dolgot, és mindig az volt a gond, hogy nagyon meg akartam érteni. azt mantrázza folyton mindenki, hogy a kellmetlen és megértést kívánó, ám viszonylag érthetetlen dolgokat "engedjem el". és sose akarom elengedni. hát elengedem most. ezúttal valóban.

kicsit kaotikus most a fejemben minden. valahogy nem találom a vezérfonalat, valahogy elveszek a részletekben, ezt érzem. ennek ellenére nem vagyok levert, sem depressziós, sem tanácstalan. nem is nagyon szoktam az lenni. valami úgyis lesz. valami mindig van.