nincsenek gyökerek, nincsen kapaszkodó. valahogy érzed, hogy simán elfújhat a szél, mégis mész, az úton, mégis erős vagy. belül ez nem így van, belül végtelenül gyenge vagy, olyasfajta érzet uralmaz, amit mindig is ismertél, de sosem tudtál megfogalmazni. amikor betontekintettel sétálsz az utakon, semmit, de semmit fel- és megismerve, ugyanakkor egyetlen hangtól, betűtől vagy mozdulattól könnybe ládab a szemed. nem is tudom. keringek, bolyongok. van karom, de nem használhatom arra, amire vágyik. van fejem, de megemelve kell hordanom. vagyok, de mégsem. mégsem úgy. se.
hétfő, június 21, 2004
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése