a főnököm

ma rekordot döntött, mert gyakorlatilag egy órával beérkezésem után sikerült felidegesítenie. ilyen szövegekkel (e-mailben természetesen):
"Emberekből vagyunk, van egy életünk és benne a munka csak egy rész. De fontos rész, mert elérhetővé tesz dolgokat -- kézzel fogható és kézzel nem fogható dolgokat. És ha szereted azt csinálni, ami a munkád, akkor az a felelősség, amit említettem, nem jelent majd terhet. Sőt,még élvezni is fogod, mert szabadságot ad."
elég furcsán hangzik ez, de tényleg egyszerűen elkezdenek dagadni az ereim az ilyen mondatok "hallatán". tulajdonképpen mindegy persze. mert leszarom. csak egy pár másodpercre megállít. nem zökkent ki, csak megállít.

reggel jó korán keltem, hogy elmehessek ágotához növényt locsolni és állatot etetni még munka előtt. meg is történt a dolog, egészen hangulatom volt ehhez. beszélgettem is az élőlényekkel. kicsit izgulok azért, elég rossz lenne, ha valamelyik növény az én ápolásom alatt mondaná be az unalmast. de remélem ezt a 3 napot már kibírják velem. na.

egyébként meg tegnap tök jót főztem, és most így, a fizetésre várva, nulla forinttal a zsebemben remekjó az a gondolat, hogy délben hazaugrom rakottkáposztát enni.

és még annyit akartam mondani, hogy szeretek aludni. van persze jobb körülmény is, mint a tegnap esti, de akkoris. lehunyt szemmel. a hasamon.