last but not least

a tehetetlenség kicsit elszomorító, az már igaz. de mindig kell találni másik perspektívát, nemde? mindig kell keresni másik perspektívát. és a nagy keresésben - ha a keresendőt nem is - tuti, hogy találunk valamit.

én tudom, mit akarok/akartam. azt is tudom, hogy azt nem lehet. ez elszomorít. de valamit mindenképpen tenni kell, mert ez a szomorúság nem tarthat örökké. sokkal több, jobb, értékesebb az én, a te, az ő annál, mint hogy belekeseredjek egy elképzelt kurvajó hiányába. ráadásul mozdulatlanul csak vegetál az én, a te, az ő. sajnálom az elképzelt jót. és a volt jót. de a kincs még mindig az enyém. mert a kincs az mindettől független. a kincs - te vagy.