a deákon

van egy bácsi, aki ott szokott mindig koldulni, illetve őt nem is koldusnak mondom, mert sosem kér, még a szemével sem, csak ki van rakva elé egy befőttes üveg teteje és ha éppen úgy érzed, akkor dobsz. nos, ez a bácsi onnan lehet ismerős, hogy hónapokon keresztül egy helyes kis fehér kutyával üldögélt és rengeteg barátot szerzett. mindig beszélgetett valakivel, nagyon szimpatikus volt.

és, ma hihetetlenül cuki fekete jószág volt a karján, akinek a szemébe nézve nem tudtam megállni, hogy ne ismerkedjek. 9 hetes szépség, egyszerűen varázsos, ha arra jártok nézzetek a szemébe és vakarjátok meg az állát, mert az nem csak neki lesz jó. mindegy, a lényeg, hogy megismerkedtünk, meg beszélgettem a bácsival, aki mondta, hogy a tanyán most van egy raklap a tesóiból..

aztán 30 dkg párizsira megvendégeltem, de a kutya pocakját a legmenőbb, legjobb családból való háziállatok is irígyelhetnék, nem is nagyon bírt csak vagy két szeletet magáévá tenni azzal a szomorú szemével.

istenem. kell kutya.