na most tudom csak részletesebben, illetve ráérősebben, ha szabad így. azt hiszem a tegnapi remek nap után kezdek depressziós lenni. kellene valahogyan ügyesen irányítani az életem és az a rossz, hogy tisztában vagyok azzal, hogy képes vagyok rá, csak egyenlőre nem megy. valahogy nem. ez a mai nap ez borzasztó volt, leszámítva a gorennel való kávézást a szódában délután és a kedvessel töltött pár órát. azt hiszem nem bírok most egyedül lenni, ami kétségbeejtő, mert mindig is ez ment a legjobban.

amikor nincsen kérdés, akkor nem lehet válasz sem.

a goren meg annyira kedves. utálja ezt, hogy lekedvesezem, de akkor is. és türelmes is, meg minden. nagyon jó társaság.

amszterdamban egyszer találkoztam egy faszival, aki nyílvánvalóan elmebeteg volt és kb kettő mondatonként énekelt valami jazzes beebopos cuccot és akkor ott azt gondoltam, hogy ő tudja mi az élet értelme. vagy ha nem is az értelmét, mert ez hülyeség, de mindenképpen jól érzi magát. a bőrében.

I've got the world on a string sitting on a rainbow got the string around my finger what a world what a life ooh I am in love! - ó, louis. subidap.
mantrázni fogom a jazzt. bele, bele a fejembe.