egyébként meg egész nap catullus epigrammák járnak a fejemben. mikor még első éves voltam kellett írnom - illetve választhatóan kellet írnom - catullusból egy dolgozatot, és annyira élveztem, hogy baromi sok munkát fektettem bele és egy egészen komoly cuccot sikerült a végén papírra vetnem. catullus. remek alkotó. és ma birtokol. simán.
egyébként is odavagyok az ókoriakért, meg az időmértékért.

és most megyek nézem tovább a herculest, ami annyira vicces, valahogy sosem ilyennek képzeltem ezeket a dolgokat, és olyan fura, hogy mások meg mégis és nekik köszönhetően meg már egy egész nemzedék. mindig csúnyának képzeltem herculest. izmosnak, és csúnyának. és majdnem pucérnak.