szerda, június 30, 2004

fabian kollega

képzelje, láttam az ikreit a metrón. vagyis úgy sejtem ők voltak azok. vörös haj, egyenszerkó, egyenélet. fekete keretes szemüveg és ezüst lánc a nyakban. mosolyogtam.

ora et..

2 órán keresztül munkaszerződésekről beszélt a főnököm, minek következtében azt hiszem az utolsó csepp energiám is eltávozott.

itt van a végem.

vato loco

egész nap ez a dopeman dal megy a fejemben.

ezt a zsozsónak

akartam már régóta.

space oddity

akárhányszor balra nézek, kifelé az ablakon, a pláza épületének csúcsos szerkezetére mindig azt gondolom, hogy egy űrhajó. vagy rakéta. vagy mi a fene.

nem vagyok elég határozott. terápia kell. kedves barátaim. ádörvájz..

nahát

This site is certified 70% GOOD by the Gematriculator

ez micsoda hülyeség azért:) és amint postoltam azt, hogy 70% jóság, azonnal csökkent és az evil megugrott 2%-kal:)
ím:

This site is certified 32% EVIL by the Gematriculator
(és most, hogy ezt is ideraktam már 40-60 az evil-good arányom. na jó. leszállok erről a témáról.)

view

ha messzire nézek a végén csak az ég és a föld marad. ha sokáig nézem, akkor minden, ami az ég és a föld előtt, vagy ha úgy tetszik között van, elmosódik, eltörpül, nem lesz fontos.
ha messzire nézek kicsit kikerülök abból, amiben egyébként vagyok, ami azt hiszem egészen kellemes.
ha messzire nézek.

valahol a horizont és a pupillám között lesz a lényeg. aminek képe a pupillámon túl nyer majd értelmet.

befogadok hát..

a kiskutya

a deákon, amelyik azé a bácsié, akivel szoktam ott beszélgetni.. szóval a kiskutya olyan vidám volt ma, hogy az elképesztő. futkározott, meg gurult, meg ugrált, szegény bácsik alig tudták utólérni. hatalmas pocakja volt, aminek örülök, mert végre itt tényleg foglalkoznak az ebbel. szóval imádtam, nagyon jók azok a reggelek, amikor találkozom velük.

kedd, június 29, 2004

state of..

levitation

wake up you lazy people, put on heads and realize,
we can be positive people, adjust your attitude in wise...
we can be,
we can be,
we can be more than ever people...

tegnap a ribanckával kezdtem a szimplában egyébként. sokat borzongtunk, mert mögöttünk ült egy nagyon furcsa páros, minimum 15 év korkülönbség volt közöttük, de nem ez volt a tragikus, hanem (bár nem illik ilyeneket mondani, tudom, de ez mégiscsak egy blog és hol máshol, ha nem itt..), szóval a faszi annyira gusztustalan volt, hogy arra szó sincsen szerintem. mikor csókolóztak, olyankor nagyon rossz érzés töltött el bennünket, mert sajnos nem tudtunk úgy ülni, hogy minimum az egyikőnk ne lássa ezt. mondtam milyen gáz a pasi a csajhoz képest, mire ribancka találóan megjegyezte, hogy ilyen esetben az is gáz, aki megcsókolja ezt az igénytelen pasit. és valóban.

aztán jött mata, mint rendesen most is vagy fél órát késett, ami elég idegesítő, de próbáltam nem jelét adni. nem sikerült, ugyanis azonnal jelét adtam, de ez most már mindegy. na. beszélgettünk, csacsogtunk, ribanc nyumikája mindvégig velünk volt szellemben, a snickersszel és a mai államvizsgával együtt (ezúton, itt is gratula a szép eredményhez, te hülye diplomás:). szóval így. aztán mindenki el, kivéve én, mert én csak pár méterre.

ja, és a pete stuyvsant (sosem tanulom meg leírni) cigaretta nagyon rossz. olyan, mintha egy deci benzint erőltetnének le a torkodon.

lehet, hogy csöndben kellene lennem egy darabig.

bowie

outside albuma szól egyébként. el akartam menni hangszerboltokba érdeklődni, hogy megveszik-e a gitáromat, de egyszerűen lusta vagyok. vagy nem is tudom. kicsit kedvtelen, talán ez a jó szó.

hello spaceboy.

hullámok

hullámok, hullámok. végletek.
megállítanám a pillanatot, rengetegszer. sokkal több a szép, a jó, a csudálatos. ez tény. és ezt köszönöm.

a tegnap

este a szimplakertben ért utól. nemcsak azért írom ezt, mert megígértem matinak, hogy írni fogok róla, hanem egyébként is megemlíteném már. mati egyébként lenyűgözőt alakított, tulajdonképpen egész este röhögtem, amit neki köszönhetek főképp. ezt az oldalát eddig nem volt szerencsém megismerni.

hétfő, június 28, 2004

szabadságon lenni

jó.

zero 7-t hallgatok, süt be a nap az ablakon, olvasgatok és cigizgetek és ennél többet pillanatnyilag nem is szeretnék ettől a hétfőtől.

azt figyeltétek már, amikor nagyon süt a nap és kinéztek az ablakon.. valahogy szaga van az életnek. valahogy súlya lesz az életnek.

paff

a rumbachban egy ittas egyed fél órája a paff a bűvös sárkányt énekelte hihetetlen boldog mosollyal az arcán. csuda jó volt. csuda jó.

trezsör

egyébként meg akkor is megéri. van olyan kincs, ami sokmindent megér. legfőképp, ha láthatja az ember a folyamatot, amint a kincs felimeri magát. amint az angyal észreveszi a szárnyait.

fájás

mikor lehunyod a szemedet - csak azt a pillanatot várja a fájdalom. hogy elöntsön. és tehetetlen vagy, mert nincsen hozzá közöd. mert nem tudsz változtatni rajta. s tudod, hogy lesz legközelebb, mégha szeretnéd hinni is a szót, akkor is belül azt mondja valami, hogy lesz még ilyen, ráadásul tökéletesen ugyanezt fogod csinálni, ugyanúgy tartod majd magad, ott leszel. szeretnéd hinni, hogy ez az egész tőled független, hogy az érzés a másikban nem ellened van, hanem valaki mellett, ami egyáltalán nem jobb, sőt. semmi baj egyébként. csak néha fáj. és ez az a fájdalom, ami mindig fog fájni, mert ez a barátságnak ad egy bazinagy pofont. azt hiszem.

pal

olyan érzések vannak, amiket képteleneség megérteni, kezelni. végletek egy testben, egy fejben. lehet, túlságosan régimódi vagyok, magam sem tudom, de utálom, ha valaki, akit szeretek rossz irányba tart, rosszat okoz magának. még akkor is, ha közben bánt engem előre is, utólag is és közben is. van, hogy fontosabb a másik picit. számomra talán ez a barátság. ez is.

vasárnap, június 27, 2004

most már

tényleg elegem van ezekből a kommunikációkból. miért kell, hogy egyes emberek többet feltételezzenek magukról minden egyes esetben? amennyiben valakivel én nem tudok elképzelni egy remek kommunikációt, miért furcsa, ha rákérdezek, mikor erőlteti, hogy mégis mire gondolsz, fog ez menni?

tudom, hogy az ember önmagával kell, hogy legyen elfoglalva, hiszen rengeteg időt tölt magával együtt. de basszus, ettől még nem kell többet képzelni, többet gondolni annál, mint amennyik vagyunk. miért furcsa, ha valaki nem kíváncsi rád. miért furcsa, ha nem az van, amit te akarsz. kurvaistenfasza.

