ütve

6-kor arra ébredtem, hogy csákánnyal szedik szét az utat az ablakommal szemben. aztán fél 8-tól a megnyugtató monoton ütvefúró hangja igyekezte belopni magát az álmomba, nyílván sikertelenül. merthogy álom nem volt.

most meg iszom a kávémat és azon gondolkozom, mennyit késsek.

túlbonyolítunk mindent már megint. azt hiszem.