megint hazudott

a kedves. nem is tudom megmagyarázni, leírni, hogy milyen érzés. tényleg nem. pedig nagyon szeretném, mert ha leírnám mondjuk ide, akkor lehet, sokkal egyszerűbb lenne minden. lehet látnám és azonnal felismerném mi a teendő. nem tudom. nem tudom. nem értem.

egyébként meg kurva jó este volt a tegnapi, kajáltunk nálam, meg iszogattunk és minden nagyon kellemes volt. a kedves is, ezért nem értem ezt az egészet.

aztán az éjjelem is fantasztikus volt, a mai napom meg úgy telt, mintha 10 éves lennék, mintha gyerrmek újra. infantilis örömmel mászkáltam a városban és csuda jó volt, komolyan. nem tudom viszont mi lesz este, mert most elég kellemetlen a közérzetem.

az anna baromira beteg. sajnálom szegényt, mert nem tud nyelni. nyelni pedig kell. bár ma már jobban van, tehát van remény a gyógyulásra mindenképp.

a történelem tanárom annak idején mindig verseket tanított nekünk. volt egy lao-ce vers is, amiből már csak ennyire emlékszem:
bolyhos fűz nyílt mikor mentem
hull a hó most nagy pelyhekben
étlen szomjan mendegélek
nem tudjátok, hogy mit érzek.