Egy átlátszó oroszlán él fekete falak között,
szivemben kivasalt ruhát hordok amikor megszólítlak
nem szabad, hogy rád gondoljak munkám kell elvégeznem,
te táncolsz,
nincsen betevő kenyerem és még sokáig fogok élni,
5 hete, hogy nem tudom mi van veled
az idő elrohant vérvörös falábakon
az utak összebújnak a hó alatt,
nem tudom, hogy szerethet-e téged az ember?
néma négerek sakkoznak régen elcsendült szavaidért.

létezik ennél szebb? és pillanatnyilag igazabb?

üres vagyok azt hiszem. azt hiszem tényleg el tudom most engedni, nem fogok visszakapaszkodni. és nem fog fájni. most már nem. az egyedüllét persze rossz lesz, de van, hogy jobb egyedül - azt mondják.

2 napja folyton csak az ami a szivedet nyomja cimű kötetből jutnak eszembe versek. nagyon kedves kötet volt, faltam a sorait. milyen szép is volt például a szerelem című:
sten martinnak nagy vörös
és elálló füle van.
nekem tetszik a nagy vörös
és elálló fül.
(a névre már nem is emlékszem pontosan)