péntek, június 25, 2004

a viktor tanul a szigorlatra, én meg kijózanodtam időközben. merthogy a dolgozóban elszaladt a ló és az egyik főnök borkészletét kellett kóstolgatnunk, ami egyáltalán nem volt nehéz feladat. kóstoltuk. én személy szerint elég sokat, így a barátok köztet és a meccset is alkoholmámorban néztem végig. de most már jó.

az érzések igen önfejűek és akaratosak. nem én.

ez a tipp is bejött, nyertek a görögök.

közben azt gondolom valami elveszett. keresem reflexből, egészen biztosan meg lehet még találnom, tudom.

határozatlanul

felőröl ez. megpróbálsz úgy viselkedni, ahogy kell, aztán mikor sikerül, az a baj, hogy nem olyan vagy, mint régen. én tudom, hogy a cél az, hogy olyan maradjak, mint régen, csak más.. "dimenzióban" (mondjuk legyen ez a nagyon rossz szó.)

és tudom, hogy a legértékesebb az, ha valakire mindig számíthatunk.

de cserébe másnak is be kell azt látni, hogy ahhoz, hogy ez megvalósuljon, néha arrébb kell mennem. néha el kell fordulnom. meg kell szoknom.

livinizízi

summertime and the livin is easy
fish are jumpin and the cotton is high
oh your daddys rich and your ma is good lookin
so hush little baby, dont you cry
one of these mornings
youre goin to rise up singing
then youll spread your wings
and youll take to the sky
but till that morning
theres a nothin' can harm you
with daddy and mammy standin by

el

most menj el. illetve nem, várj, maradj.
most már tényleg menj. halló, gyere vissza, hova mész?
menj el. itt vagy?

miért mentél el?
szemét vagy, mert elmentél.

eb

itt a munkahelyen mindig fogadunk az aznapi meccsekre. tegnap ezt írtam a leadott fogadás-mailemben: "Anglia - Portugália: 2-2 és tizenegyesekkel portugália nyer. backham és rooney fogják kihagyni"

ok, rooney nem jött be.
mi a francért nem lottózok én minden héten basszameg.

ja és a plusz mondat:
"Az eb-t egy portugál-cseh döntő alkalmával a csehek nyerik.

A gólkirály milan baros."

csütörtök, június 24, 2004

letöltöttem a pj harvey nick cave duett klipjét és hát azt kell, hogy mondjam szinte elfelejtettem már a tökéletességet, amit akkor éreztem, amikor először láttam ezt a tévében. gyönyörű. gyönyörű. gyönyörű.



lie there, lie there, little henry lee
till the flesh drops from your bones
for the girl you have in that merry green land
can wait forever for you to come home
and the wind did howl and the wind did moan
la la la la la
la la la la lee
a little bird lit down on henry lee


idézném

rezső kollegámat, aki megint fontos dolgot mondott:
"az élet olyan, mint egy út. mintha egy országúton haladnál, ahol 5 méterenként autópálya díjat kellene fizetned ahhoz, hogy tovább mehess. hogy haladj előrefelé."

ezen ma nevettem:

Wake up ,

Nokia, Colgate, Nescafe, Hochland, Orbit.
Renault, Compaq, Epson, Nokia, Nokia, Nokia.
McDonalds, Coca-Cola, Orbit.
Compaq, Epson, Nokia, Nokia, Nokia. Renault.
Tuborg.
Tuborg.
Tuborg-Tuborg-Tuborg-Tuborg.
Nokia... Nokia.
Durex.
Colgate.

Day end.


nem szoktam ilyeneket postolni, már most is bánom.. mindegy.

megfigyeltem tegnap, hogy nem vagyok normális.

depressziós

lett a kutyánk, amit nem csodálok, mert szegénynek nincsen bal szeme, volt már egy csomó balesete és most kiherélték, meg levágták a farkát is. anyám kétségbe van esve, mert egyedül van otthon és a szerencsétlen kutya harcban áll a világgal; nem hajlandó enni, inni, meg ránézni sem az emberre. anyám szociálisan rendkívül érzékeny, az ő lelke nem bírja ezt. el tudom képzelni, ahogy kezéből próbálja itatni azt az érzékeny állatot.. mindegy. csúnya ez.

szerda, június 23, 2004

fentről

minden annyira más. az alagút teteje nem annyira magas, mégis nagyon érdekes kilépni egy kicsit a megszokott horizontról.
nézni a virágokból kirakott mandalák körül örvénylő autókat. tökéletes makettje az életnek. valami erőteljes, megfoghatatlan nyugalom és harmónia körül haladunk. hol jobbra, hol balra, kicsit egymás mellett, aztán elsőbbséget adva, vagy begyorsítva, nem elengedve..

meg kellene állni. ki kellene szállni. megnézni közelről azt, amiben nap, mint nap elindítjuk a testünk és szellemünk gépezetét.

minden egyes lépés tanulás. pontosan ez az, amiért nem szabad elsietni.

mennyire szépek a részletek. vonalak az arcon, árnyékok a kulcscsonton..

mi történne

ha egyszercsak senki, még csak egy picikét sem szerepelne. ha egyszerre megállna ez a dolog és mindenki őszinte lenne, olyan hangsúllyal és olyat mondana, amit a fejében leszorít, amivel a gondolatai beszélnek odabent. nem működne úgy az élet?

én nagyon régen elhatároztam már, hogy nem "gyűjtögetek" olyan "barátokat" magam köré, akik nem képesek legalább 50 százalékban, legalább, mikor velem kommunikálnak úgy tenni azt, ahogy valóban szeretnék.

nem szeretem a sminket, a kosztümöt, nem szeretem a színházat. illetve szeretem - a maga helyén. a függönyök mögül előbújó mese az más. itt viszont nincs egy függöny, amit el tudok húzni szünetben. és egyáltalán. nincsen szünet és nincsen vége. nincs meghatározva, hogy színész vagy, vagy néző, vagy lart pour lart mindez egyszerre. ez az élet basszus. itt nem tudsz másnap megjelenni, mint mari, aki tegnap este gizikét játszotta. itt mari leszel, aki tegnap este bunkó/kedves/jófej/paraszt volt. itt nem hajolsz meg, mikor elmondtad a lényeget és nem tapsolnak, ha tetszik nekik, amit csinálsz. itt nem támadsz fel a történet végére és nincsen súgó a mélyedésben, akire számíthatsz. itt te vagy. egyedül vagy esetleg mégsem. mindenesetre te. te.

és

amikor lehunyod a szemed, a hang még mindig benned jár, az ereidben, a füledben, a fejedben, a szívedben. álomba ringat az utolsó szó rezonanciája, felfekszel rá és csak figyeled, ahogy átlényegül benned a távoli jelen emlékké.. tökéleset harmónia, érzéki kollaboráció, álom.

eliot

"between the desire
and the spasm
between the potency
and the existence
between the essence
and the descent
falls the shadow"


t.s.

annyira

furcsa, furcsa az élet. tulajdonképpen minden egyes pillanatot meg kellene köszönnöm, át- és meg kellene élnem. akármi van, akárhogy van. vagyok, vagyunk. életek, gyönyörűek, csodásak. lelkek. ennél lehet több, de nem kell. minden pillanatban ott van a nyomunk. mert benne vagyunk a pillanatban.

kedd, június 22, 2004

mi az

ami miatt érdemes?

értékek, átértékelések. nem tudom olyan összefogottan, mint friedrich, de ez most nem is baj. az baj lenne, ha nem is értékelném át? csak megerősíteném magamban, mint olykor sok gazdász bácsi a forintot?

portéka, értéka.
ért.
ér.
érte..

*%"!//%=(

kezdem megérteni miért lesz valakiből terrorista. nem vagyok egy erőszakos ember, de mondatok, percek választanak el attól, hogy szájbavágjak valakit. kurvaistenfasza.

ja

és andreám is ottan volt a szódában, emlékszem ám, mert nem voltam nagyon részeg. andreám gimnáziumi osztálytársam, akivel néha beszéljük, hogy találkozzunk, ám szinte soha sem valósítjuk meg a dolgot. egészen konkrétan nem tudok mit kezdeni vele, nem tudom hova tenni. megváltoztak a körülmények, nem tudom van-e, volt-e valaha más közös pont bennünk a gimnáziumon kívül. furcsa ez. tényleg.

oké

milyen válaszokat lehet adni egy olyan egyszerű kérdésre, hogy:

hogy vagy?
kérdem én, érdemes-e belemenni egy kifejtős válaszba.
abban az esetben, ha azt válaszolom, hogy jól, két verzió adódhat:
1. elhiszi a kérdező
2. megkérdezi, hogy tényleg?

na most, ha az illető fontos, akkor nem jó érzés, hogy elhiszi. de az sem jó érzés, hogy erőlteti az azonnali kifejtős választ, amikor pillanatnyilag csak annyit szeretnék tudatni vele, hogy majd elmondom, most nem megy. (ha pontosan ezeket a szavakat használom válaszként, akkor tutira az jön, hogy de mi a baj, mesélj, tehát pontosan az nem vételeződik figyelembe, hogy éppen nem tudok, nem akarok róla beszélni.)

ha az illető nem fontos, akkor a párbeszéd optimális menetben lezajlódik. jómagam balra el, oder jobbra, ez most tök mindegy.

ugyanezek a paraméterek a következő esetben, amikor is a válaszom:
szarul.

a legnagyobb kérdés az, hogyan lehet kielégítő választ adni, olyan kielégítő választ adni, amellyel a számomra fontos ember és én is megelégszünk pillanatnyilag. egyáltalán létezik-e ilyen felelet.

annyira sajnálom..
de mostmár elhatározás van. erő van. illetve lesz. erő.

azt az érzést ismered, amikor minden idegszálad és érző sejted, szöveted valakire van hangolva? amikor állsz/ülsz vagy akármit csinálsz valahol és közben hiába nem figyelsz rá, mégis.. juj, az olyan paranormális:) és milyen más érzés tud lenni, ahogy megváltozik a nexus.

na, akkor én most elszívom a reggeli munkahelyi cigimet és aztán leülök egy rohadt macintosh elé, hogy szétbassza a szememet.

lementem

kutyába, azt hiszem. be kell ezt fejeznem.

viszont

kedves józsi bácsi,

tessék megígérni, hogy nem tetszik féltékenykedni erzsi nénire, vagy jómagamra, mert ez nekem nagyon rosszul esik. illetve nem is azért, hanem mert talán erzsi néninek rosszabb. borzasztó érzés ám, hogy minden egyes búcsú pillanatban félek a mondattól, ami többnyire el is érkezik ólvéjz.

maradok tisztelettel,

sára néni.

sikerült

kissé becsípnem tegnap, illetve nem is becsípnem, csak egyszerűen olyan állapotba kerülnöm, ami akkor nagyon jó volt, de éjjel már kevésbé. olyan furcsa az ember, erre mindig ráébredek ilyenkor.
mindegy, labdáztunk a szóda udvarban és labdázni mindenhol amúgy is nagyon jó, a szóda udvarban meg pláne. még ha ránk is szólnak.
meg végre a gorent is láttam, akit már nagyon régen nem.

hétfő, június 21, 2004

mostan színes tintákról..

színes filctoll készletet kinyitni és kipróbálni még mindig annyira izgalmas és csudás dolog, mint gyermekkoromban. és még az a hasonlóság, hogy most is csak oroszlánt tudok rajzolni (amit én annak hívok, de egyébként semmiféle hasonlóság sincs), meg még tudok pálcikaembert és kertet folyóval (vagy úttal), meg madarat és halat is. és kerítést, esetleg fát.

cassiel

és nem los angeles, hanem cassiel és az ég, berlin fölött. akkor is. akkor. is. cassiel, aki nekem olyannyira fontos volt. és lou reed, és .. kurvaélet.

and if you look, you look through me
and when you talk, you talk at me
and when i touch you, you don't feel a thing
...
and if you listen i can't call
and if you jump, you just might fall
and if you shout, i'll only hear you

if i could stay...
then the night would give you up
stay...then the day would keep its trust
stay...with the demons you drowned
stay...with the spirit i found
stay...and the night would be enough

three o'clock in the morning
it's quiet and there's no one around
just the bang and the clatter
ss an angel runs to ground
just the bang
and the clatter
as an angel
hits the ground

pont

- olyan ölelésre vágysz, amiben elengeded magad, mert tudod, hogy létezik, hogy lesz, hogy tart. nem pedig belefeszülsz, mert félsz, hogy ez lesz az utolsó -

nincsenek gyökerek, nincsen kapaszkodó. valahogy érzed, hogy simán elfújhat a szél, mégis mész, az úton, mégis erős vagy. belül ez nem így van, belül végtelenül gyenge vagy, olyasfajta érzet uralmaz, amit mindig is ismertél, de sosem tudtál megfogalmazni. amikor betontekintettel sétálsz az utakon, semmit, de semmit fel- és megismerve, ugyanakkor egyetlen hangtól, betűtől vagy mozdulattól könnybe ládab a szemed. nem is tudom. keringek, bolyongok. van karom, de nem használhatom arra, amire vágyik. van fejem, de megemelve kell hordanom. vagyok, de mégsem. mégsem úgy. se.

sans

une parole..

kiszáradt a szám a szavak hiányától.

vasárnap, június 20, 2004

annyira hihetetlenül hülye vagyok. komolyan. abba kell hagynom a hülyeséget. be kell fejeznem.

szombat, június 19, 2004

furcsa ez. éjjel van, egy netcaféban ülök. régen voltam netcaféban. nem is tudom, hogy van-e konkrétan "mondandóm", illetve azt tudom, hogy van, csak nem tudom, hogy kijön-e. itt. mindegy. mehettem volna a szódába, vagy a szimplába, de abszolút nem vágyom ilyen helyekre. nemcsak ma éjjel... úgy általában sem.

the blue bus is callin us
the blue bus is callin us
driver, where you taken us

valami nem jól működik. illetve lehet, hogy valami csak most működik jól? fene tudja. olyan furcsa az élet. mint egy gonosz gyerek. megmutat valamit, amit aztán nem ad oda neked. csak hogy rosszabb legyen. csak hogy jobban nevessen, amikor kéred.

sétáltam a lánchidon, nagyon jó most, le van zárva az alagút, a körforgalom, a lánchid és az egész tér a deák szobor körül. vizes a fű, ezért nem feküdtem le, de a szobor talapzatára leültem. gyönyörű, gyönyörű ez a város. szeressétek.

