annyira sajnálom..
de mostmár elhatározás van. erő van. illetve lesz. erő.
azt az érzést ismered, amikor minden idegszálad és érző sejted, szöveted valakire van hangolva? amikor állsz/ülsz vagy akármit csinálsz valahol és közben hiába nem figyelsz rá, mégis.. juj, az olyan paranormális:) és milyen más érzés tud lenni, ahogy megváltozik a nexus.
na, akkor én most elszívom a reggeli munkahelyi cigimet és aztán leülök egy rohadt macintosh elé, hogy szétbassza a szememet.
kedd, június 22, 2004
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése