reggeli

érzelmi és nemtudommilyen rohamok után két szerecsen. tárgyalás. szeretek a két szerecsenben hosszú kávét inni tejjel és 3 dl narancslével, csak eddig mindig buli után, álmos szemekkel, fáradtan álmosan történt ez kora reggel. ma reggel sem volt nett a szemem, de furcsa volt, hogy aludtam, mielőtt odaértem. és hogy napszemüvegre sem az esti buli miatt lett volna szükségem.

rezső kollegám megint megmondta a tutit. azt mondta kb, hogy oda kell tolni mindent az életben, és magadra kell számítani. és ez igazság, nagyon nagy igazság. nem szabad kiszolgáltatott helyzetbe kerülni. sem pedig ellustulni, mert abból kijönni igen nehéz. én azt hiszem, hogy a legfontosabb az, hogy szembe tudj nézni magaddal. hogy el tudd vállalni minden egyes este azt a pillanatot, amikor végiggondolod a napodat: igen, ezt csináltam. és nyugodtan aludj.

nekem baromi furcsa volt az a sok felelősség, ami a nyakamba szakadt, mikor felköltöztem pestre. furcsa volt, hogy nem tudok haza szaladni pénzért, vagy nem fekhetem be anyám mellé, amikor a föld alá dugnám a fejem.. furcsa volt, de hamar megtanultam odaállni mások elé, azt hiszem. ez vagyok én, hello, na és? az meg ott te vagy. szimpatikus, nem szimpatikus, mindegy, de kezdjünk akkor egymással valamit. egy lépés előre, egy hátra, oldalsasszé.. táncoljunk például, táncoljunk ritmusra. ha újra és újra egymás lábára lépünk, akkor ne táncoljunk együtt tovább. egyszerű ez, és bocsánat, hogy osztom magamnak az észt.

a felnőttség nem a komolyságot jelenti. hosszú ideje azon az állásponton vagyok, hogy a felnőttség az a felelősség maga. és semmi több. és azt hiszem nagyon kevés felnőttet ismerek. igen, azt hiszem.

most dolgoznom kell. azt kell játszani, hogy dolgozom. néha jó játék, néha nem. de játék. de nem.