tegnap végtelenül szomorú voltam. olyan ritkán érzem ezt, szerintem még az is lehet, hogy nem éreztem ezt sohasem. mikor hazajöttem a szimplából, ahol a gorennel ittam, egyszerűen erőt vett rajtam a szomorúság. nagyon rossz egyedül lenni ebben az állapotban, ezt az egyet sikerült megtapasztalnom. mást semmit. lehet a gyilkos cápa 4 megtette a hatását:) pedig csak az első 10 percet néztem meg..

sikerült életem első kellemes állásinterjúján részt vennem. köszönet mariann-nak érte.

plusz egészen kémes vagok s ez rémes, mert nem veszem fel a tévés telefonokat. annyira hülye vagyok, komolyan. idióta.