út nélkül is hazatalálok. ezt tökéletesen, pontosan tudom.

karen:

péntek, június 18, 2004

egyszerűen

képtelen voltam (eddig) postolni ezután az arc után.. na mindegy.

közben itt mindenki veszekszik, ami egyfelől szórakoztató akkor, amikor nincs mit csinálnom, viszont kicsit meg is rémít, hogy milyenek az emberek. biztosan megint van valami a levegőben, nem tudom.

én meg megyek mindjárt mosolyogni. ez lesz a terápiám. mindenkire mosolyogni fogok hazafelé. (úgyse)

a szofisztikált szót pedig, aki miégegyszer kimondja (úgy, hogy én is hallom), az a halál fia. decc ól.

ő

your hands, my mouth

your mouth, my hands...

listen when i'm silent there's a
sound that only you can hear
listen when it's quiet i know
you can hear it, cover up your ears
cover up your ears

ugye?

nem egészséges olyan ember társaságában konszolidáltan tölteni a perceket, akivel sose jutna eszedbe perceket tölteni. és akire akár csak gondolva is.. egyáltalán nem konszolidált gondolatok jönnek elő belőlem. ugye?

énnekem lendület kell. meg út, hogy ha belendültem mehessek. illetve még út sem. fene tudja.

szeretnék bármit.

szükségem van szeretetre. meg akarok adni is. ha engedik. túltengek. vagy nem.

fatigué

olyan hihetetlenül fáradtan indult a napom. most kezdek kicsit helyre rázódni azt hiszem. eleve 11 után értem be a munkahelyemre, aztán ügyesen kb 10 percig bent felejtettem a mikróban a tejet, amit a kávémhoz melegítettem. ráadásul tegnap mindkét meccset elvesztettem a munkahelyi eb-odds fogadáson. túlteljesítettek az angolok, én csak kettőt tippeltem. mondjuk mindegy, na.

a lényeg, hogy kicsit szét vagyok csúszva és el vagyok fáradva. jaja.

a buta kutyánk otthon megint balesetet szenvedett. szerencsétlennek nincsen meg az egyik szeme, mert kirúgta a ló, meg egy raklapszor műtötték már, mert mindig megvágta magát, vagy az aktuális szerelmei kegyeiért folytatott harcok alatt szerzett különféle sebesüléseket.. most meg valahogy a farkincája szakadt le majdnem.. borzasztó ez, nem erre a világra találták ki kazak-ot. de hát mit vár az ember, a név determinál. ha egy űrkutya nevét kapja az eb, akkor nem fogja jól érezni magát ezen a bolygón.

egészen más nyelvet beszélünk.

viszont mindketten ugyanannak akarunk jót.

megyek, elszívok egy cigit. vagy kettőt. bambulok egy picit az építkezésre itt mellettünk..

4 napja

gondolkozom ennek a rohadt énekesnőnek a nevén, de egyszerűen nem megy. már a sing365-ön is végigmentem abc sorrendben mindenkin, de valószínűleg csak egy dalos előadó volt, ezért nincs fent. segítség.

kevés információ, ráadásul itt dúdolni sem tudok.

4-5 éve játszották a zene tévék. fehér atlétában és vászonnadrágban egy boxringben verekedett egy csaj, meg így ugrált, azt mondanám a kick boxot keverte a szertornával, nem tudom. szőke hosszú haja volt meg nagyon szép arca. és valami olyasmi a refrén, hogy oh, no.. jaj, nem tudom a szöveget. de valami crazy for you baby.. semmit sem tudok, ami alapján keresni lehetne a neten. kurvaélet. de hátha valaki pont tudja.

csütörtök, június 17, 2004

just playin

ezt csinálom fél órája. nézve kifele a fejemből. meredve a képernyőre.

és reggel egy kisfiú sírt, itt a munkahelyemnél és elkísértem haza.
nem szabad, hogy kisgyerekek kétségbe essenek. az egyszerűen nem lehet. borzasztó érzés nekik. és akkor valahogy szomorú, sötét és merev lesz a világegyetem.

madonna néni

rengetegszer jár a fejemben, amióta megint koncertezik. amúgy is, de így meg pláne. és hát a szofi szerencsés esete sem egyszerűsíti meg a dolgot. a mai kép például..

jaj, hát nem tudom kinek sikerült jegyet szereznie, egyáltalán kit érdekel még ez a 40-es istennő, de ha módotokban áll, kérlek benneteket ne hagyjátok ki. énnekem klafa élmény volt, nem is akarom ragozni, mert csak belebonyolodom és sorok követnek sorokat értelmetlenül. mondjuk ez általában igaz rám. de mindegy.

az van, hogy madonna koncertre akarok menni. az van, hogy azt gondolom ez biztosan jobb lesz, mint a drowned world tour, pedig közben tudom, hogy a blonde ambition-nél egyszerűen lehetetlen, hogy jobb legyen. de akkor is. fene vigye el az ember vágyakozó érzületét.

áj bilív áj ken fláj

szóval valahogy úgy vagyok most, mint kisgyerek koromban, mikor ültem a domb tetején és fújt a szél, és éreztem, hogy ez jó. akkoriban akartam repülni tudni is, meg mindenféle olyan dolgot, amiket sajnos ma már, épp ésszel tudom, hogy nem lehet, ezért nem is akarok. és ez itt a baj egyébként. akarom vissza a gyerekkori mindent lehet érzésemet. akarom vissza, mert az boldoggá tett. boldog voltam attól, hogy elhittem, hogy sikerülhet. és egy pillanatra sem gondolkoztam azon, hogy elképzelhető, hogy nem.

na jó

akkor leveszem a kacsás képet és megnyugtató képsorokat linkelek be, amiket nefritkétől kaptam, bár ő azt mondja nem ugyanazokról a kacsákról van szó, de mi mégis gondoljunk arra, hogy de.

fabian cortez is érdeklődött, meg tényleg nyomasztó most már, hogy mi lehet a képen eleinte látható aranyos élőlényekkel, szóval nincs kép, leszedem. link van. itt!

valahogy

nézni az árnyat, a lassú, apró mozgást, érezni a hőmérsékletet, az illatot..
bármilyen állapotban vagy, nagyon jó.

uff

illetve egészen pontosan:
UFF

nálunk a földesben egy három ujjú tanár bácsi volt, bacsának hívták. csak azért mondom mert. egyeseknek ez összefüggéstelen lehet, de ez nem érdekel a prospektusok között.

jó lenne csapadékká válni és kifolyni a réseken, hogy elcsurogjak egészen addig a pontig, ahol körbeölelhetek.

szerda, június 16, 2004

hogyan lehet az embernek kiverni a fejéből azt, hogy mennyi minden mást csinálna, mint hogy a munkahelyén prospektus szöveget írjon este fél 9-kor?

last but not least

a tehetetlenség kicsit elszomorító, az már igaz. de mindig kell találni másik perspektívát, nemde? mindig kell keresni másik perspektívát. és a nagy keresésben - ha a keresendőt nem is - tuti, hogy találunk valamit.

