beke

igazából a szüleimen kívül, meg még persze nyílván tizenéves kori barátaimon kívül két tanárom volt az, aki megszerettette velem az elmélkedést azt hiszem. ez hülye szó. nem az elmélkedést. csak az még hülyébb szó, hogy gondolkodást. az egyik volt a magdi, a másik meg a beke. magyar és filozófia tanárok a gimiben.
a bekével együtt szórakoztunk. minden időt együtt töltöttünk. szórakozó helyeken, vagy nála. sokan. sokszor tőle mentem iskolába az ő kocsijával, amikor neki nem volt első órája. nagyon furcsa élmény volt nekem ő olyan fiatalon. gyakorlatilag úgy tűnt, hogy annak a csajnak nincsenek érzelmei. tulajdonképpen egy kihívásnak volt nevezhető, hogy valahogy kihozzon belőle valamit az ember. egyszer láttam sírni, de nem fájdalmában sírt, hanem valami hiszti miatt, valami nem úgy történt, ahogy akarta. mert amilyen csöndes, olyan akaratos volt. és baromi okos is. nem tudom, talán négy diplomával rendelkezett és akkor a 29-ediket nyomta. sokszor nevetett, de leginkább megmosolygott dolgokat. gyakran eszembe jut az a mosoly. szemlélt. figyelt. megnyugtató jelenség volt, kétségtelen.
egyszer felidegesedett valamin, miskolc belvárosában haladtunk az autójában éjjel. hirtelen padlófék és a beke kipattant. kiszállt, otthagyott engem, meg a csongort. leparkoltam a kocsit és elindultunk utána - nem találtuk sehol.
meg szokása volt a saját bulijáról lelépni. szervezett magánál egy bulit és éjjel fogta a hálózsákját (olykor artúrt, a husky-ját is) és kiment autóval bükkszentkeresztre és ott aludt. úgy, hogy senkinek nem szólt, hogy mit csinál, hova megy. szart mindenkire, mindenre.
hatalmasakat kocsikáztunk éjjelente. eger felé a bükkben legfőképp, de pesten, vagy balatonon, vagy bárhol.. goldie timeless albumát hallgatva az autóban..hát nagyon érdekes most ezeket felidézni. nagyon, nagyon régen nem gondoltam rá.
a fanzin készítésekre zsoltiékkal, az alkalmi koncertekre a beke lakásán, a füvezésre az avasi templomnál, a metal hammeres norbira és a zsoltira, kis attilára a vasemberre, vagy ágostonra.. a storm trooper-re titusz erkéjén..

sok könyvet adott a kezembe. olyan könyveket, amiket nem tudtam letenni. és azóta is újra a kezeim közé veszek.. sok gondolatot. sok érzést.

szóval a beke az érdekes élmény. azt tudom, hogy rengeteg inspirációt kaptam tőle az élethez. és leginkább azt tanultam meg, hogy soha, soha nem szeretnék olyan érzéketlen lenni, mint ő. semmilyen áron.