összefutottam

nefritkével a deákon munkába haladva, de most nem ez a lényeg, hanem az, hogy ugyanolyan szokásaink vannak a metró igénybevételekor. egyrészt mindketten haladunk a mozgólépcsőn (úgy értem nem csak a lépcső mozog), másrészt a deákon a leghátsó kocsiba szállunk, harmadrészt pedig leszálláskor az első ajtóhoz igyekszünk. egy különbség akadt: én általában leülök, míg ő az ajtóban állva vár. ő hamarabb ér a célba.

egyébként meg megyek kávézni. és tony bennett és kd land louis armstrong feldolgozásait hallgatom. vadavanderful vörd...