én tudom, mit akarok/akartam. azt is tudom, hogy azt nem lehet. ez elszomorít. de valamit mindenképpen tenni kell, mert ez a szomorúság nem tarthat örökké. sokkal több, jobb, értékesebb az én, a te, az ő annál, mint hogy belekeseredjek egy elképzelt kurvajó hiányába. ráadásul mozdulatlanul csak vegetál az én, a te, az ő. sajnálom az elképzelt jót. és a volt jót. de a kincs még mindig az enyém. mert a kincs az mindettől független. a kincs - te vagy.

mi vagyunk azok, akiktől óvtak a szüleink..

tulajdonképpen a reggeleknek örülni kellene, mert akkor még bármi lehet a napból.

ki viszi át fogában tartva

a szerelmet a túlsó partra?

kedd, június 15, 2004

oszt

"mindenkinek annyi baja van,
az annyi bajnak annyi baja van,
hogy annyi baj legyen."

juhé!

imádom a yahoo!-t. megdobott 100Mb tárhellyel. három címemen. az 300. kurva jó.

akkor most el kellene rugaszkodnunk a lehangoló múlttól azt hiszem. ha más nem akkor némaság, az is egy megoldás.

minden benne van a levegőben.

térdedből kalácsot fonok a körmömön. addig te eressz körömgyökereket a hátamba. a végén szirmokat bontunk úgyis. egy aljnyi zászlóval. lóra, lóra. ora et labora.

csak csöndben. csak halkan. hogy senki meg ne próbálja érteni. vezér üti gyalog.

sakk-matt. katt.

prekoncepciók

nem hiszem, hogy valami brutálisan sértőt írtam volna az előző postomban. azt meg kifejezetten nem értem, hogy ha bevállalod, hogy te ilyen vagy, akkor azon, amit gondolok és "papírra vetek" miért akadsz ki. neked is megvan az elképzelésed rólam (ráadásul lehetetlenség azokon az elképzeléseken picit is változtatnom, szinte belezársz azokba a skatulyákba, simán rámcsukod a dobozodat bármikor).
én nem kezdek el most szájalni, hogy nem vagyok ilyen, meg kurvaanyád, meg mit képzelsz magadról. ezt gondolod. nem vagdalkozom, nem akarlak megalázni egészen más mondatokkal, amik nem is a problémáról szólnak. lehet, hogy megtehetném, de nem fogom, mert nem erről szól. csak leírtam, hogy van egy dolog, ami zavar. nem hittem/hiszem, hogy bántottalak/bántalak/bánthatlak ezzel. sajnálom, ez a max, amit tehetek.

in memoriam

valahogy elfelejtitek honnan jöttetek. amivel nem lenne probléma, ha sikerülne ügyesen megszakítani minden onnan érkező emberrel a kapcsolatotokat - amire törekedtetek is egy időben -, ha nem lenne olyasvalaki, aki pontosan emlékszik rátok. ez tényleg csak azért furcsa, mert ahonnan jöttetek, ott pont nem jellemző ez a feledékenység. hát nem tudom.

azt hiszem, hogy boldog kapcsolatban élni kifejezetten nagyszerű dolog. viszont nagyon sokan nem mondhatják ilyen szerencsésnek magukat, ráadásul az emberek nagyobb százaléka nem bírja a magányt és pánik szerűen törekszik arra, hogy ne legyen egyedül. na most ez a "vadászat" nyílvánvalóan fokozottabb és kaotikusabb, ha egy hónapban összesen egy estéd (max kettő) azaz 5-6 órád van arra, hogy a lehetséges felhozatalból párt találj. ne felejtsétek el, hogy ezek az emberek nem fognak máshol ismerkedni, még ott, azon az egy estén, az alatt az 5-6 óra alatt is tele vannak frusztrációval és parával, és pontosan emiatt viselkednek úgy, ami miatt ti betegnek találjátok őket.

persze vannak betegek is. akik pontosan ettől lettek azok. és pontosan az ilyen álláspontok miatt lesz még éveken keresztül ez, hogy egy hónapban egyetlen este lesz, amikor kereshetnek. ezért nem mennek máshová szórakozni, ezért nincs önbizalmuk és ezért nem nyílik ki számukra a világ.

kurvaistenfasza.

persze nektek egyszerű. szeretve, ölelve lenni otthon, elfelejteni ugyanezeket az éveket, a keresés időszakát. ti már kijöttetek ebből. gratulálok. csináljuk ezt. másszunk fel a kibaszott kerítésen és aztán ha kapaszkodik valaki, akkor azt rúgdossuk le onnan. menjanyádbahülyebuzi.

a deákon

van egy bácsi, aki ott szokott mindig koldulni, illetve őt nem is koldusnak mondom, mert sosem kér, még a szemével sem, csak ki van rakva elé egy befőttes üveg teteje és ha éppen úgy érzed, akkor dobsz. nos, ez a bácsi onnan lehet ismerős, hogy hónapokon keresztül egy helyes kis fehér kutyával üldögélt és rengeteg barátot szerzett. mindig beszélgetett valakivel, nagyon szimpatikus volt.

és, ma hihetetlenül cuki fekete jószág volt a karján, akinek a szemébe nézve nem tudtam megállni, hogy ne ismerkedjek. 9 hetes szépség, egyszerűen varázsos, ha arra jártok nézzetek a szemébe és vakarjátok meg az állát, mert az nem csak neki lesz jó. mindegy, a lényeg, hogy megismerkedtünk, meg beszélgettem a bácsival, aki mondta, hogy a tanyán most van egy raklap a tesóiból..

aztán 30 dkg párizsira megvendégeltem, de a kutya pocakját a legmenőbb, legjobb családból való háziállatok is irígyelhetnék, nem is nagyon bírt csak vagy két szeletet magáévá tenni azzal a szomorú szemével.

istenem. kell kutya.

hétfő, június 14, 2004

van úgy, hogy néha benned kel fel a nap.
a felkelő nap háza. te vagy. olyankor.

álmomban combon lőttek. sokadikra sikerült, mert sosem volt töltény a tárban. olyasmi volt, mint az orosz rulett, csak mintha sorban lőttek volna, mondjuk egy 50 lövedékes pisztolyból.

mert

mindenhol élet fakad. minden élő az életre törekszik, a növekedés, a gyarapodás a cél. a dudva a homokozóban, a tőzeg a fán, a csótány a csatornában, a koldus a lánchídon és a lakó, ott szemben a másodikon. én is. nem előre, felfelé kell haladnunk. nem még két hétért kell könyörögnünk, hanem ezt a másodpercet kell csodává varázsolnunk.
nem bölcsességre vágyom. arra vágyom, hogy sikerüljön irányítani magamat. hogy sikerüljön meghallanom a vágyaimat, meglátnom a problémáimat, felismerni az érzéseimet. mindenki megy valahova és ez a baj szerintem. a nyugalom azon ritka értékek egyike, amely a letisztultságot képes megteremteni. úgyis tartunk valahova. és mindenképp tartozunk valahova.

legalább

az angolok nyerhettek volna...

szombat, június 12, 2004

pour moi

hogyan bízhatna bárkiben is, ki nem bízik önmagában?

péntek, június 11, 2004

magdi

meg ha csak a demiant adta volna, az már éppen elég lenne ahhoz, hogy örökre hálás legyek neki.

magdi igazából azt hiszem egy világítótoronyként funkcionált középiskolás éveim alatt. rávilágított a rosszra az utamon, ha sebem volt, ha nem jól csináltam, ha jól - mindegy volt, mindenre élesen odavilágított, hogy ne szaladjak el mellette.. és ami a legfontosabb, hogy a lehetséges utakat is megvilágította, segített a tudomásomra hozni, hogy a legnagyobb kincs a választás, a döntés lehetősége..

tökéletes ellentéte volt a bekének.

