sétáltam

ma a károly körúton és olyan volt, mint az its oh so quiet-ben, hogy egyszerűen minden pillanatban azt vártam, mikor perdül táncra valaki és kezdi el énekelni, hogy megy parkolójegyet venni, vagy hogy mennyire melege van, vagy hogy az ebédidőnek mindjárt vége. annyira valószerűtlen volt az egész. mintha lassítva haladnék, mintha mindenki más ritmusra lépne, gyorsan..