péntek. nem mentem sehova sem este, csak itthon bambultam kifele a fejemből. biztos az eső miatt, meg nem tudom, de valahogy olyan elmélkedős volt a hangulatom és ebbe nem fért bele semmilyen móka s kacagás. meg egyébként is elfoglaltak voltak a barátaim:) milyen jól hangzik ez. na jó, az igazság az, hogy a szimplába benéztem a dórihoz, aki végre nem életúnt arccal csapolja a sört és ez még magasabbra emeli a csaposlistámon, bár igazából eddig is ő volt a legtetején.

olyan nehezen találom magamban az egyensúlyt, nehezen tudom most megítélni, mi a helyes, mit kell tennem. és most még csak akkor sem tudom megítélni, ha azt képzelem, hogy magam előtt ülve kérdem magamtól mit tegyek. nehéz az élet. illetve baromi egyszerű.

valaki más van most bennem, vagy talán mégis ugyanaz, de nagyon nehezen értem az észjárását. pedig kellene, sürgősen szót kellene értenem magammal.