- egyébként a mai napig nagyon jó barátok.

beke

igazából a szüleimen kívül, meg még persze nyílván tizenéves kori barátaimon kívül két tanárom volt az, aki megszerettette velem az elmélkedést azt hiszem. ez hülye szó. nem az elmélkedést. csak az még hülyébb szó, hogy gondolkodást. az egyik volt a magdi, a másik meg a beke. magyar és filozófia tanárok a gimiben.
a bekével együtt szórakoztunk. minden időt együtt töltöttünk. szórakozó helyeken, vagy nála. sokan. sokszor tőle mentem iskolába az ő kocsijával, amikor neki nem volt első órája. nagyon furcsa élmény volt nekem ő olyan fiatalon. gyakorlatilag úgy tűnt, hogy annak a csajnak nincsenek érzelmei. tulajdonképpen egy kihívásnak volt nevezhető, hogy valahogy kihozzon belőle valamit az ember. egyszer láttam sírni, de nem fájdalmában sírt, hanem valami hiszti miatt, valami nem úgy történt, ahogy akarta. mert amilyen csöndes, olyan akaratos volt. és baromi okos is. nem tudom, talán négy diplomával rendelkezett és akkor a 29-ediket nyomta. sokszor nevetett, de leginkább megmosolygott dolgokat. gyakran eszembe jut az a mosoly. szemlélt. figyelt. megnyugtató jelenség volt, kétségtelen.
egyszer felidegesedett valamin, miskolc belvárosában haladtunk az autójában éjjel. hirtelen padlófék és a beke kipattant. kiszállt, otthagyott engem, meg a csongort. leparkoltam a kocsit és elindultunk utána - nem találtuk sehol.
meg szokása volt a saját bulijáról lelépni. szervezett magánál egy bulit és éjjel fogta a hálózsákját (olykor artúrt, a husky-ját is) és kiment autóval bükkszentkeresztre és ott aludt. úgy, hogy senkinek nem szólt, hogy mit csinál, hova megy. szart mindenkire, mindenre.
hatalmasakat kocsikáztunk éjjelente. eger felé a bükkben legfőképp, de pesten, vagy balatonon, vagy bárhol.. goldie timeless albumát hallgatva az autóban..hát nagyon érdekes most ezeket felidézni. nagyon, nagyon régen nem gondoltam rá.
a fanzin készítésekre zsoltiékkal, az alkalmi koncertekre a beke lakásán, a füvezésre az avasi templomnál, a metal hammeres norbira és a zsoltira, kis attilára a vasemberre, vagy ágostonra.. a storm trooper-re titusz erkéjén..

sok könyvet adott a kezembe. olyan könyveket, amiket nem tudtam letenni. és azóta is újra a kezeim közé veszek.. sok gondolatot. sok érzést.

szóval a beke az érdekes élmény. azt tudom, hogy rengeteg inspirációt kaptam tőle az élethez. és leginkább azt tanultam meg, hogy soha, soha nem szeretnék olyan érzéketlen lenni, mint ő. semmilyen áron.

vénusz

szóval emiatt lettünk volna olyan furcsák az elmúlt napokban?

lesz tornádó? nem lesz tornádó? hú de izgi.

na jó, mondjuk mindegy.

persze tök jó, ha az embert szeretik. de ettől még ugyanolyan szar, mikor éjjel arra ébredsz, megint csak álmodtad, hogy van melletted valaki az ágyban.

ez zseniális.

merre megyek egyébként? és ha egyáltalán megyek valamerre, miért arra?

nem kavar meg. nem zavar meg. értékelem belül, helyre tudom tenni. más kérdés a remény, a buta képzelgés, és más kérdés a tudat. sajnos ez van. de megy a gőzös. megyeget.

you're the first thing
and the last thing on my mind
in your arms i feel
sunshine

congrat

ja és zsozsesz meg ribi diplomások lettek tegnap, rozseny meg levizsgázott. elég jó ez.

hullámzom. fel és le.

a forróság, az íjszerű feszület, az azonnali reakció ötvözete valahova egészen máshova repít, ahonnan soha sincs kedvem gyorsan visszajönni.

csütörtök, június 10, 2004

ez egy elég jó játék, azt hiszem.

ez pedig a tegnap esti égi áldás szülővárosomban

ha valaki nem látja magát és a tükörbe sem hajlandó belenézni, annak el kell engedni a kezét. és ha még vagdalkózik is közben, akkor nagy ívben el kell kerülni. ezt gondolom én.

szeretnék álmodni babakocsival, kék éggel, anyukám néha megjelenő arcával, simogató szellővel.

reggeli

érzelmi és nemtudommilyen rohamok után két szerecsen. tárgyalás. szeretek a két szerecsenben hosszú kávét inni tejjel és 3 dl narancslével, csak eddig mindig buli után, álmos szemekkel, fáradtan álmosan történt ez kora reggel. ma reggel sem volt nett a szemem, de furcsa volt, hogy aludtam, mielőtt odaértem. és hogy napszemüvegre sem az esti buli miatt lett volna szükségem.

rezső kollegám megint megmondta a tutit. azt mondta kb, hogy oda kell tolni mindent az életben, és magadra kell számítani. és ez igazság, nagyon nagy igazság. nem szabad kiszolgáltatott helyzetbe kerülni. sem pedig ellustulni, mert abból kijönni igen nehéz. én azt hiszem, hogy a legfontosabb az, hogy szembe tudj nézni magaddal. hogy el tudd vállalni minden egyes este azt a pillanatot, amikor végiggondolod a napodat: igen, ezt csináltam. és nyugodtan aludj.

nekem baromi furcsa volt az a sok felelősség, ami a nyakamba szakadt, mikor felköltöztem pestre. furcsa volt, hogy nem tudok haza szaladni pénzért, vagy nem fekhetem be anyám mellé, amikor a föld alá dugnám a fejem.. furcsa volt, de hamar megtanultam odaállni mások elé, azt hiszem. ez vagyok én, hello, na és? az meg ott te vagy. szimpatikus, nem szimpatikus, mindegy, de kezdjünk akkor egymással valamit. egy lépés előre, egy hátra, oldalsasszé.. táncoljunk például, táncoljunk ritmusra. ha újra és újra egymás lábára lépünk, akkor ne táncoljunk együtt tovább. egyszerű ez, és bocsánat, hogy osztom magamnak az észt.

a felnőttség nem a komolyságot jelenti. hosszú ideje azon az állásponton vagyok, hogy a felnőttség az a felelősség maga. és semmi több. és azt hiszem nagyon kevés felnőttet ismerek. igen, azt hiszem.

most dolgoznom kell. azt kell játszani, hogy dolgozom. néha jó játék, néha nem. de játék. de nem.

szerda, június 09, 2004

rezső,

a legkedvesebb kollegám szülei éppen válni akarnak. illetve képtelenek beszélni egymással, ezért most ide jutottak. azt hiszem 34 év házasság után. furcsa ez. furcsa ez nagyon. lehet, tényleg a tegnap előtti napfogyatkozás a rejtély kulcsa. lehet, hogy nem. illetve lehet, hogy nem tudom. biztos.

