ahogy besüt erőtlenül a nap az ablakon, pont a szemembe fúrja sugarait. ez most jó érzés, mert tényleg nagyon pici az ereje. és ettől minden arany színű, vagy legalábbis olyasmi.
kedvem lett megint elolvasni dali könyvét, az elrejtett arcokat, ami akkor, mikor a kezembe került feledtébb katartikus élményt okozott. azt hiszem erre az élményre van szükségem újra. és szinte biztos vagyok benne, hogy újra át fogom élni.