én egyáltalán nem emlékszem arra, amikor elváltak a szüleim. éppen ezért örülök is nagyon. azt hiszem, elég rossz lett volna, ha már értelmes fejjel élem meg ezt az egészet. és azt hiszem, a legrosszabb az lett volna, ha értelmes fejjel láttam volna őket veszekedni. vagy anyámat boldogtalanként, úr isten, azt hiszem, annál rosszabb nincs is egy gyereknek.

mindegy, most mindeképpen mindegy. csak azt szeretném, ha mindenki legalább egy picikét tisztában lenne azzal, mennyit ér, és mennyit számít. és ha egy nagyon picit, egy nagyon picit képes lenne látni folyamatában a dolgokat. globálisan.

varázslatos dolog a lélek.

valahogy

bennünk maradunk. úgyis.

kicsit hiányzik ez a vizsgaidős fíling egyébként. jó-jó, csak egy kicsit. icipicit. alighanem el fogok aludni pillanatokon belül. megint szökést tervezek, nem tudom mi lesz. talán az imolával meg tudok beszélni valami falazást vagy ilyesmit.

lassan folyik

annyi mindent

nem szerettem még.

boldogok a lelkiszegények.

soha nem akartam más lenni, most mégis azt érzem, hogy bármit odaadnék, hogy más legyek. persze nem komoly ez, hiszen nem lehet. csak szar. szar, szar, szar. ránézni. miközben jó. mellette lenni.

utálok elengedni valamit, amihez ragaszkodom.
nehéz ez.

kedd, június 08, 2004

megint kimentem, hogy most jól vásárolok, de nem sikerült. nem megy. egyszerűen egyedül nem megy.

akarok füvön mezítláb, meg térdig feltűrt nadrággal, meg kézakéz.
mi van, ha hazamegyek? komolyan? mi van?

je suis tehetetlen.

a kapaszkodók egyre magasabban vannak. rsb tökéletesen fogalmaz. megint.

ebédelni mentem

illetve mennék, de lusta vagyok. gyakorlatilag ma egészen biztosan nem lesz több munkám, mégsem mehetek haza. nem értem én ezt. de nem ám. ha valaki erre jár, jelezzen, igyunk meg egy kávét, vagy valami.

szerintem lépni kell. mindig kell lépni.

egyébként jó volt hallani.

az arcom.
itt az asztalnál ülve pont látszik egy hegy (domb?) távoli körvonala. napok óta oda szeretnék elmenni.

the real thing

szóda-szimpla-szóda-kulti-szimpla-szóda-eklektika.
bíró-mata-suzie-judit (a fontosabbakat említve).
majd duna, duna, duna, duna. tudom, hogy a víz rokonom.

itthon nosztalgia érzésem van, mert a viktor megint azt a légfrissítőt használja a szobájában, amit akkor próbált először, mikor ideköltöztem.

valahogy belémragad ez az éjszaka. nem bírok szétválni tőle. mennék ki újra, úszni, lépdelni a levegőben.

hiányzik a klikk. meg egy csomó minden. amire nem is gondol az ember. csak amikor nincs. fura ez. persze el kell engedni, tudom.

youre the real thing. even better than the real thing..

hétfő, június 07, 2004

mennék is, meg maradnék is.

néha olyan hülye elhatározáskora bólint rá az ember. megerőszakolja magát. nem hülyeség? szerintem borzalmas. mindegy.

this is how i am i..i..i've been com-comfortably numb

az új

lenny kravitz albumot hallgatom, ami egyébként nem rossz, csak akárhányszor ránézek a borítóra, mindig megtéveszt, mert azt hiszem, hogy prince. nem jó ez, nem jó, hogy kivasaltatta a haját ez a fiú.

de ami most meglepően szórakoztat az a scissor sisters. amire meg elkábulok otthon, az gilles peterson.

dolgomat kell végeznem.
koccintana velem valaki ma este bárhol? csak az egészség végett. hogy meglegyen. legalább az meglegyen.

csillagrendszerem. lehúnyt.
tulajdonképpen egyedül vagyok, igen.

shine on you crazy dimond

ja és hát tegnap este a shine betette az utolsó kaput. már csak a kulcsot kell elfordítani valakinek. ami késik nem múlik, ha jól sejtem.

most egészen másra asszociálok, mert rachmanyinov muzsikájára pillanatnyilag gondolni sem merek, nem vagyok egészen mazochista tipus. most is szépnek találnám, csak kicsit fájdalmasnak. egy másikra asszociálok. egy másik shine-ra.

remember when you were young, you shone like the sun.
shine on you crazy diamond.
now there's a look in your eyes, like black holes in the sky.
shine on you crazy diamond.
you were caught in the cross fire of childhood and stardom,
blown on the steel breeze.
come on you target for faraway laughter, come on you stranger,
you legend, you martyr, and shine!

you reached for the secret too soon, you cried for the moon.
shine on you crazy diamond.
treatened by shadows at night, and exposed in the light.
shine on you crazy diamond.
well you wore out your welcome with random precision,
rode on the steel breeze.
come on you raver, you seer of visions, come on you painter,
you piper, you prisoner, and shine!

nobody knows where you are, how near or how far.
shine on you crazy diamond.
pile on many more layers and i'll be joining you there.
shine on you crazy diamond.
and we'll bask in the shadow of yesterday's triumph,
and sail on the steel breeze.
come on you boy child, you winner and loser,
come on you miner for truth and delusion, and shine!

létezik valami dimenzió, ahova bebújhatnék kicsit lenni, csak úgy. valahogy nyugudtan, valahogy igények, érzések, vágyak nélkül?

ütve

6-kor arra ébredtem, hogy csákánnyal szedik szét az utat az ablakommal szemben. aztán fél 8-tól a megnyugtató monoton ütvefúró hangja igyekezte belopni magát az álmomba, nyílván sikertelenül. merthogy álom nem volt.

most meg iszom a kávémat és azon gondolkozom, mennyit késsek.

túlbonyolítunk mindent már megint. azt hiszem.

vasárnap, június 06, 2004

hosszú az út lélektől lélekig.

kurvaistenfasza. mondjuk.

és akkor csönd. első felvonás, függöny, megvolt.

szombat, június 05, 2004

tegnap éjjel egy régi barátommal találkoztam a szimpla kertben, akivel gyakorlatilag 5 éve egyetlen szót sem kommunikáltam. tulajdonképpen csak annyit tudott mondani, hogy jézusom, bassza meg, basszus. kombinálva. tulajdonképpen én is. csak néha hozzátettem, hogy etisz. nem tudom hanyadik vilmoskörtémet ittam meg vele az ünnep alkalmából.

és olyannyira felerősödött bennem a szomorúsággal vegyes értetlenség és mondhatni (?) düh érzete, hogy határozottan viselkedtem. vagy határozottan viselkedtem. van, amikor az utolsó csepp kerül bele a pohárba. igen, van olyan nálam is.

péntek, június 04, 2004

szot üdülő hangulat

elég vicces az ilyen, amin most voltam. mindenesetre kreativitásomat jutalmazták, plusz fincsi volt a balaton, és ami a legjobb (zsozso te értékeled, ha más nem) hatalmas méretű sakk, pinyóasztal és lengőteke (!) a kertben. ó igen, ez bizony, ez az élet.

csütörtök, június 03, 2004

néma vénáimban
versenyt fut
az utolsó
ütem.

elindulok valamerre. el kell indulnom valamerre.

a megbízhatatlanság

baromira kellemetlen. most is basszus, itt ülök és várok. elképesztő. komolyan.

a zsuzsa új klipjét láttam ma reggel is a tévében. közvetlenül utána meg a reggeliben öltöztették, fodrászkodták és sminkelték. elég vicces volt. abszolut nem ő volt a végeredmény. és ezt finoman megfogalmazva ő is említette.

kicsit üres vagyok most. persze nyílván nem, mélyen azért ez nem igaz. csak valahogy nincsen célom. valahogy elveszítettem az inspirációm. valahogy a tűz, vagy hogy a fenébe mondják, ami ott belül kellene, hogy spirázzon, az most nincsen meg. nem látom értelmét a dolgoknak. tegyük hozzá, nem is nagyon keresem.

olyan érdekes ez. amikor valami nem lehet. érdekes kettősség ez, ésszel felfogni és szívvel értetlenkedni. ésszel távozni és szívvel maradni. a kommunikáció a két rész között. ahogy egyszer az agyam győzködi a szívem, másszor meg fordítva. ki győz (le)?

te győzz le engem, éjszaka!
sötéten úszó és laza
hullámaidba lépek.
tünődve benned görgetik
fakó szivüknek terheit
a hallgatag szegények..

kifliiiiii!!!!!!!!

jajjaj, fordulok befele.

késünk

illetve elaludt az egyik főnököm, úgyhogy még hosszú idő, mire elindulunk. lehetett volna még aludnom. na mindegy.

tegnap éjjel küldött egy smst a soma, hogy koncertje lesz. de valamikor egy körül. ez csak azért érdekes, mert este gondoltam rá egy csomót. jó lenne, ha mindig így sikerülne ez a gondolat átvitel. régen mindig vicceltünk a ribanccal ilyen esetekben, hogy akkor most erőteljesen gondolnunk kell madonnára. persze most valószínűleg nem rá gondolnék.

nagyon sokat változtam azt hiszem. régen hihetetlenül közvetlen voltam és barátkozós természetű. ma már nem ülök le bármikor egy asztalhoz. és ha odajön hozzám valaki, aki nem szimpatikus, akkor megelőzök mindenféle felesleges hülyeséget. és azt hiszem, ez így van rendjén.

mosoly. itt van bent a fejemben. nem kell kiszedni, meg kell tanulni, hogy ne fájjon. kurvaélet.

eső

kifejezetten örülök ennek most. hogy esik. meg hogy megyek.

minden pillanat örök. minden pillanat egész. a nem eljövő pillanatokat pedig inkább nem képzelem el. úgy egészen biztosan könnyebb lesz. a te pillanatod többé nem az én pillanatom is. így megy ez, megy tovább. kurvaélet.

szerda, június 02, 2004

két fontos dolog:

falstaff és mantra. ezek a mai szavaim.

egyébként meg kapja be mindenki, de komolyan.

sétáltam

ma a károly körúton és olyan volt, mint az its oh so quiet-ben, hogy egyszerűen minden pillanatban azt vártam, mikor perdül táncra valaki és kezdi el énekelni, hogy megy parkolójegyet venni, vagy hogy mennyire melege van, vagy hogy az ebédidőnek mindjárt vége. annyira valószerűtlen volt az egész. mintha lassítva haladnék, mintha mindenki más ritmusra lépne, gyorsan..

a főnököm

ma rekordot döntött, mert gyakorlatilag egy órával beérkezésem után sikerült felidegesítenie. ilyen szövegekkel (e-mailben természetesen):
"Emberekből vagyunk, van egy életünk és benne a munka csak egy rész. De fontos rész, mert elérhetővé tesz dolgokat -- kézzel fogható és kézzel nem fogható dolgokat. És ha szereted azt csinálni, ami a munkád, akkor az a felelősség, amit említettem, nem jelent majd terhet. Sőt,még élvezni is fogod, mert szabadságot ad."
elég furcsán hangzik ez, de tényleg egyszerűen elkezdenek dagadni az ereim az ilyen mondatok "hallatán". tulajdonképpen mindegy persze. mert leszarom. csak egy pár másodpercre megállít. nem zökkent ki, csak megállít.

reggel jó korán keltem, hogy elmehessek ágotához növényt locsolni és állatot etetni még munka előtt. meg is történt a dolog, egészen hangulatom volt ehhez. beszélgettem is az élőlényekkel. kicsit izgulok azért, elég rossz lenne, ha valamelyik növény az én ápolásom alatt mondaná be az unalmast. de remélem ezt a 3 napot már kibírják velem. na.

egyébként meg tegnap tök jót főztem, és most így, a fizetésre várva, nulla forinttal a zsebemben remekjó az a gondolat, hogy délben hazaugrom rakottkáposztát enni.

és még annyit akartam mondani, hogy szeretek aludni. van persze jobb körülmény is, mint a tegnap esti, de akkoris. lehunyt szemmel. a hasamon.

összefutottam

nefritkével a deákon munkába haladva, de most nem ez a lényeg, hanem az, hogy ugyanolyan szokásaink vannak a metró igénybevételekor. egyrészt mindketten haladunk a mozgólépcsőn (úgy értem nem csak a lépcső mozog), másrészt a deákon a leghátsó kocsiba szállunk, harmadrészt pedig leszálláskor az első ajtóhoz igyekszünk. egy különbség akadt: én általában leülök, míg ő az ajtóban állva vár. ő hamarabb ér a célba.

egyébként meg megyek kávézni. és tony bennett és kd land louis armstrong feldolgozásait hallgatom. vadavanderful vörd...

kedd, június 01, 2004

sötét

sötét van kint. és itt bent is, ahol vagyok. egyedül. ami egészen normális, az ember természetes állapota.
nem is tudom hogy gondoltam én ezt. idealista hülyegyerek. talán az vagyok. nem is tudom.
a nyavajgás is idegesít. talán a fejem is ezért fáj, nem tudom.
sajnálom. egyébként. a lehetőséget. is.

nehezen

kezelem.

gond(n)ok

megszakítod. tudatosan. hülyeség.

számlálom mosolyaid lehunyt szemmel.
szép képek, utazom.
a kezed felém akartad nyújtani -
emlékszem erre, fontos volt.
most még nem nyitom ki
most még maradnék. veled.

furcsa

érzés ez. hogy így nem lehet. nem lehet.
nem miattam, nem miattad. egyszerűen csak nem lehet. ez az, amivel nem tudok mit kezdeni.

you with the sad eyes
don't be discouraged
oh i realize
ot's hard to take courage
on a world full of people
you can lose sight of it all
and the darkness inside you
can make you feel so small

but i see your true colors
shining through
i see your true colors
and that's why i love you
so don't be afraid to let them show
your true colors
true colors are beautiful,
like a rainbow

show me a smile then,
don't be unhappy, can't remember
when i last saw you laughing
if this world makes you crazy
and you've taken all you can bear
you call me up
because you know i'll be there

and i'll see your true colors
shining through
i see your true colors
and that's why i love you
so don't be afraid to let them show
your true colors
true colors are beautiful,
like a rainbow

annyit még

hogy én itt vagyok. hogy tudd.

felejtő

nem a feledéstől kell félni. az nem lesz. sőt, nem kell félni. semmitől. a feledés hülyeség, nem felejtek, nem felejtesz.

ettől függetlenül a meg nem valósult lehetőség fájdalmas, és az elmúlt pillanatok emléke is fájdalmas. lesz olyan, hogy elmúlik a fájdalom és a szépség tölti ki majd azt a részt is. tudom, hogy lesz.

fontos vagy, csodálatos. ha más nem, hát ez is olyasfajta ajándék, amit nem győzök, nem tudok megköszönni.

fűben fekve

végtelen és határtalan a világ. még az enyém is.

website statistics
hit counters